Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)

1987-12-01 / 23. szám

V árj! Az álomnak még nincs vé­ge... Folytasd hát, édesem... Jó, folytatom. A várárokra, illetve annak a bör­tönfalakkal szembeni oldalon a pakányoktól hemzsegő töménte­len szemétre néző, kétszárnyú, ma­gas, de keskeny, kívülről vastag vasráccsal biztosított hosszú ab­lakból jórészt hiányzott az üveg. A fegyőrök törték be esztende­je, januárban, amikor a rabok ta­karókat kértek. Nem követeltek, csak kértek. Stockholm környékén akkor mínusz 30 Celsius-fokot mutatott a hőmérő ... Különben - Annát hallgatva M. J. gondolja ezt - a terrornak nincsen felső határa, nincs, amelynél még vadabb ne lenne lehetséges... Az ablak a két vagy három mé­ter vastag falba épült függőleges mélyedést zárt el a külvilág felé, de persze a „külvilág” csak illú­zió volt, hiszen a várárok tetején három méter magas vasbeton ke­rítés és villannyal töltött szöges­drót futott végig, amely a csillag alakú börtön egész területét kö­­rülkígyózta. A cella foglyai rá se hederítet­tek a közéjük penderített M. J.-re. Lerítt róla, nem Stockholm ut­cáiról szedték fel, a képére volt írva, hogy nem kevés időt töltött más efféle szépségszalonokban, így hát újság se kerülhetett a ke­zébe, kinti hírei nincsenek, ruha­bélésébe rejtett cigarettája sem, szakadt inge, gatyája pedig ugyanúgy árulkodik immár hosz­­szas fogvatartásáról, mint kiálló bordái, meg karján, lábszárán a petyhüdt, önmagukat elfogyasz­tó, visszafejlődött hajdani sport­emberizmok lötyögő maradvá­nya. Felöltözött, és szótlanul leült a kőpadlóra. Ahogyan ott darvadozott, ab­ból is kitetszett, hogy gyakorlott börtöntöltelék. Maga elé meredt; lerítt róla, hírei, ha lennének is, semmit se érnének, legföljebb képzelgések, agyrémek. Estére a priccsek alsó traktu­sán szorítottak neki helyet, a ke­gyes katolikus püspök jóvoltából, aki már lehúzott ebben a fogdá­ban két-három esztendőt, és a cella doyenjeként, lemondva mindenféle íratlan elsőbbségi jo­gáról, állandó rezidenciául a leggyalázatosabb fekvőhelyet vá­lasztotta, az alsó priccsen, az utoljára jöttek utolsóját. A cellaújoncok koszos deszka­lapjairól aztán szerre-rendre, a távozások sorrendjében avanzsál­tak jobb helyekre, mert ilyenkor Részlet a Tranzit Kávéházbó\ MÉLIUSZ JÓZSEF (Románia) Erről álmodtál, édesem? a megürült sávig mindenki eggyel arrébb költözött. Lehetséges - találgatjuk hogy a püspök talán igazságérzet­ből, azért is vette magára az utol­sók utolsójának krisztusi kereszt­jét, mert ilyen módon juttatta ki­fejezésre keresztényi passzív tilta­kozását a tény ellen, hogy a cella kísértetnépsége fölött egy maffia, közönséges fasiszta háborús bű­nösök, gyilkosok és rablók insta­­urálták vad uralmukat; e gengsz­terek lelki üdvéért persze imád­kozott a püspök úr, de elutasítá­sukban - nem állt velük szóba, egyet kivéve, egy költőt, ki a cel­lában megtért - úgylehet az is szerepet játszott, hogy ő 1919- ben kispapként beállt egy duna­­európai kis nép vörös hadseregé­be. Az ételes hordóktól, mint szer­vezett és dinamikus csoport, ők osztották a levest, a fasiszták, ma­guknak a hordó aljáról a vastag­ját merve, és gyakorlott mozdu­lattal tetejéről a hagymás olajat ugyancsak lekanyarítva, a többi­eknek az üres löttyöt hagyták meg, és a kenyérből is a kisebb darabokat; s ha közülük való újonc érkezett a cellába, az írat­lan börtöntörvényeket semmibe véve, sürgősen jobb, kevésbé hu­zatos helyet kerítettek neki, akár a haldoklók kárára is, lehetőleg a fenti priccsen, ahol télen - vélték - melegebb volt, mint alant. A püspök úr, mint már megír­tuk, imádkozott ugyan a maffió­­ták lelki üdvéért, de az általuk el­nyomott Másokhoz fűzte a bör­tönszolidaritás ... A fal egész hosszúságát kitevő, négyembernyi hosszú priccseken lent és fönt hat-hat ember feküd­hetett egy-egy rekeszben, nem a hátán, hanem az oldalán, egy­máshoz szorultan, vagy mind arc­cal, vagy mind háttal a vizes fal­nak, s ha egyikük megfordult, az egész sornak ugyanúgy a másik oldalára kellett átfordulnia; erre a műveletre, minthogy alattuk a deszka természetesen kemény volt, éjszakánként tizenötször­­hússzor is sor került. Ám nem ez volt a leggyötrőbb a cella újoncai számára, akik a püspök úr mellett, itt a legesleg­­börtönebben kötöttek ki, esetleg a legbörtönebből, a börtönebből vagy éppenséggel az édenből, egyszerűen csak börtönből, átme­neti lágerből jutottak ide a föld alá, hanem az, hogy lábtól, úgy­szólván alattuk bűzlött az ürülé­­keshordó, amit a hasmenéses és hólyaghurutos rabok éjjel-nappal üzemeltettek, de huszonnégy órá­ban csak egyszer vittek üríteni, négy gumibotos porkoláb őrizete alatt, markosabb, még nem telje­sen lepusztult fasiszták, bár még alig lézengők is hajlandók voltak ökölre menni az előnyért, hogy az embertrágya és vizelet kihor­dása alkalmából némi napvilágot lássanak, a koszos várárok mé­lyén, kinti, kevésbé szennyezett levegőt szívni, a szemétből fel­kapni egy-egy nyálban barnára ázott csikket - Bakos Ferenc Ide­gen szavak és kifejezések szótárá­ban (1976) nem szerepel a „csikk” címszó, magyar megfele­lője úgy lehet a cigarettacsonk; hátha eljut hozzá ez az üzenet, kérem továbbítani! (M. J.) -, csikket, amelyet az őrök hajítot­tak el - és nemegyszer mulatsá­gukra félig szívott cigarettát is, amelyre aztán a négy hordócipe­lő, terhét odahagyva, rávetette magát, összeverekedett, de a du­lakodásban végül is eltaposta, szétmállasztotta. Ám te, mondotta Anna, és megszorította M. J. kezét, te sose verekedtél cigarettacsonkért. Le se hajoltál a ritka tízperces sétákon csikk után a várárok mé­lyén a szemétbe, és a cellában is a püspök mögé, utolsónak álltái be csajkáddal a sorba, amikor a fa­siszták tizenkét órakor a levest és a kenyeret osztották. De utolsónak maradtál reggel is a nyúlós főtt málélisztért vagy este ismét a szelet kenyérért. Úgy vélted, ha egyszer meg­törsz, ha egyszer engedsz a csábí­tásnak, az éhség akaratot rombo­ló ingerének, a lélekpusztító mo­hóságnak, akkor aztán örökre vé­ge emberi méltóságodnak, te is kapható leszel minden gazságra, holott azért jutottál ide, Nasseör­­be, mert nem álltái kötélnek, nem vállaltad a gazságot, másokat vá­dolni olyasmivel, amit nem tet­tek, holott magad ellen, megtörve végül mégiscsak olyasmiket val­lottál, amiket nem követtél el. Nem lehajolni, nem dulakodni a csikkért... Ebben különben, mint más alapvető erkölcsi kérdésekben is, egyetértettéi a püspök úrral... Erről álmodtál, édesem? ... 85

Next

/
Thumbnails
Contents