Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)
1987-11-03 / 21. szám
t. Színpadkép Madách: Az ember tragédiája című színművéhez, (Tervezte Varga Mátyás) 2. Egress* Gábor mint Gn'tti Lajos Szigligeti Ede „Grítti" című drámájában. Barabás Miklós színezett litográfiája 1845-ből 3. Barabás Miklós: id. Lendvay Márton portréja 4. Fánesy Lajos mint Don Jósé. Walzel Ágost Frigyes és Barabás Miklós színezett litográfiája 1345-ből 5. A színház népszerűségét jelzi, hogy az épületet porcelántányéron is megörökítették fi. Márkus Emília legyezője {A képek eredetijét a Magyar Színházi Intézet őrzi.) FOTÓ: GÁBOR VIKTOR mintegy a hely bírásáért vetekedve, mindnyájan sürgető, halaszthatatlan munkában, az óra tizenegyre jár s alig fél nap hátra, hogy a legelső pesti magyar színház megnyittassék. Eljött az idő s a színház, mintegy a lehetetlenség dacára, megnyittatott. A művesek átengedték egy időre a színház belsejét egy igen szép számú közönségnek s a színészek és hangászok felsőbb műveinek. ... A közönség egy szemnek látszott, egészen a látás gyönyöreibe merülve ... A közönség olyan volt, milyet várni lehete: kíméletes, komoly s minden tiszteletre méltó, tiszta hazafi örömében egészen elmerült: s ki e hangulatot nem ismeri, hidegn«yj mondhatná fajtalanságáért. De e zajtalansághan ámulat', méíy érzelem s egy magát becsülő népnek méltósága volt.” Az első direktort, Bajza Józsefet olyan kiváló színházi emberek követték az igazgatói székben, mint Szigligeti Ede (1873—78) és Paulay Ede (1878—94); Hevesi Sándor (1922— 32) vagy Németh Antal (1935—14). 1875-hen az épület új homlokzatot kapott, majd — miután tűzveszélyesnek nyilvánították — 1913-ban lebontották. Ettől kezdve a Rákóczi út és Nagykörút sarkán, a Népszínház épületében működött a Nemzeti Színház, annak 1964-ben elrendelt, és sokat vitatott, lebontásáig. Az idei jeles évfordulóról gazdag progemlékeztek meg. Az ember tragédiája bemutatásának napján ju- i bileumi emlékkiállítás nyílt a Várszínházban; a Magyar Tudott^ . mányos Akadémián pedig v?_ nemzetközi konferenciát rendeztek a nemzeti szín/ házi eszméről, amelyre At/ héntől Kölnig, Londontól Bé/ csig, Komáromtól Újvidékig szá^ / mos színházi vezetőt hívtak meg. S A színház a jubileumi évben nagy y igényű műsortervet állított össze. Nem ~ kevesebb, mint 40 művet tartanak műsoron: a Magyar Elektrát, a Csíksomiyói passiót, a Bánk bánt, a Csongor és Tündét. Az ember tragédiáját, a Mózest, a Légy jó. mindhaláligot, az Énekes madarat. A jubíleumi társíjlati ülései} forró szeretettel köszöntötték azokat a művészeket, akik már a 100 éves évfordulón is jelen voltak: Makay Margitot, Gobbi Hildát, Lukács Margitot, Mészáros Ágit, Pataky Jenőt és Varga Mátyás díszlettervezőt A Gondolat Könyvkiadó díszes albumot jelentetett meg az évfordulóra, amely közli a Nemzeti Színházban valaha is bemutatott drámák listáját és a társulat névsorát a kezdetektől mindmáig. A kötetben Vámos László művészeti vezető vallomásában ezt írja: „Egy lelkes színházba járó barátomat kérdeztem valamikor a 70-es években: »Miért nem jársz a Nemzetibe?« — így válaszolt: »Túl sok a V-effekt (elidegenítő effektus) és a vitézkötés. Egyszer azt hiszem nem Magyarországon vagyok, másszor úgy érzem, nem vagyok Európában.« Barátom feladta a leckét: vállalni nemzeti múltunkat, mai Magyarországunkat, befogadni a világot idegen divatmajmolás, hajbókolás nélkül. Nem könnyű feladat. Adynak, József Attilának, Bartóknak, Kodálynak sikerült. Az ő csapásaikon szeretnénk haladni, magyar Nemzeti Színházat csinálni Európa közepén .. adományozott a vármegyének „nemzeti teátrum céljára”. A színház alig két esztendő alatt — Telepy György és Zitterbarth Mátyás tervei szerint — felépült. A 150 év előtti megnyitóról, az ünnepi műsor nyitódarabjának, az Árpád ébredésének szerzője, Vörösmarty Mihály a következőket jegyezte fel: „Ha valaha kételkedőnk a színház felépülésén, sokkal inkább lehetett kétleni annak aug. 22-dikéni megnyitását. Mészgödrök, homokbuckák kétfelől, elül vakolatlan tornác, egyenetlen, félig rakott út, benn asztalos, lakatos, színész, mazsikus egy rakáson; amazok, csak alig tartóztatható fúróikkal és kalapácsaikkal, emezek papirostekercseikkel próbán, „A Magyar Játékszínről” című munkájában (1832) — amely a közelmúltban reprint kiadásban ismét megjelent — Széchenyi István sürgette az állandó magyar teátrum megépítését. A legnagyobb magyar a Duna-parton akarta felépíttetni a Nemzeti Színházat, részvénytársasági tőkével. Széchenyi nagyszabású, a polgárosult Európát példaként maga előtt tudó elképzeléseivel szemben Földváry Gábor Pest magyei alispán terve valósult meg. Grassalkovieh herceg a hatvani országút elején telket / 9
