Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)

1987-12-01 / 23. szám

KOVÁCS ATTILA (NSZK) rajza * M ’ * ; !!!!!' n n ♦ 1 I TIT M fH+HH MOLDOVA GYÖRGY Ésszel él az ember. EFRÁJIM KISHON (Izrael, Svájc) Tel-Áviv-i legenda Általában nem foglalkozunk kabalisztikus és természetfölötti jelenségekkel, elég ne­künk a mindennapi kormányválság. A mi­nap mégis, kénytelen-kelletlen, betekintést nyertünk a zsidó misztika rejtelmes világába. Természetesen a házalónkról van szó, a kis bőrönddel. Mintegy három évvel ezelőtt jelent meg a házaló első ízben házunk táján. Felkecmer­­gett a lépcsőkön, be-becsengetett a lakók­hoz, majd amikor az ajtórés másfél hüvelyk­­nyire kitárult, felemelte kis bőröndjét, és így szólt:- Szappan, borotvapenge? Erre mondták neki, hogy köszönet, nem kell.- Fogpaszta, nájlon?- Köszönet, nem. Fésű, cipőpertli?- Nem!- Toálettpapír ... Erre becsaptuk az ajtót az orra előtt. Azó­ta havonta kétszer megjelenik a bácsi, be­csenget, mondja a szöveget, becsapjuk az aj­tót, és az élet tovább folytatódik rendes ke­rékvágásában. Egyszer, humánus indokoktól vezérelve, kezébe akartam csúsztatni néhány fillért.- Nem vagyok koldus! - tiltakozott a há­zaló. És szemrehányóan nézett rám. Tegnap­előtt újból megjelent a küszöbön a kis kof­ferral:- Szappan? - kérdezte. - Borotvapenge? A nagylelkűség szokatlan hulláma lepett el:- Tudja, mit - mondtam. - Adjon egy cso­mag borotvapengét.- Fogpaszta, nájlon?- Borotvapengét kérek.- Fésű, cipőpertli?- Süket maga? - vesztettem el a béketűré­sem. - Borotvapengét mondtam!- Mit?- Borotvapengét!!! A házaló megdöbbenve pislogott:- Minek?- Bo-rot-va-pen-ge - tagoltam -, én-ve­­szek- mostan- magától- egy- csomag- borotva­­pengét!-Toálettpapír...-Az istállóját! - hördültem fel, és kikap­tam a kezéből a kis bőröndöt, és kinyitot­tam. Teljesen üres volt. A világon semmi sem volt benne.- Mi ez? A házaló felfortyant:- Sosem vesz tőlem a kutya se! - kiabálta vörösen a dühtől. - Mi a fenének cipeljem magammal?- Értem - motyogtam -, de hát... ak­kor ... minek házal... ajtóról ajtóra?-Valamiből csak élni kell, kérem! Ezzel sarkon fordult, felkecmergett a kö­vetkező emeletre, és becsengetett a Zéligék­­hez. Egyhangúan zúg a repülőgép, a mellettem ülő két magyar beszélgetését hallgatom.-... aztán látsz majd egy ajtót, ki van rá írva németül: „eintritt am strongsten verbo­ten!”- Az mit jelent?- A belépés szigorúan tilos. Aztán angolul is ki van írva hogy „entrance” meg valami „fordibben...”- Az mit jelent?-Ugyanazt: a legszigorúbban tilos belép­ni, de az van kiírva az ajtóra olaszul, spanyo­lul és törökül is. Na most ott bemész és ... 2 Mikor kézhez kaptam a vezetői jogosítvá­nyomat, meghívtam az oktatómat egy korsó sörre.- Gratulálok, Moldova úr, most már be­vallom: nem hittem volna! Mikor maga ki­tette az indexet jobbra és elindult balra egy téglafal felé, azt mondtam magamban: eddig kétszáz embert tanítottam meg vezetni, de az lesz a mestervizsgám, ha magát is sikerül ...- Köszönöm, Béla, jólesik, hogy megbí­zott bennem.- Adhatnék egy tanácsot? A jövő héten menjen be a rendőrségre, és jelentse be, hogy elveszítette a jogsiját.- Miért?- Mert akkor adnak egy újat!- Minek az nekem?- Ha elkövet valami szabálytalanságot és bevonják a jogosítványát egy vagy két évre, egyszerűen előveszi a tartalékból a régit és vezethet tovább. Sőt én a maga helyében azt a második jogsit is „elveszíteném”, hadd le­gyen három. A vidéki művelődési otthon kapujában az igazgató fogad, üdvözöl és beljebb kísér. A ház valamikor az 1950-es évek elején épül­hetett, az előcsarnokban a szemközti nagy falon freskó húzódik: egy körtáncot járó gyerekcsoportot ábrázol, a kör közepén egy dús fekete hajú férfi áll. Az igazgató udvari­asan, de energikusan befelé tessékelne, de én megállók a kép előtt: a férfi kerekded fe­je, ferde metszésű szemei ismerősek. Bizony­talanul kérdezem:- Ez nem Rákosi Mátyás? Az igazgató rémülten int csendre.- Dehogynem, csak nem volt pénzünk új képet rendelni, inkább hajat festettünk neki. £7V * PLATZNER TIBOR (CSEHSZLOVÁKIA) rajza c

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents