Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)

1987-10-18 / 20. szám

SARKUPOLAK

Sokan vannak, akik sárral csak dobálni tudnak; má- I sok csak legyintenek elődeink földből rakott hófehér otthonai láttán, amelyekbe persze, hét végén szívesen beköltöznek, mint a lenézhető bennszülöttek primitív, ám egzotikus építményeibe, egy kis felfrissítő szerepjátszásra. Ezért csak örülhetünk, hogy Kunkovács László megrendítően szép és tanulságos fénykép-összeállítása járja a kiállítótermeket és betölti misszióját: felnyitja a szemeket, s ami még több — hidat épít a régmúlt és a jelen között: történelemre, önbecsülésre tanít, cselekvésre késztet.

De hát ezek csak ólak! — hallom máris a szokásos ellenvetést.

A régi hajlékok bizony többnyire egyetlen térből, kis kupolából álltak, s nem versenyezhettek az égi kupolával, az ég sátorával, a mennyboltozattal — mégis annak voltak földi másai, ősi otthonaink a látható mindenség kis modelljei a Föld-űrhajón. Vajon mai házaink, szobáink tereiről elmondható-e ez a harmadik évezred küszöbén? Egymás mellé és fölé zsúfolódó, ikodka- és hasábforma szobáink-lakócelláink mit tükröznek a végtelen térből?

Az őssejtgömb, a tojás, a gömbszerű, tojásdad héj az anyaméhtől, a kezdetek kezdetétől kíséri életünket, védőn borul körénk, miként a kupolás hajlékok, de nem hasonló alakzatok-e a sztratoszférát vagy a mélységeket kutató búvárgömbjeink, első műholdjainak formája is és a Mindenség szférikus tere tojásdad-e vagy gömbszerű inkább? Mintha ezek az örök alapformák, egyszerű ősformák jelennének meg a Kunkovács gyűjtötte épületősök, ősépületek, ősépítmények elemi geometriával aligha leírható, két irányba hajló, egyszer forgásfelületű, másszor bonyolult héjszerkezetek kombinációira utaló emlékanyagában.

Legősibb házunk terét, formáját, de még építési módját is őrzi — hajlék szavunk. Hordozható, könnyűszerkezetes változata a nemezsátor, a jurta, több mint kétezer éves, már Hérodotosz is tudósít a szkíták kupolasátrairól, szaunáiról. A hunok, avarok, kunok, mongolok egyaránt általánosan használták, s hogy az egyik legtökéletesebb családi otthon, annak bizonyítéka, hogy van hely a Földön, ahol máig lakják. A honfoglalók házai, sőt első körtemplomai is jurták lehettek, amelyeket sánccal rögzítettek elmozdíthatatlanná, helyhez kötötté. A Szent István-i rendeletet nem lehetett egyik napról a másikra végrehajtani, és kőből, téglából templomokat emelni. Vesszőből, sövényből épülhettek a jurták mintájára első templomaink öblös belső terei, mint ahogy lakóházaink is így készültek. A körfal peremére rögzített tetőrudak kupolaszerűén meghajlítva borultak a családi tűzhelyek fölé: vesszőfonással, tapasztással, meszeléssel a magyar házak égre néző kis félgömbkupolái — a római Pantheon szerény rokonai.

10