Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1988-02-19 / 4. szám
lelték meg Kossuth kéziratainak, leveleinek és emléktárgyainak egyik gyűjteményét. A könyvtárak után hol folytassam a keresést-vizsgálódást-kutatást, amely minden riporter éltető eleme? Az írásos feljegyzésekből annyit már tudtam, hogy Paget az angol kormány által kieszközölt salvus conductusszal tért vissza Erdélybe, ahol is 1892-ben a szabadságharc egyik hősének kijáró tisztelettel temették el. Még életében Aranyosgyéresre hívta és szinte fogadott gyermekeként nevelte föl Edmond bátyjának tizenhárom esztendős fiát, Oliver Paget-et. A fiú megtanult magyarul, románul, teljesen elmagyarosodott és amikor nagykorúvá vált, Angliában élő édesapja megvásárolta John Paget-től a szőkefalvi uradalmat a fia számára. Ez az Olivér Paget később romantikus, vakmerő vállalkozásokba kezdett, tökrement, adótisztviselőiként kereste szűkös kenyerét, és egy székely paraszt tizenöt esztendős lányát, Székely Erzsébetet vette feleségül. Mikor az angliai Paget-ek megtudták egy erdélyi Paget és felesége létezését, meghívták őket Angliába és bevezették a házaspárt a királyi udvarba. 1927-ben tértek vissza Erdélybe, Oliver Paget meghalt, de egyik fiúk, Claude Paget él, mégpedig Radnóton! Ez volt a következő láncszem, amelyet felfűztem. Claude Paget-et Radnóton megtaláltam, és 1938-ban a Brassói Lapok hasábjain riportsorozatban számoltam be a Paget-ekről. Claude Paget megírta nekem családja rövid történetét (leveleit ma is őrzöm), azután ránk szakadt Európa égése, s hosszas szünet következett. Már ami kapcsolataink elevenségét illette. Évtizedek múlva, már magyarországi tollforgatóként a Zala megyei Oltárcon jártam — ez 1962-ben történt — s a falusi iskola igazgatójaként találtam rá Claude Paget-ra, most már Paget Kolozsra. Felidéztük a régi erdélyi emlékeket, elbeszélte, hogyan sodorta el őt a háború, 1945-ben tért vissza a hadifogságból, és családját már Oltárcon találta meg. Derűs és kiegyensúlyozott ember benyomását keltette. Elbeszélte, hogy a háború után Godfrey E. Turton angol történész, az angol—magyar kapcsolatok egyik tudós kutatója, aki a magyar kultuszkormányzat vendége volt, őt is felkereste. Hívta haza családjával együtt Angliába. Paget Kolozs megköszönte ugyan, de elhárította a meghívást: — Nekem ez az ország a hazám — mondta. — Ide köt a magyarságom, s ide húz négy magyar unokám is. 1. J. Paget munkájának belső címlapja 2. John Paget magyar ruhában 3. Wesselényi Polyxéna - Paget felesége 4. Pozsony látképe 5. Lóverseny Rákos mezején 6. Kolozsvári kaputorony a Szamos-hidnál 6 Még Claude Paget 1938-as erdélyi, radnóti fölfedezése után, 1939-ben járt Kolozsvárt Gál István, a nevezetes pesti Apolló című folyóirat szerkesztője, a magyar—angol kapcsolatok régi kutatója, aki tovább nyomozott az erdélyi Paget-ek után, mert, mint mondta volt, ez az angol főúr és magyar hazafi, ez a John Paget a két ország kapcsolatainak egyik, ha nem a legfontosabb alakja. Időközben más megközelítés is történt. Jékely Zoltán barátom, a költő, műfordító sajtó alá rendezte Wesselényi Polyxéna római naplóját és megkeresett ő is, hogy átnézhesse levelezésemet. Megmozdult az angol világ is. Még egyik 1962-es levelében írta meg nekem Paget Kolozs, hogy Bécsből jelentkezett dr. Oliver E. Paget, a bécsi élettani múzeumból, hogy felvegye a kapcsolatot a Zala megyei rokonokkal. Felkeresték az angol királyi sarjból lett oltáréi iskolaigazgatót a magyar külügyminisztérium képviselői, és látogatást tett Oltárcon Mr. Pink, akkori budapesti angol nagykövet is. Egy ideig még jöttek levelek, azután pedig a hír haláláról. És most lapozom, olvasgatom John Paget munkáját, Rakovszky Zsuzsa fordításában, a legszebb könyvet, amelyet egy angol a magyarokról írt. Közel százötven éves ez a híd, amely minket a szigetlakokkal összeköt. Járjunk csak sűrűn rajta. A világban minden jó, ami öszszefűz. S minden rossz, ami.. . Hungary and Transylvániában annyi felrobbantott hidat láttam, hogy élni már csak az ép hidakért érdemes.. RUFFY PÉTER 15
