Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)
1987-12-01 / 23. szám
BÁLLÁ LÁSZLÓ (Szovjetunió) Visszaszámlálás Tíz, kilenc, nyolc . .. Már megkezdődött a visszaszámlálás, már patikamérlegen minden régi vágyam, ez még elérhető, az már nem- ilyen egyszerű az egész. Tíz, kilenc, nyolc... Valami távoli dinamó méhében talán már megszületett az áram, melyet zérónál majd az örökösforgás-villamosszékbe kapcsot fátumelektronikától vezérelt kéz. Tíz, kilenc, nyolc... Micsoda kontraszt: mi még reális, az nem is érdekel, s minden eddiginél jobban serkentnek-vonznak vágyak és tervek, melyek valahol a már nemlétező Jövőben enyésznek el. Tíz, kilenc, nyolc... Talán még várnak ajzott, színes évek: e vágyakat hajszolni- most már csak plátóian, s megbékélve, mert ezek nem marnak-tépnek, mint azok, amelyeket még elérek, csak horizontomon délibáblanak - küzdő évtizedek jege megrian, s kezdődik valami halk vonulás-zajlás: mindegyik jégtábla Végtelenbe megy, s köztük talán van még egy, egyetlen egy, melynek hátán (nem igaz, de hidd:) mégis a délibáb közelébe szököm, s azt a tévelygő Halley-vágyat itt ragadom majd üstökön ... Ezt az egyet, ezt még kivárom, Hét, hat, öt, négy, három . .. rajza BUDAY GYÖRGY (ANGLIA) fametszete ÁGH ISTVÁN Hazai kert Most már nem a történetes világ és nem az érdekes inkább a szellemek szélfúvásában létezek inkább a halottak aranya ahogy az aszály urnájából kiragyog ahogy zörög csontcsörtető kukorica aranyba vert sorsa iránt Most már nincsen semmi jogom hogy elbávuljak múltamon méregzölddel üti a dió a szilva kék egét amíg bele nem fékéiül a vénasszony kezébe Az a vén ösvényem ős csapás átvezet embertelen tájon megérezhetem lábnyomát annak kit sose láttam s nem tudom ki kapálta meg konyhakertjét azt a rakás cserépedényt Fényben érzem a szenvedést úgy borulok e túlsó tájra aknavert nyárfa-terebély VERESS MIKLÓS Kő és madár Párolog aszfalt tavaszi eső múltán és szemembe a tócsák visszanéznek Átfut arcomon ezer kicsi hullám hogy része legyek valami egésznek Ha nem volnék - még valami lehetnék de mint követ úgy dobnak föl madárnak mert hogy valaki kigondolta nemrég létezésem a maga igazának: ha vízbe nézek - széthullámlik arcom ha égbe nézek - szemem széttengerlik és didereg az ágy is melyben alszom és golgota-út visz az édenkertig Úgy mállók szét mint akármelyik korszak - épülhetett fából kőből betonból vagy csupán úgy mint valamelyik versszak amit az ember kedvében kigondol de addig is azt mondom szerelmemnek hogy: szerelmem s hogy: madár -a madárnak csupán az eget hiszem el szememnek csupán az embert isten igazának a szabadságot mégis csak egy láznak mikor a tüdők föllobognak bennem a boldogságot gyerekkori háznak hol fény és sötét játszik önfeledten a mézeket is csupán aranyíznek melyekből hiányzik a méh s a fullánk S lám: tócsa sincs amiből visszanézzek s kő lesz a kő az égből visszahullván SÜKÖSD FERENC (ROMÁNIA) rajza 84
