Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1988-03-04 / 5. szám
Mi a titkunk? TÖPRENGÉSEK - REKORDÉV UTÁN Mi lehet a magyarázata annak a népszerűségnek, amit Magyarország élvez a turisták körében? Mert ez a kis ország, amelynek se selymes fövenyű tengerpartja, se hófödte hegycsúcsai, se hipermodern nagyvárosai, se csodaszámba menő építészeti emlékei, zarándokhelyei nincsenek, 1986-ban a külföldi látogatók számát tekintve a tizedik helyet foglalta el a világranglistán. Ezt követően, 1987- ben, a Magyarországra látogató turisták száma ugrásszerűen, 11 százalékkal emelkedett — az összes beutazók száma elérte a tizenkilencmilliót, a lakosságnak majdnem kétszeresét — s ezzel még előbbre rukkoltunk a nemzetközi mezőnyben. Ha a megkülönböztetett érdeklődés okait kutatjuk, csak feltételezésekre hagyatkozhatunk, hiszen a statisztika az utazás indítékaira nem terjed ki. Nyilvánvaló, hogy a turisták megnyeréséért folyó nemzetközi versenyben előnyt jelent némely adottságunk. Ilyen például hazánk fekvése — az ország a hagyományos észak—déli és kelet —nyugati turistaútvonalak metszéspontjában helyezkedik el — és jól megközelíthető. Ez azonban nem igazi turisztikai vonzerő. Az sokkal inkább, hogy úgy tartják, a magyar konyha páratlan, a magyarok vendégszeretete egyedülálló, a magyar puszta romantikája elbűvölő. Igen. ezek kétségkívül erősségeink, de azért mi is járjuk a világot, és tudjuk. hogy a kínai vagy francia gasztronómia nem kevésbé izgalmas, hogy az osztrákok vagy a hollandok is vendégszeretőik, s hogy természeti tünemények, szépségek a Föld minden részén vannak, nem kevésbé elbűvölőek, mint a Hortobágy. Mi hát akkor a vonzerőnk magyarázata? Talán a magyar kultúra? Bartók és Kodály? A népművészet? A modern tánc- és képzőművészet? Ebben lehet igazság, hiszen minden évben tömegesen érkeznek a világ négy égtájáról — főidény előtt! — a Budapesti Tavaszi Fesztiválra. Kétségtelenül növelte hazánk turisztikai vonzerejét a nagyszabású szállodaépítés, ezen belül az a tény is, hogy Budapesten megjelent a Hilton, a Hyatt, iaz Inter-Continental, a Forum, a Novotel, a Penta, amelyek a patinás nemzetközi szállodaláncok előírásadnak megfelelő, magas színvonalú szolgáltatásokat nyújtanak. Ám senki sem fog valahová pusztán azért elutazni, mert ott jó, igényeinek megfelelő szálloda várja. Mondják, politikailag is érdekes ország a mienk, olyan, amelyet sokan ezért szeretnének közelről megismerni. De hát a politikai „pikantéria” sem vonzhat milliókat. Az viszont, hogy hazánk és néhány tőkés ország, legutóbb Svédország között megszűnt a vízumkényszer, valamint az a körülmény, hogy a ferihegyi repülőtéren bármely ország állampolgára azonnal kaphat vízumot, könnyen megerősítheti a magyarországi kirándulást, nyaralást tervezők szándékát. Említik még, hogy Magyarországon jó a közbiztonság, ami a géprablásokkal, fegyveres merényletekkel, erőszakos cselekedetekkel terhes világban valóban nagy szó. Persze — önmagában — ez sem lehet az oka annak, hogy 1987-ben majdnem kétszer annyian keresték fel hazánkat, mint amennyien élünk ebben az országban. A jó közbiztonság is olyasvalami, ami legfeljebb csak erősítheti az utazási szándékot. Sokan vélekedtek viszont úgy, hogy Magyarország egyik fő turisztikai vonzereje az alacsony árakban rejlik. Ebben korábban sok igazság volt — ma már kevesebb. Kétségtelen, hogy a Balatonnál olcsóbban lehet nyaralni, mint a Földközi-tenger partján, hogy Nyugat-Dunántúlon olcsóbban lehet vásárolni, fodrászhoz, fogorvoshoz, szabóhoz, legfőképpen pedig vendéglőbe menni, mint Bécsben vagy Münchenben. Ez azonban inkább csak a szomszédos országok turistáit vonzza — más kontinensről ezért Európába repülni aligha érdemes. (Egyébként nálunk az a vicc járja, hogy a soproni áruházakban óránként eljátszszák az osztrák himnuszt, s mialatt a sógorok vigyázzba állnak, a magyarok gyorsan megközelíthetik a pultokat.) Noha a magyarországi árak az utóbbi néhány évben meglehetősen meredeken emelkedtek, hazánk látogatottságát ez nem vetette vissza, sőt — mint említettük — 1987 rekordév volt. Soha ennyi vendég, soha ekkora bevétel ! A többé-kevésbé alacsony árak egyúttal egy másik, kevésbé örvendetes jelenség magyarázatául is szolgálnak. Míg Magyarország 1986- ban a látogatottság tekintetében a tizedik helyen állt a világban, addig a nemzetközi turizmusból származó bevételek tekintetében csak a harminchetedik volt. Itt a turisták mindössze egyhatodát költik annak, mint amennyit átlagosan költenek a világ más országaiban. Ez a magyar gazdaság szempontjából igencsak sajnálatos tény azonban nem egyedül az alacsony árszínvonallal függ össze, hanem a turisztikai szolgáltatások hiányosságaival is. Nem a fővárosra gondolok, ahol a teniszcsarnoktól a játékkaszinóig, a koncerttermektől a kisvendéglőkig, a butikoktól a múzeumokig számos hely és alkalom kínálkozik arra, hogy a turista idejét és pénzét töltse-költse, hanem az ország más tájaira, ahol nem elég gazdagok a szórakozási, sportolási, a kikapcsolódási lehetőségek, de még a szálláslehetőségek sem. Budapest ellenpontjaként említhető például az Őrség, amelynek sajátos természeti adottságai, népi építészeti, népművészeti kincsei, romantikus tájai pompás lehetőséget kínálnak a falusi üdüléshez, ám az részben az alapvető közművek, szolgáltatások (például telefon, üzletek) hiányosságai, részben a kimondottan turisztikai-szabadidős létesítmények hiánya miatt csak lassan és nehezen alakul ki. Nem tölt sok időt, nem költ sok pénzt a turista Magyarországon azért sem, mert a magyar utazási irodák még ma sem szerveznek elegendő programot, nem jeleskednek speciális, jellegzetes ajánlatokkal, vagy ha igen — mert azért kétségtelen a fejlődés — szűkek külpiaci kapcsolataik, nem eléggé célzott a propagandájuk, nincsenek kellő számú hadállásaik a szakma nemzetközi porondján. Példának okáért: Magyarország egyik, ha nem a legszebbik részén, osztrák és dán partnerek közreműködésével felépült a Club Tihany, ez a pompás üdülőfalu, amely a külföldi klubokhoz hasonlóan széles körű szolgáltatásokat nyújt. A falu szállodaépületei, bungalói meg is telnek vendégekkel, de jönnek olyanok is szép számmal, akiket nem érdekel sem a szörf, sem a tenisz, sem a lovaglás, sem a vitorlázás — csak napoznak a parton, fürdenek a Balatonban — mert a különleges ajánlat nem jut el a különleges programot kereső vendégkörhöz. Pedig ha eljutna, akár meg is kétszereződhetnének a Club Tihany bevételei. Ennél jobban hasznosulnak a nyugat-dunántúli gyógyszállók, amelyekben a vendégek igénybe veszik a gyógyvízkezelés tucatnyi formáját, az orvosi szolgáltatásokat, beleértve a fogkezelést is, ezeken a helyeken viszont a szállodán kívüli szórakozási, pénzköltési lehetőségek szegényesek. Hévízen, Bükön, Sárváron, ahol az önmagukban remek, kényelmes és elegáns gyógyszállók működnek, kevés a vendéglátóhely, a bolt, a szolgáltatás, ami öszszefügg azzal is, hogy kevés a kisvállalkozó. Mert a turizmus a legsikeresebb fogadó országokban a kisvállalkozásokra épül — a vendéglők, a kávézók, a sporttelepek, a játéktermek csak ritkán részei a nagyobb üzletláncoknak —, Magyarországon viszont a turisztikai beruházások zöméről állami nagyvállalatok, sőt gyakran központi állami hivatalok döntenek. Márpedig semmilyen hivatalból, nagyvállalati központból nem látható olyan világosan, hogy milyen szórakozási lehetőség kellene például Sárváron és Bükön, mint a rugalmas, a piaci hatásoknak jobban kitett kisvállalkozók szemszögéből. Bár a magánkezdeményezések számára nálunk is egyre tágabb tér nyílik, a működés szabályai, az adózás feltételei mind ez idáig oly sűrűn változtak, hogy a kisvállalkozók bizonytalanok, bátortalanok. Egyértelmű siker viszont az élénkülő rendezvényturizmus. Néhány éve felépült a Budapest kongresszusi Központ, amelynek a legkorszerűbb technikával felszerelt, kétezer személyes nagyterme és számos kisebb helyisége most már rendszeresen ad otthont különféle nemzetközi kongresszusoknak, tanácskozásoknak, neves külföldi cégek, multinacionális vállalatok bemutatkozásának. A négy-ötcsillagos szállodáknak, a Budapest Kongresszusi Központ létének köszönhető, hogy idén, a többi között, a tüdőgyógyászok világkongresszusát rendezik meg Budapesten, és itt tartja soron következő kongresszusát az ASTA, az amerikai utazási irodák szövetsége is. Ezek a rendezvények nem is elsősorban a közvetlen bevétel miatt fontosak a magyarországi turizmusnak, hanem sokkal inkább azért, mert a résztvevők általában jó hírét viszik az országnak, fővárosának és vidékének, a magyar vendéglátásnak. Különösen kedvező számunkra az idegenforgalmi szakemberek megannyi budapesti összejövetele. Az idén az amerikaiak mellett a finn turisztikai szakma képviselői is Budapesten üléseznek, tavaly a nyugatnémetek jártak itt. Egy-egy ilyen kongresszus után kimutatható mértékben megnő a látogatók száma az adott országból. Vonzerőnk összetevői tehát igencsak sokfélék. S ha nem is tudjuk pontosan, hogy melyik mennyi vendéget és — ne legyünk szemérmesek — mennyi pénzt hozott, egy bizonyos: nem sütkérezhetünk békésen népszerűségünk fényében. Az idegenforgalomnak — és nem csak az idegenforgalomnak! — folytonosan munkálkodnia kell azon, hogy Magyarország kívánatos, és egyre kívánatosabb úticél legyen, hiszen versenytársunk az egész világ! GÁL ZSUZSA 5
