Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1988-03-04 / 5. szám
ENRIK CSí KIRÁLYI UDVARI KAIAPCYAROS = BUDAPEST'WIEN = A Magyar Kereskedelmi és Cégérek és cégtáblák ma már Vendéglátóipari Múzeum ritkábban kerülnek elő. Felkutafiatal intézmény, 1966- tásukhoz a kitartó munka mellett ban alapították. Látható szerencse is szükséges. A múzeum ugyan kereskedelemtőrténeti ki- a közelmúltban szerezte meg pélálütásán egy fénykép „Kereske- dául Henrik J. kalapgyáros, csádelmi múzeum a városligeti Ipar- szári és királyi udvari szállító csarnokban” felirattal. Ez az 1886- üveg cégtábláját, ban alapított gyűjtemény kezdet- Számos tárgy és dokumentum ben a szó mai értelmében — érkezik határainkon túlról is a nem volt múzeum. Eredetileg kivi- múzeumba. Legutóbb egy „Isten teli minta tár volt, később bővült áldd meg a magyart” feliratú, kék kereskedelemtörténeti dokumentu- tortás tál jött ház« Hollandiából, mokkái, tárgyakkal és szakkönyv- Régi kereskedő és vendéglátó cétárraL gek külföldön élő leszármazottai is 1893-ban azonban a Budapesti őriznek emlékeket. Ha mást nem, Látogatók Lapja a múzeumok kö- megfakult fényképet egy hajdan zött már másodikként, a Nemzeti voit életről. Így például a Dubar- Múzeum után ismertette: „Ne saj- ry-kávéház egyik volt tulajdonosa, náljuk az utat a Kereskedelmi a Torontóban élő Bauer úr muta- Múzeumba sem, ahol tetszetős cső- tott be érdekes dokumentumokat portokban képet nyerünk Magyar- az üzlet egykori berendezéséről, ország iparáról és kereskedelmé- szolgáltatásairól, vendégköréről, ről, mely ma már tért hódított ma- A Magyar Kereskedelmi és gának a Közel-Keleten és a távo- Vendéglátóipari Múzeumnak több labbi külföldön is.” mint 13 ezer kötetes szakkönyv-A muzeum fejlődése szorosan tóra van Számos hazai és külföldi összefüggött a kereskedelmi forga-. kutató és - szakember használja lom kialakulásával. Az; első vHág^ munkája során. Tanárok, főiskoháború után veszített jelentősé- i$sok i: ............ géből, 1920-ban pedig elkezdődött múltját felszámolása. Anyagát, sajnos, Isme: csak katalógusból ismerjük. Ké- nyelvű sei utódjának nem jutott tárgyi anvaB : örökség, mindent elölről kellett vm soj kezdeni. Ma — mint arról bárki rász ha meggyőződhet — a kereskedelmi ételek kiállítás változatos anyaggal (bolti ,}ik a | enteriőrök, dokumentumok, színes Több é reklámplakátok) büszkélkedhet. könw Találkozása a közönséggel kiilö- például nősen izgalmas, ha olyan korsza- násj js kot elevenít meg, amelyből egy- j^ja, egy látogatónak vannak még em- - lékképei. A plakáttár (csaknem száz év) már-már legendás alkotásait őrzi Faragó Gézától, Bíró Mihálytól, Pólya Tibortól, Berény züahv Róberttól, Bortnyik Sándortól és -más ismert művészektől. „A magyar kereskedelem századunk első felében” című kiállításra belépőt Földes Imre századeleji „blickfangos” plakátja fogadja. Még a szövege is sokatmondó: „Rohanjunk a rohanó időkkel.” Hatását fokozza a mellette elhelyezett szecessziós szobor, amely kristályvizet reklámozott. A bemutatott reklámtárgyak — poharak, kannák, csészék, hamutartók, naptárak — azt a. kor£ idézik, amikor vásárlásikor a ^evők kisebb-nagyobb ajándéktárgyakat is kaptak. A kitartóbbak például kávéscsészékből egész készletre valót is összegyűjthettek. A vegyeskereskedés polcain lévő bádogdobozok (Franck kávé, Boon kakaó, Meinl tea) láttán sokan gyarapítják a múzeum gyűjteményét egy-egy szép, olykor ritka darabbal. A belül cinezett dobozok ma is alkalmasak liszt, cukor és fűszerek tárolására, ezért őrizték meg őket. Ugyancsak a kiállítás „sugallta” az egyik látogatónak, hogy a Stollwerck Csokoládégyár hajdani ajándéktárgyát, egy kis játék automatát a múzeumnak ajándékozzon. A mesejelenetekkel díszített házikó töltve volt csokoládéval, belőle 10 filléres bedobásával nyerhettek 1—1 darabot. Rímes felirata takarékosságra is intette a századelő gyermekét. A múzeum több régi sikerkönyv reprint kiadását javasolta már. Így látott nemrég újra napvilágot ejjy kitűnő erdélyi szerző, _ i, vagy a jeles író, Móra Ferenc feleségének szakácskönyve. És így vár kiadásra Apor Péter leányának 1727-ben, kézzel írott cukrászkönyve, ami mind küllemében, mind tartalmában különleges munka. Ha megjelenik, a könyvslágerek egyikének ígérkezik, mert a régi lekvárok, befőttek, valamint a még a cukor nélküli, csak mézzel készült sütemények receptjeit tartalmazza. A minta nem is akárhonnan származott: az erdélyi előkelők konyhájáról, lévén a szerző az erdélyi kormányzó, a gubernátor felesége a XVIII. század első felében. Említésre méltó a régi, kolozs„Emke” kávéspohara. Különlegesek a kukoricavillák és a spárgafogók, amelyek előkelő vendéglátóhelyek felszereléseiből kerültek a múzeumba. Mindezekből külön vitrinben, alkalomszerűen, mindig találnak a látogatók szép darabokat. Látható még a századforduló idejéből való cukrászműhely, egy kézi meghajtású fagylaltgép és számos, a fagylalt és parfé készítéséhez nélkülözhetetlen eszköz. A múzeum javaslatára a művelődési miniszter 29 vendéglátóipari- és 11 kereskedelmi üzlet berendezésének egy részét, vagy egészét védetté nyilvánította. DRAVECZKY BALÁZS a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum igazgatója 1. A Friedl-cukróíida berendezése az 1870-es évekből 2. Stollwerck-automata 1906-ból 3. Paprikás bádogdoboz az 1910-es évekből 6. A cukrász ipartörténe' ti kiállítás részlete 5. Reklámplakátok és reklámszobor a század elejéről 6. Cégtábla a századfordulóról 7. Cukrászműhely a századfordulóról 8. National pénztárgép az 1910-es évekből FOTÓ: LOSONCZI PÁL
