Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)
1987-12-01 / 23. szám
Mondják, hajdan a Kossuth Lajos utcán a gumirádlerek korában arszlánok és miniszterek sétálgattak a járdán, innen-onnan, kedélyesen forogva, meg-megállva és gusztálva a legszebb pesti nőket, át is szoktak köszönni az út másik felére. Most sokhelyütt a járdát is elállják a dölyfös-nyugtalan sebesség veszteglő bádogskatulyái, botlasztva, kiszorítva az idétlen jövő-menőket. (Közülük egyet-egyet büntetésül a türelmetlen átkelőhelyek meszelt fogazatán el is szoktak tiporni.) Amikor utoljára- nem is tudom már, pontosan mikor - az Erzsébethíd bal karfája mellett mentem Budára át gyalog, a Kossuth Lajos utca torkolatából egy öregúr jött szembe, terebélyes tétova, mégis eleven mozdulatokkal evezve. Fején világos, könnyű kalap. A kezében léptei olló-ritmusát ellenpontozva, kampósvégü bot. Ahogy közeledett felém, ráismertem, mert nincs belőle még egy. A szemek oda-vissza tükrén láttam is már, hogy derül föl az arca, s hogy nem röstelli ezt a tettenérést, mert így ahogy van, vállalja magát. Megállunk hát a remegő traverzek, suhogó autók, betonpaloták előtt, a város kőrengetegében, két korszerűtlen alak. kik lám, e véletlen kapott percben még azt is mutatni merik, hogy egymással örülnek. FODOR ANDRÁS Találkozás a hídon Vas Istvánnak LOSONCZI PÁL felvétele
