Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1988-03-04 / 5. szám
1. A menetlánc decsi népviseletbe öltözött résztvevői SÁRKÖZI 2. Alsónyéki lakodalmas táncosok 3. A legifjabb decsi résztvevők A SZERZŐ FELVETEI.EI Mint színes áradat hömpölyög végig a fogatok sora, a táncosak menete a decsi utcán. Zene és énekszó hangjai keverednek, hegedűk, rézfúvósok, köcsögduda, citera, harmonika adja a hangorgiát, német és szerb, magyar és török nyelven szólnak a népdalok. Az utca két oldalán ablakokból, fákról, létrákról a hazai és külföldi látogatók tízezres tömege figyeli a nem mindennapi felvonulást. Valóban nem mindennapi, mert csak háromévente, a Dunamenti Folklórfesztivál keretében rendezik meg ezt a látványosságot. „Idegenforgalmi attrakció a javából”, hallottam a rendezvényen egy német látogatótól a dicséretnek szánt jelzőt. Biztos, hogy ez a megállapítás sem ellentétes a több ezer közreműködőt, többtucatnyi falut, várost felvonultató produkciótól, mégis úgy gondolom, jóval több annál. Hogy megérthessük mit jelent a sárközi lakodalom, egy kicsit vissza kell nyúlnunk az időbe. Évszázados népszokás volt a népviseletéről híres Sárközben, különösen annak fővárosában, Decsen a nagy lakodalmas cécó. A készülődés a menyasszonyi háznál, a fiatal ara öltöztetése, a menyasszony stafírungját szállító feldíszített lakodalmas szekér, a kikérés pontos szokásrend szerint ment végbe. A színpompás esküvői menet nemegyszer több falut is útba ejtett, és a dáridó két-három napig is eltartott. Ezt a módit mentették át a Sárköz lelkes néprajzkutatói a Decsi Háziipari Szövetkezet támogatásával, és korábban évente eljátszották, eltáncolták a jeles eseményt, előbb néhány száz, majd több ezer néző előtt. A lakodalmas játék népszerűsége egyre nagyobb lett, és Sióagárdtól Alsónyékig, Öcsénytől Sárpilisig az egész tájegység hagyományainak bemutatójává nőtte ki magát. Ma már a Dunamenti Folklórfesztivál egyik rangos eseménye, és a felvonuláson a dunai népek a Fekete erdőtől a Duna deltáig ünnepük az ifjú párt. (Érdekes módon többször valódi férj-feleség lett azután belőlük.) A látványosság valóban megéri, hogy akár többször is megtekintsük — akár idegenforgalmi, akár néprajzi eseménynek fogjuk fel — de engedtessék meg, hogy ezúttal csak a „boldog kevesek” számára látható egyik élményemről írjak. Az egyik legutóbbi sárközi lakodalmas menyasszonyává Deák Mónika őcsényi érettségiző lányt választották. A szülői háznál már előre megbeszéltem, hogy fotózhatom a menyasszony öltöztetését, természetesen az alsóruha utáni részleteket. A Deák-portához érve kissé csalódtam. A farmernadrágos, sportpulóveres, sima hajú városi diáklányban sehogy sem tudtam a sárközi menyasszonyt felfedezni. Rövidesen szemtanúja lehettem azonban az átváltozás csodájának. Ahogy a szivárvány színeidben pompázó pávaszem kibújik a szürke bábpáncélból, úgy vált Mónika fokról fokra, szinte minden egyes sárközi mintás ruhadarab felvétele után meseszép menyasszonnyá. Egy boldog mosoly a tükörnek, egy kedves pillantás a fotográfus gépébe és indulhat a hintó a decsi parádéra. A lakodalmas egyik színfoltja, amikor a menyasszony díszes cserépkorsót tör el, hogy szerencse kísérje új életében. A földhöz vágott korsó darabjai rövid közelharc után a közelállók kabalatárgyai lesznek. Vagy tizenöt esztendeje a köcsög éppen a lábamnál ért földet, csak kissé csorbult állapotban. Azóta otthonom egyik dísze a korsó, télen csipkebogyós ágakat, nyáron friss virágot tartok benne. FÉNYES TAMAS ) 25
