Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)

1988-01-08 / 1. szám

VISEGRAD, az egykori főváros földet kellene még elhordani ahhoz, hogy a kerítőfalon belül azonnal a középkori palota területére léphessen a látogató. A feltárást és a rekonstrukciót az is lassítja, hogy hiteles tervrajzok nem maradtak fenn. Első ízben csupán az 1595-ös ostrom során készítettek Visegrádról — pontatlan — távlati rajzokat. Az Országos Műemléki Felügyelőség szakem­berei által készített rekonstrukciós rajz min­den bizonnyal közel jár a valóságos képhez, de számos részlete még igazolásra és kiegészí­tésre szorul. A palota feltárása a közelmúltban ismét el­kezdődött és feltáró, valamint helyreállító munkálatok folynak a fellegvár területén, amely az erdőből kiszabadítva különösen szép látványt nyújt a Duna túlsó partjáról. Lelet­mentő ásatások voltak még a Duna-partnak azon a részén, amely az épülő vízlépcső kö­vetkeztében elárasztásra kerül. Az elnéptelenedett, majd a török kiűzése után sváb telepesekkel újra benépesedett Vi­­segrád a következő másfél században élte a maga jelentéktelen, a környék falvaitól mi­ben sem különböző életét. Várossá többé nem növekedett, de a múlt század második felétől kezdték felismerni a környék szépségeit és több híres ember vásárolt itt birtokot, vagy építtetett nyaralót magának, közülük a Pálffy- Daun grófokat, Groschmied Bénit, a híres jog­tudóst, a Salamon tornya tövében vízgyógy­intézetet alapító Bakody Tivadar orvospro­fesszort, valamint Áprily Lajos költőt említ­jük. Szólni kell Görgey István ügyvédről is, akinek kis visegrádi birtokán lelt nyugalmat élete alkonyán Görgey Artúr, az 1848 49-es szabadságharc honvéd tábornoka. A nagy hadfi derűs öregkort ért, megbékélt a világgal és még az egykori ellenféllel, Ferenc József csá­szárral is. (Mondják, egy ízben kosár szőlőt küldött át a szomszédos királyi vadásziakba, amikor az uralkodó egy hadgyakorlat alkal­mával éppen Visegrádon időzött.) Visegrádot ma kirándulók és iskolások száz­ezrei látogatják évente, ám régi gondja a helyi történész, régész szakembereknek, hogy a fel­tárt történelmi emlékek jelen formájukban nem tárják elég meggyőző formában az ide­látogatók elé az elmúlt századok királyi szék­városának életét. Ezért rokonszenvesnek lát­szik az a javaslat, amely szerint a felépítendő múzeumot a királyi palota alsó, azaz fogadó­udvarának egykor L alakú épületében kellene elhelyezni. Visegrádon máris sokat tesznek a vendég „megállítása” érdekében; évek óta, egyre színvonalasabban rendezik meg az el­múlt korok jeles eseményeit felidéző palota­játékokat, bemutatták az ásatási leletek alap­ján rekonstruált középkori fazekas és csont­megmunkáló műhelyt, most pedig középkori ostromgépek modelljeit kívánják elkészíttetni az ifjabb korosztályok várható örömére. Vi­­segrádból ország székhelye feltehetően nem lesz többé, de erőssége lehet a nemzettudatra, hazaszeretetre nevelésnek és az igényes törté­nelmi szórakoztatásnak. PUSZTASZERI LÁSZLÓ Á • r m Á gykönnyen beszélhetnék Clayborn Pell szenátorral, hiszen a közelben la­kik, sőt a házunkkal átellenben lévő teniszpályán sportol, de nem szívesen mesélném el neki azt a pesti esetet, amelynek egyik főszereplője egy szobalány, a másik pedig a szenátor néhai édesapja. Sietve teszem hozzá a Térdszalagrend 650 éves jel­mondatát: „Honi sóit” stb.: „az a rossz, aki rosszat gondol.. .” Egészen más történt Her­bert Pell volt budapesti követ és egy valószí­nűleg tűzrőlpattant menyecske között, akit Szemes Juliska néven említek, mert nem ez volt a neve. Ha ide most bevetném a Ciceró nevet, az is félrevezető lenne, mert távolról sem arról lenne szó, akinek a „quamquam mi­hi semper frequens” kezdetű és egyéb halha­tatlan szövegét magoltuk valaha, hanem a második világháború Ciceró névvel leplezett, Elysa Bahzgnah nevű albán kémjéről, aki 1943-ban az ankarai angol nagykövet komor­nyikja volt. És ha már így, akkor hadd te­gyem hozzá, hogy ez az ember a spiclik világ­­történetének egyik kimagasló alakja lett a módszerrel, amelynek gyakorlásával a kefe­­bajszú, kissé kancsal és szerfölött hanyag Sir Hugh Knatdhbull-Huggessen urat hivatása magaslatáról lebuktatta. Megint tévedni tet­szik : nem tértem el főtárgyunktól, mint mind­járt kitűnik. Csak még annyit, hogy Ciceró egy számára nagyon szép napon Sir Hugh egyik nadrágzsebében talált egy kulcsot... Rövidesen titkos jelentések lefényképezett so­rozatait adta le busás összegekért az ankarai német kémfőnöknek. Igaz, hogy albánunk bármennyire is spicli volt a talpán, a végén vele babráltak ki, mert amikor Dél-Ameriká­­ba, a nácik egyik későbbi paradicsomába re­pült, már a legelső lépésnél, egy luxushotel concierge-jénél kiderült, hogy hamis bankje­gyeket kapott kötegszámra ... (De legvégül mégis ő nevetett, mert megírta viszontagsá­gait, a könyv nemzetközi sikert aratott, filmet csináltak belőle — tőkepénzes lett.) Jó, Ciceró ide és oda, de lovasnemzet a ma­gyar: arról a legöregebb krónikások sem tud­nak, hogy valaki egy követ és államfő rend­szeres levelezésének titkos anyagát szerezze meg és adja el — amit Szemes Juliska átütő sikerrel hajtott végre. Ez a valószínűleg csi­nos, fürge, szemfüles és jó idegzetű szobacica 2 SZIKLAY ANDOR A Gellert Szálló titka 18

Next

/
Thumbnails
Contents