Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)

1987-10-02 / 19. szám

HH A rra alá van egy kerek erdő / Ke­rülgeti csöndér harminckettő. / Közepiben vagyon egy nagy tölgyfa, / Az alatt áll a Savanyó Jóska.” Az utolsó bakonyi betyár kedves nótája volt ez, még ma is ének­lik. A róla szóló történeteket sem te­mette be az idő, szájról szájra adták; jut belőle a mai kíváncsiskodónak is, ha felkeresi a festői szépségű bakonyi fal­vakat. Bakonyszentlászló határában látható a Kőpince-barang, Savanyú Józsi egyik tanyája, amely a helybeli és a kirán­duló gyermekek kedvelt rejtekhelye. Hatalmas lombkoronájú fák között jut­hatunk ki az Ördögrétre, s innen a bar­langhoz. Nem könnyű rátalálni, a bar­lang bejáratát csak akkor leljük meg, ha leereszkedünk a Cuha-patak partjá­ra. A kiterjedt barlangban különböző rejtett fülkéket találni, s kőből kivájt „karosszékeket’'. Kényelmes és bizton­ságos búvóhelye volt ez Savanyú Józsi bandájának. Működésének fénykora 1878—84-re tehető. A Halápi csárdában, mulatozás közben fogták eL A temető árkában temették el, de sírján mindig nyílnak a virágok... A róla szóló mon­dák a volt uradalmi cselédek között ter­jedtek el, védelmezőjüket, segítőjüket látták benne. Nem kis szerepük volt a szép csárdásnéknak és molnárnéknak, akiktől enni- és innivalót kaptak, s el­rejtésükben is igen találékonyak voltak. A csárdákban ravaszul megszerkesztett ki- és bejárók, az észrevehetetlen pad­lásszobák a szabadulás útját jelentették, ha a pandúrok rajtaütöttek a nagy ivó­szobában mulatozó legényeken. A többnyire bükkösökből, tölgyesek­ből, hűvös, árnyas völgyekből álló ősi erdőségeknek mára csak a magja ma­radt meg a Zirc—Bakonybél—Csesznek háromszögben. De még így is gyönyörű kirándulóhelyekkel, népi műemlékek­kel, történelmi városokkal büszkélked­het, és sok-sok élménnyel örvendezteti meg a látogatókat. Csesznek vára egyike az ország legszebb romjainak. Az öreg­iStiií. Bakony északkelet felé lankásodó hegy­vonulatai között, keskeny sziklagerin­cen ülő vár a Duna—Balaton-közi főka­pitányság végvári szervezetébe tarto­zott. Valószínűleg a Csák nemzetség tagjai építették a tatárjárás után, ké­sőbb különböző neves családok tulajdo­nában volt. 1810-ben földrengés, majd tűz pusztította el. Később a romokat konzerválták. Csodálatos kilátás nyílik innen a tündén szépségű környékre. A Vagdalt bükk nevű dűlő közepén hatal­mas bükkfa áll. A hagyomány szerint gyakran pihent meg alatta Sobri Jóska bandája. Fokosaikat ilyenkor az öreg bükkfába vágták, hogy szükség esetén kéznél legyenek. A dűlő erről az össze­hasogatott bükkfáról kapta a nevét. A múlt század elején Sobri Jóska volt a Dunántúl egyik legnevesebb betyárja. 1836-ban, amikor egy császári ezredes kastélyát rabolta ki, a bécsi kormány katonai hajtóvadászatot indított ellene öt vármegye pandúrjaival, 1837-ben fel­akasztották. Más vélemények szerint el­­fogatása előtt sebesülten megölte ma­gát. Még 50 évvel később is úgy tartotta a szájhagyomány, hogy „Sobri él”. Rét-* tenthetetlen hőst láttak benne, aki az ő védelmükben mindenre képes. Erről ta­núskodnak a róla szóló népballadák. „Vagyon pénzek mindenre. / Szegények segítésére / Sok kincseket gyűjtenek, / Koldult is megsegítenék.” Számos kora­beli ábrázolás, pásztorfaragvány őrzi alakját, sőt Sobri Jóskát ábrázolja a mézeskalácsütő fa is, amelynek mai vál­tozatát emléktárgyként árulják. A legendás Bakony „rengetege” nem­csak a szegénylegényeknek volt rejtek­helye a történelem során, hanem a ta­tár, török elől menekülő lakosságnak s a portyázó kurucoknak is. A Bakony erdeiben lakó szerzetesrendek is a ma­gányt keresték. A bakonyi bencés apát­ságot 1018-ban, tehát I. István idejében alapították, a zirci cisztercita apátságot 1182-ben, a premontreiek száz évvel ké­sőbb építettek kolostort, romjai Gyula­­firátóton láthatók. A Magas-Bakony turistaközpontja Zirc festői környezetében fekszik. Leg­híresebb műemléke az 1732-ben emelt barokk sílusú apátsági templom, Maul­­bertsch főoltárképpel, gazdag barokk berendezéssel. A templomhoz csatlako­zik a klasszicista homlokzatú, volt apát­sági épület, amelyben jelenleg a Reguly Antal Tudományos Könyvtár, valamint a Bakonyi Természettudományi és Nép­rajzi Múzeum székek Mögötte van az Arborétum. A bakonyi ősrengeteg e megmaradt darabjában 660-féle fa, cser­je és évelő növény található. A „renge­tegben” s a barlangokban mindenütt vidám gyermekek, turisták, akik civili­zált életünkből szívesen kirándulnak a látnivalókkal és legendákkal teli Ba­­konyba. ZIKA KLÁRA

Next

/
Thumbnails
Contents