Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)

1988-02-19 / 4. szám

Káprázatos látvány, pompa, ragyogás, mesés gazdagság. A vitrinekben aranyból, ezüstből, elefántcsontból készült, drágakövekkel, gyöngyök­kel ékesített tárgyak, csipkékkel, hímzésekkel díszített selyem, bársony, bro­kát miseruhák. A közelmúltban nyitotta meg ismét kapuit az Esztergomi Bazilikában a Fő­székesegyházi Kincstár. Igaz, mindössze egyetlen hónapig volt zárva mégpedig azért, hogy a múzeum területét a korábbinak négy­szeresére bővítsék. Több mint száz esztendő telt el azóta, hogy Simor János az akkori her­cegprímás megnyitotta a nagyközönség előtt a Főszékesegyházi Kincstárat, a katolikus li­turgiában használatos kelyhek, szentség- és ereklyetartók, miseruhák, palástok, püspöki süvegek, pásztorbotok hihetetlenül gazdag tárházát. A kiállítótermekben most csaknem négyszáz tárgy látható. Köztük nem is egy ékszerkincs akad, amelyik világhírű ritkaság, például ilyen Mátyás király kálváriája, vagy Suky Benedek kelyhe. Az újjárendezett kincstár ünnepélyes meg­nyitóján Paskai László prímás, esztergomi ér­sek és Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront fő­titkára méltatta a kincstár jelentőségét. Mindketten kifejezésre juttatták, hogy az itt őrzött egyházművészeti kincsek egyúttal nemzeti kincseink is, amelyek éppúgy tükrö­zik „a magyar nép lelkületét”, mint népünk „vért és dicsőséget egyaránt termő történelmi eseményeit”. Paskai László az ünnepségen megemléke­zett Simor Jánosról, aki saját gyűjteményé­vel is gazdagította a kincstárat, s akinek a nevéhez fűződik Esztergom másik kincses tá­rának, a Keresztény Múzeumnak az alapítá­sa is. Simor János még győri püspök korában kezdett képeket gyűjteni. Amikor 1867-ben esztergomi érsek lett, 80 képet hozott magá­val. Ezt követően is folytatta szenvedélyes gyűjtését, életcéljának tekintette, hogy folya­matosan gazdagítsa képtárát. Halála évében, 1891-ben már több mint félezer képről tesz­nek említést a katalógusok. Az avatott mű­gyűjtő és nemeslelkű főpap 1876. október 12-én így írt naplójába: ...„Megnyitottam és nyilvánossá tettem képgyűjteményemet, melyet sok éven át saját pénzemen vásárol­tam. Elhatároztam, hogy az egész képgyűjte­ményt örök időkre a prímási széknek, helye­sebben a Főszékesegyháznak adományozom.” A későbbiekben Ipolyi Arnold nagyváradi püspök hagyatékával, majd San Marco nápo­lyi herceg — akinek magyar származású gróf­nő volt a felesége — gyűjteményével gyarapo­dott, bővült a múzeum. Napjainkban a Keresztény Múzeum őrzi ha­zánkban — a Nemzeti Galéria után — a má­sodik legnagyobb középkori táblaképgyűjte­ményt, emellett jelentős szobrászati és ipar­­művészeti anyaggal is rendelkezik: itt talál­ható például a leggazdagabb magyarországi gobelingyűjtemény, tekintélyes a fajansz és porcelán kollekciója. Nevezetességei közé tar­tozik Dürer fametszetsorozata: Mária élete, az Apokalipszis, a Nagy és a Kis passió. A Keresztény Múzeum gazdag anyagából már eddig is több tucat katalógus és elemző művészeti könyv jelent meg. A legfrissebb — mintegy kétszáz színes fotót tartalmazó — ki­advány pedig a közeljövőben lát majd nap­világot a Corvina Könyvkiadó gondozásában. A. É. FOTO: MUDRAK ATTILA (KERESZTÉNY MIJZEUMl Esztergom kincsei

Next

/
Thumbnails
Contents