Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)

1987-10-18 / 20. szám

A csikóson lajbi, pörge kalap, ezerráncú gat.vája lobog a szélben. Csikósromantika? Pusztai giccs? Netán ősi magyar gyökere van az ötlovas mutatványnak? Ősinek semmiképpen sem ősi. És a gyökerek sem magyarok. Egy Koch nevű német festő és grafikus vázlatfüzetébcn tűnt fel először, csikósfantázia címen. A vázlatfüzet e század elején könyv alakban is megjelent, s e kötet jutott el Lénárd Béla kezébe is. Lénárd hosszú évek óta helyettes vezetője a Magyar Lóverseny Vállalat Sportistállójának, s emellett világjáró művész, mint számos nagy sikerű lovasszám kifundálója. Nem volt még harmincéves, amikor hozzáfogott a festő víziójának életre keltéséhez. Bár jegyzett szakember volt már, majdhogynem kinevették. ..Ugyan, lehetetlent akarsz...” ö azonban

összekunyerált a célra öt, megfelelőnek látszó lovat, és munkához látott. Ki kellett találni a megfelelő szerszámozást, és sok-sok kísérletezéssel rájött, hogy tulajdonképpen csak az első sor középső lovát kell irányítani. Persze, ez még közel sem minden, mivel mind az öt állatnak igen fegyelmezettnek, engedelmes természetűnek kell lennie: az elülsőknek, hogy irányíthatók legyenek — szép szóval, mert a gyeplővel álló helyzetben nem lehet erőt kifejteni —, a hátulsóknak pedig rendíthetetlenül követniök kell az első hármas vágtáját.

Közönség nélkül Apajpusztán állt össze először „működő” pusztaötös. Aztán 1957-ben — éppen harminc esztendeje — ezrek előtt is sikerrel vizsgáztak, a Budapesti Mezőgazdasági Kiállításon. A premiert számlálhatatlanul követték a bemutatók — itthon és Európa szinte minden országában. Volt, aki azt javasolta Lénárd Bélának, szabadalmaztassa találmányát. Ez ugyan nem történt meg, ám — érdekes — eddig nem akadt külföldi utánzó. A német festő találmányából tehát végül is magyar lovasbravúr lett.

Csikósromantika? Pusztai giccs? Tekintsük annak, ami: tiszteletreméltó, látványos sportteljesítménynek. Lénárd Béla negyvenöt éves koráig „állta meg” a lovat, ma pedig — mint mondja — országszerte úgy öten-hatan mesterei e mutatványnak, melyet ő azóta már továbbfejlesztett. Létezik már pusztanyolcas, pusztatízes és pusztatizenegyes is.

— Milyen érzés rohanó lovakon állva hajtani öt paripát? — kérdem Lénárd mestertől.

— Milyen? Hát nagyon jó! Gondolja csak el: a sebesség vagy ötven kilométer óránként. Lehet élvezni a száguldást.

Elgondoltam. Inkább néző maradok.

B. I.