Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1988-01-08 / 1. szám
A PESTI VÁROSFAL NYOMÁBAN KULTÚRA ■ TÁRSADALOM - TUDOMÁNY SOCLVl ET JUL DOMOKOS ROSARY A másfél évszázaddal ezelőtti Pest szűk utcácskáit — az Űj Világ és a Gránátos utcát, a régi Hal és Rózsa tereket — ma már a feledés homálya borítja, akárcsak a Pestet körülvevő több mint egy kilométeres régi városfalat. Pedig a fal nyomai még itt-ott fellelhetők. Az Astoria aluljáró falán például kis emléktábla hirdeti, hogy itt állott egykoron a Hatvani rondellát, a pesti városfal egyik kapuja és az azt övező körbástya. A fal által körülhatárolt utcák a nagy városrendezés áldozatai lettek, de maga a fal pincékben, világítóudvarok és átjárók labirintusaiban itt-ott még felbukkan. A régi pesti városfal Dunától-Dunáig húzódott, egyik vége a mai Roosevelt térnél, másik a Szabadság hídnál volt. A körívszerűen vonuló, bástyákkal, lőrésekkel megerősített falat három kapun léphették át a közlekedők. Északon a váci kapu, délen a kecskeméti, nyugaton a hatvani kapu szakította meg a védőfalat. Itt vigyázták az éber vámőrök, nehogy ellenőrizhetetlen és meg nem vámolt áru jusson be a szabad királyi város falai közé. A városkapuk egyébként a régi pesti városcímerben, sőt a főváros mai címerében is szerepelnek. De vajon milyen, ma is látható emlékei vannak a régi falnak? A már említett emléktáblán kívül a Bástya utca jelzi az egykori fal vonulatát, ahol a pincékben a fal alapjai is fellelhetők. A Kálvin téren a Kecskeméti utca sarkán a tűzfalon látható a kecskeméti kapu nyoma. Tizenöt-húsz méteres falszakasz látható a Vámház körút és Királyi Pál utca sarkán álló épület udvarán, a Magyar utca 9-es számú ház függőfolyosója mellett. Az egykori lőrésekben ma galambok fészkelnek. Akik pedig át akarják lépni az egykori városfalat, megtehetik. A Múzeum Kávéházzal szemben az egyik múemlékház kapuján belépve a régi városfal jókora szakaszával találkozunk. A falon utólag egy kis kaput vágtak és így átjáróházzá alakították a Múzeum körúti és Magyar utcai lakóházat. Ha „átlépünk” a falon, vagyis az udvaron áthaladunk, máris a Károlyi-kertnél járunk. Akinek ideje engedi, tegyen egy sétát végig a régi városfal mentén, közben szép látnivalókban, és nagy élményben lesz része. Kép és szöveg: FÉNYES TAMÁS 1. A Hatvani kapu (Festmény az 1800-as évek elejéről) 2. A Hatvani kapu rondellájának emléktáblája 3. A régi városfal átjárója a Múzeum körúton 4. Az egyik Magyar utcai ház udvarán is látható a fal A Corvina Könyvkiadó gondozásában — idegen nyelven — jelent meg az a két kötet, amely hazánk társadalmi, gazdasági, tudományos és kulturális életének egy-egy fontosabb szakaszával foglalkozik. Akik a magyar társadalom fejlődéstörténete iránt érdeklődnek, bizonyosan nagy figyelmet szentelnek majd mindkét könyvnek. Kosáry Domonkos összefoglaló munkája (Culture and Society in Einghteenth-century Hungary) a XVIII. század magyar társadalmának kulturális, politikai és szociális változásait elemzi. A neves szerző a kelet-európai országok összehasonlító vizsgálatával és az ipari forradalom tájegységünkre gyakorolt hatásának elemzésével, rendkívüli munkát végzett. Az eszmék áramlásának korabeli történetét, a Habsburg-birodalom és Európa kapcsolatát a gazdasági életen, a társadalomszerkezeten, az iskolarendszeren, a valláson és az egyházakon, a tudományokon és az irodalmon keresztül elemzi. A kötetből is kiderül, hogy a nemzeti fölemelkedés és a török korszak utáni magyar szabadságtudat a XVIII. század második felében már a reformkor szellemiségét vetíti előre, méghozzá olyan szinten, amely valóban európai mércével volt mérhető. A magyarság szellemi érzékenysége, nyilvánosság iránti igénye és művészete meghatározó módon volt jelen Európa történetében, és ezt a kötet néhány fotója is bizonyítja. , A társadalom- és embertudományok mai, illetve a közelmúltban szerzett tapasztalatait a Köpeczi Béla által irányított munkaközösség összegezte (Sciences sociales et humaines en Hongrie). A huszonkét tanulmányban a különböző szakterületek legnevesebb kutatói foglalták öszsze a gazdaság- és a társadalomkutatás, a jogtudomány és a tudományfilozófia, a művészet és az archeológia, valamint a néprajz, a nyelv, az irodalom, a pszichológia, a historiográfia és az esztétika, a zenetudomány és a Kelet-kutatás elmúlt évtizedekben végzett fölméréseit. A tanulmányokat a szerzők idegen nyelvű publikációinak felsorolásán kívül egy olyan bibliográfia egészíti ki, amely egy-egy szakterület legfontosabbnak ítélt szerzőitől közöl címeket és forrásokat. A két könyv szerény küllemű, ám tartalmával a hazai tudományt külföldön is képes reprezentálni. Elsősorban a honismereti érdeklődésű olvasóink figyelmébe ajánljuk e jeles forrásértékű köteteket. A. GERGELY ANDRÁS 22
