Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)
1987-12-01 / 23. szám
VAS ISTVÁN Nekem elég... Nekem elég a nyelv, úgy, ahogy találtam Berzsenyiben és a Nagymező utcában, Vagy a Váci utcán, vagy kijjebb. Újpesten, Vagy amit némely nő ajkáról ellestem. Hogy pontatlan ? És ha pontatlan, ki bánja ? Sosem törekedtem teljes pontosságra. Kifogtam azt, ami a horgomra akadt. Sohasem kerestem tudós műszavakat. Nekem elég volt, ha csak úgy körülbelül Szóltam arról, amin úgyis páraköd ül. Két szó közül gyakran ezért választottam Azt, amelyiknek több jelentése is van. Hiába gyűjtöttem eszmét meg adatot: Azt mondtam csak, amit mondanom adatott. Készülök, s valami készül velem szemben: Akármi az, már csak nézem, nem elemzem. Csak egy pontos szóra van immár szükségem. Azt az egyetlen szót adassék megérnem, És hogy amit jelöl, értsem, ne csak lássam: Hiszek a végső felvilágosodásban. SZÁNTÓ PIROSKA rajzai 50 BARÁNSZKY LÁSZLÓ (USA) anziksz LÁSZLÓFFY ALADÁR (Románia) Papír tenyérnyi képernyője A papír mini-képernyője mikor fehéren visszasüt, még nincs adás, de máris érzem : most megjelennek a betűk. Öröm ez három pillanatra vagy három percre, amikor még én se tudom, ő se tudja: mit közöl általam a kor, mi zümmög magasfeszültséggel, mi utazik agyam felől, amit semmilyen előzetes műsorba nem vehettek föl, amit mikor majd készen látok, mint első néző, egymagám, megnyugtat vagy lecsillapít: a józanész még rendben van. ízlelgetem az ősök tiszta, nem ismeretlen örömét, amikor embermélyi űrből megintcsak megjelent a kép, és készen állt az első sornyi, aztán az utolsó, a mű, s mióta kész van, rátalálni úgy tűnik olyan egyszerű: valahogy túljutsz ezen is tényleg ott vannak dobogókőn és tihanyban alaposan szemedbe süt éjjel az utcai lámpa barátok nyitott szemmel hanyatt kinyújtott karral az ágyon mások tolószékben elmondhatatlanul mélyen a föld alatt néhány igazán kedves arc a vonaton segítőkészség a hivatalokban kólázó parasztok tőkehús bor vad disznópörkölt (vaddisznó) kizárt eset hajnali látogatás süket balaton ismeretlenek tétova násza a letaposott füvön égő tarló kiaszott kukoricaföld napigond mégiscsak hazám hogy hervad már... hogy Húzd rá, cigány... hogy... szebb az ősz s legszebb a tél, hogy Góg és Magóg fia vagyok ... s nem bántja újabb szenvedély ... Úgy tűnik: ez volt egyetlenegy nyelvi alakja - ez a Mű; csak Petőfinél végleges már, s oly Aprilysan gyönyörű! A nyomdák sokszáz rekeszében, a hangsúly ezer fedélen, pelyhek felmarkolt gyöngysorában ott volt, ott van a költemény, s ünnepi csendben hallgatóznak még meg sem született szívek: vagyunk s gomolygó titkainkat ki mondta ki? ki mondja meg? SZŐCS GÉZA (Svájc) Űrhajó Csak most, mikor olvasom, hogy egy űrhajó, egy igen távoli útra (a Naprendszeren túlra) indult űrhajó pilótái közül néhányan ott szerettek álldogálni az űrhajónak abban a szögletében, amely legközelebb esett a Földhöz, ott álltak ezek a hétpróbás legények lehajtott fejjel a folyosó végében, a vasfaltól egy lépésre, arccal a Földnek, meg sem számolhatóan sok fényévnyire tőle, de mégis néhány méterrel közelebb hozzá. Csak most jövök rá, hogy ismerem ezt az érzést: sokszor én is úgy helyezkedem el (íme most is így ültem le ide a tó partjára), bármily távol legyünk is egymástól, hogy arcom feléd nézzen, abba az irányba, ahol a távolban valahol városunk rejtőzködik.
