Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)
1987-11-03 / 21. szám
Sütő András új drámájáról ALOMKOMMANDO A szabadságunk ugyan álom, és az álom maga a szabadság... (HOFFMANN JULIUSZ SZAVAI A II. FELVONÁSBAN) arra nincs látomás János jelenéseiben sem. Biblikus méretű legendaköre föltehetőleg ezután fog kialakulni. A huszadik század c nagyrészt titokban lezajlott drámája összegzőre vár.” Az Álomkommandó helyszíne, színpadképe mindvégig Auschwitz, ismert és ijesztő elemeivel. A játék színterei: a boncterem és a krematórium. Maga a történet „színház a színházban”; a haláltábor „sonderkommandójának” kudarcba fúlt felkelését adják elő a „halottégető halálraítéltek”, vagyis azok a kiválasztott foglyok, akik a túlélés reményével segédkeznek hitsorsosaik elpusztításában. A játék és a valóság egyre jobban összemosódik, hiszen a színjátszók — a halálra ítélt sonderesek — saját életüket játsszák el. A drámabéli színházat körülvevő, fojtogató világ pedig egyre inkább hasonlít a valóságos auschwitzi haláltáborra. Ahogyan az ősbemutató rendezője, Sík Ferenc írja „Kegyelmi kérvény” című vallomásában: „Sütő András művét elemezve kitűnik: a színház a színházban játék csak ürügy és lehetőség arra, hogy a színházi épületet körülvevő világról szóljon és valljon.” A darabban többször említett zsarnok, az ország feje, a Tábornok végül is nem jelenik meg az előadáson. Az embertelenség 10 I | drámám, az Álomkommandó egyik ihletője a szülőfalu — vallja a ro- II I mániái (és az egyetemes) magyar irodalom kiemelkedő alkotója, a Marosvásárhelyt élő Sütő András. „A helyben legyilkolt zsidó férfiak, asszonyok és gyermekek emléke vitt el Auschwitzig, megszemlélni közelebbről a fajirtás iszonyatos dokumentumait. Miközben azt is tapasztalnunk kellett, hogy a megkülönböztetés elve nem pusztult el a fasizmus leverctésével. Ezért az említett dráma nem csupán a múlt megidézésc, hanem pillantás a jelenre is ...” Amikor a debreceni Alföldben fellapoztam Sütő András új drámáját, először meglepőnek tűnt a témaválasztás. Hiszen bibliai (Káin és Ábel), történeti (Szuzai menyegző) és népi-folklór (Advent a Hargitán) ihletettségű művek után a dramaköltő ezúttal a XX. századi népirtás döbbenetéről szól. Az Álomkommandó mégsem előzmények nélkül való az írói életműben. Hiszen Sütő már emlékezetes prózai alkotásában, az „Anyám könnyű álmot ígér”-ben megemlékezett az 1944 őszén történt mezőségi Holocaustról; „Rigó és Apostol” című esszékötetében pedig Auschwitzban tett látogatását is megörökítette: „Ami itt négy esztendő alatt lezajlott:
