Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)
1987-12-01 / 23. szám
CSURKA ISTVÁN LAKÁSTÖRTÉNELEM Két lakás beszélget. Ebben semmi különös nincs természetesen, mert ahogy a városok, kövek, a földből kiásott régiségek, az egykori lakások beszélni tudnak - márpedig mi mindent el nem beszéltek már nekünk régmúlt korokról ugyanúgy beszélgetni is. Ilyenformán tehát meglepő semmi nincs abban, hogy a fiatal, még jóformán belakatlan szállodai lakosztály, a modern, kissé rátarti, idegen mesterek pontos munkájával ékes hotelelőkelőség beszédbe elegyedett egy idősebb budapesti lakásurasággal, s egy kis tájékoztatást kért tőle az itteni viszonyokról. A budai lakásuraság - mint az öregek általában - a saját élettörténetével hozakodott elő.- Kedves miszter, vagy minek is szólítsam, tudja, itt nálunk a rendszerváltozások általában bérlő-, illetve gazdakicserélődéssel szoktak kezdődni.- Bocsánat, mi az a rendszerváltozás? - kérdezte a fiatal lakosztály őszinte megütközéssel. - Kormányválság?- Nem, annál sokkal több. Most már jó ideje nem éltünk át ilyet. Lekopogjam? Vagy ne kopogjam le? Amikor minden felfordul, és más társadalmi rétegek kerülnek uralomra, vagy mondjuk, ha nem rétegek kerülnek uralomra, vagy mondjuk, ha nem is teljesen mások, de nagyon hirdetik, hogy mások, és az egész intézményrendszer átszerveződik. De hát egyszerűbben is megfogalmazhatom: amikor a régi urakat elkergetik vagy elmenekülnek vagy külföldre szöknek, az ön építőinek a hazájába rendszerint, és bennünket, lakásuraságokat elfoglalnak az újak. Az új lakók.- Ilyenkor emelkedik a bér?- Nem mondhatnám. Sőt.- És a lakájok?- A lakájok vagy eliszkolnak a régi urakkal, vagy itt maradnak, és az újak szolgálatába szegődnek, és megtanítják őket a stílszerű lakáshasználatra.- Mesebeli... - mormogta a foga közt a fiatal lakosztály.- Módfelett szórakoztató. Természetesen csak akkor, ha nem megy rá az ember, ha sikerül egyben maradni, nem fölosztódni, s ha az egymást követő lakóknak elviselhető mértékben romlik a stílusérzékük. Mert hát tudok olyan esetekről is, amikor gyönyörű egységeket feldaraboltak, odalöktek egymásra fenekedő, romboló ösztönű társbérlőknek majd később elmagyarázom, hogy mi az -, és már remény sincs arra, hogy a régi formát vissza lehessen állítani. Sok nagy lakástragédia volt itt, kérem.- Bombázásokról is hallottam. Azon a helyen, ahol minket felépítettek, régen is szálloda állt, mondják, amelyet lebombáztak.- Nekünk, budapesti lakásoknak ebből is több jutott, mint más európai városok lakásainak, mert itt a második világháborús rommá válás után tizenegy vagy tizenkét évvel - kinek hogy - még egy belövéses korszakot is meg kellett élnünk. De, tudja, nem is a belövések, az ablaktalanság, a padlókarcoló katonacsizmák és a gépfegyverállások, a tüzek voltak gyötrelmesek, hanem a rombolással együtt járó rendszerváltozás. Hogy éppen akkor! És a bizonytalanság. Az ember látja, hogy a régi lakói, akiket már megszokott, és akik jól-rosszul gondját viselték, csomagolnak és menekülnek. És a bizonytalanság, hogy kit mér ránk a sors. A lakásnak az a jó, ha nemzedékek nőnek föl benne, nem pedig ha folyton kiutalják. Tudja, én nem szeretek lőtt sebbel üresen tátongani s várni az új szeszélyű beköltözőkre. Otthont akarok nyújtani. Szeretem, ha nagytata is lakik bennem, meg karonülő gügyögése is hallható. Én utálom, ha státusszimbólumnak tekintenek.- Meglehet, éppen azért, mert valójában annak épültem - tért rá ezzel voltaképpeni életrajzára a lakásuraság. - Gazdag polgárember építtetett a húszas évek közepén, tulajdonképpen egy család számára, magának. Alig laktak be, éppen csak meghozta a gólya az első gyereket, ez a gazdag ember tönkrement, mert ráköszöntött a világra a gazdasági válság. Nem olyan, mint ez a mostani, hanem sokkal keményebb. Most, szerintem, nincs válság, csak fecsegnek róla, vagy ha van, akkor én vagyok ütődött, én ugyanis nem fogom fel az istennek se, hogyan lehet recesszió idején vállalkozásba belefogni. Mert itt most, talán hallotta már, egyébről sincs szó, mint a vállalkozásról. Akkor meg mese a válság. Nem?- Őszintén szólva, ezt az én lakóim se nagyon értik. Olyasmiket hallok tőlük, hogy ezek a pestiek álomvilágban élnek, és kínos ébredés vár rájuk.- Ezt mondom én is - hagyta helyben a lakásuraság, és folytatta aztán a maga élettörténetét: - Nos, szóval akkor el lettem volt adva. Két részre osztottak, de ízléssel és szakszerűen. Két értelmiségi család, az egyik orvosprofesszor, a másik egyetemi tanár, vett meg öröklakás gyanánt. Az orvos baloldali érzelmű volt, és származása miatt őt negyvennégyben üldözték, a másik jobboldali volt, őt később kezdték nyaggatni. Egymással semmi bajuk nem volt különben, nem voltak barátok, de nem is bizonyultak rossz szomszédoknak. Előbb az orvosékat ebrudalták ki belőlem, akkor a tanárék segítettek, ahogy tudtak, vállaltak egy kis értékmegőrzést, negyvenkilencben viszont ezeket telepítették ki, s akkor az orvosék fogadtak be értékeket. Közben persze katonák is tanyáztak bennem, aztán pártiroda is voltam egy ideig. Régen megszűnt már az a párt, amelyiknek a korifeusai bennem tartották összejöveteleiket. Rá egy fél évre aztán, hogy a tanárékat kitelepítették, és a helyükre beszállásolt az új lakó, és a szuterénba az őrszemélyzet, az orvosprofesszorék is elköltöztek. Nem szívelték az új légkört. Megmondom őszintén, jómagam sem. Nos, aztán bekövetkezett a második belövéses korszak, de én ebből szerencsére kimaradtam. Csak persze a bérlőválság sújtott azért engem is. Üresen álltam jó darabig. Már attól tartottam, megint nem pénzért fogok gazdát cserélni, hanem adományozás útján, és annál rosszabb nincs, higgye el nekem, de végül szerencsém lett. Csak az egyik részemet kapta meg ingyen egy lakó, a másik részemet felosztották, és most három család lakik bennem. S hogy el ne felejtsem, az alagsori részben is kettő. Szóval összesen hat család van most bennem, de ezekkel már jól megvagyok. Nézze, az ember felett eljár az idő, lassan megcsappan az igényessége is, és örül, hogy huzamos idő óta fizető lakói vannak. Néha ugyan sóhajtok egyet, s ilyenkor megroppannak a bordáim, de ezt még kibírják a lakóim.- És mondja csak, kedves uram - szólt ekkor az appartement -, mi ez az egyhangú kockákból álló gyűrű a város körül? Csak nem lakások azok is?- De bizony, azok a mi új lakótelepeink.- S ott kik laknak?- Fogalmam sincs - mondta a lakásuraság. KERESZTES DÓRA illusztrációja MONOSZLÓY DEZSŐ (Ausztria) Bécsi klapanciák Turisztikai filológia Kövér galambok országából sovány kutyák országába Sovány kutyák országából kövér galambok országába kétszer tizennégy óra légiót Kövér galambnak van kincs sovány kutyának kincs nincs Egy inch hány centiméter? Pozíció Kapzsi a hörcsög?- kérdezte valaki tapintatlanul Kapzsi - felelte mivel megengedhette magának hogy így vélekedjen Mischpochológia Kurszán és Árpád nagybácsikája Maca néninek volt iker-húga A további bizonyítási némiképp megnehezíti hogy a családfát feltehetően tévedésből még a múlt században megzabálta egy pápua Sorsok Az élet oly bonyolult nehéz szavakba tömni röviden: gyerekkorában ő tudta a barackmagot messzebbre köpni most is 90
