Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)
1987-10-02 / 19. szám
MEGÚJULÁSRA, FIATALÍTÁSRA VAN SZÜKSÉG AZ ANYANYEL VI MOZGALOMBAN dotta —, csak irány korrekció szükséges. Németh Erzsébet (Nagy-Britannia) egyre súlyosabbá váló gondról beszélt: az egyesületek tagsága évről évre jobban elöregszik, a fiatalok pedig hiányoznak, „teljesen elcseperednek” az egyesületektől. Ennek sokféle okát sorolta fel. Így nem vették be a fiatalokat az egyesületek vezetőségébe, nem szerveztek érdeklődésüknek megfelelő rendezvényeket. Ezen változtatni kell, amíg nem késő — szögezte le. Ruttkai Iván (Svédország) ugyancsak úgy vélekedett, hogy az anyanyelvi mozgalomnak az elkövetkező években o fiatalság megnyerését kell fő feladatának tekintenie. Nagy Pál (Franciaország) javasolta, hogy a következő alkalomra minden védnökségi tag nevezzen meg két olyan negyven év alatti magyart, akinek a munkába történő bevonása kívánatos lenne, hívják meg a táborok kiemelkedő tagjait. Az együttgondolkodás helyett — mondotta — most már együttes cselekvésre van szükség. A felszólalások sok kritikai megjegyzést tartalmaztak az anyanyelvi táborokkal kapcsolatban. Csapó Margit (Kanada) véleménye szerint sok tanár felkészületlen. Ennek tulajdonította, hogy a gyerekek többsége másodszor már nem kíván eljönni. Meg kellene szervezni az előkészítő tanárképzést és a tananyagot arra alapozni, ami a gyerekeket érdekli. Sinor Dénes professzor (USA) az optimistább történelemszemléletet tartaná fontosnak, míg Nyéki Lajos (Franciaország) sürgette a fiatalokat különösen érdeklő társadalmi kérdések beépítését a tananyagba. Többen kifogásolták Magyarország jelenlegi image-ápolását, változatlanul rossznak nevezték a hírverést, a reklámot. Lázár Oszkár (Svédország) panaszolta, hogy még a magyar nagykövetség sem rendelkezik Magyarországot bemutató video- vagy egyéb anyaggal, pedig a külföldieket ez sokszor érdekelné. Számos esetben került kellemetlen helyzetbe emiatt. Ideje lenne komolyan venni — mondotta —, hogy a jó bornak ,is kell a cégér. Moór István (Belgium) új lehetőséget látna abban, ha az MVSZ kapcsolatot létesítene az idegenforgalommal és közösen vándorkiállításokat szerveznének, videót, filmeket forgalmaznának Magyarországról. Randé Jenő, a Magyarok Világszövetségének főtitkára úgy vélekedett: valóban megújulás szükséges ahhoz, hogy létrejöjjön a magyarmagyar kapcsolat új fejezete. Ugyanakkor emlékeztetett arra, hogy számos eredmény szorosan kapcsolódik az anyanyelvi mozgalomhoz, e mozgalom nélkül egy sor dolog nem születhetett volna meg. Egyetemi oktotók fóruma Jelenleg 14 ország 34 egyetemén 44 magyar nyelvészprofesszor működik. A hungarológia fő bázisa a felsőfokú oktatás, ezért javasolta Szathmári István Helsinkiben tanító professzor, hogy dolgozzák ki a megfelelő módszertant, alkalmazkodva az adott körülményekhez. Az egyetemi oktatók fóruma legyen a külföldi egyetemi oktatók koordináló és támogató szervezete, a tapasztalatcsere színtere. Gondoskodjanak a szakkönyvek megfelelő színvonaláról, nyelvi és szakmai bírálattal segítsék az idegen nyelvű kiadványokat. A Magyar Fórum javasolta, rendezze meg a felsőoktatás szakembereinek találkozóját. Lázár Oszkár, aki több mint két évtizede tanít a svédországi Lund egyetemén finnugor nyelvészetet és magyart, kérte, minél előbb jöjjön létre a magyar nyelv oktatásának módszertana. Mivel a magyar nyelv is átalakult, változott az utóbbi évtizedekben, jó lenne öszszeállítani az új szavak szótárát. Nehezményezte: ha például a finn lektorokat mind hazahívják tanácskozásra, akkor a külföldön hungarológiával foglalkozókat miért nem? Számos felszólalásban közös kívánságként hangzott el: próbálják nyomon követni a javaslatok sorsát és rövid időn belül kerítsenek sort a hungarológiai tárgyat oktatók fórumára. A kulturális kapcsolatokról Maróti Gyula zenetudós, a kulturális munkabizottság elnöke szomorúan számolt be arról, hogy a munkatervükben vázolt feladatok nagy része nem valósult meg. Anyagi okokból nem jelent meg a Néprajz mindenkinek sorozatnak a népies műdalról és a magyar nótáról írt kötete. Nem jött létre a tervezett minigaléria sem, bár a külföldön élő magyar művészek hazai bemutatkozása — ha más formában is —, megkezdődött. A zene és a tánc témakörében a legkiválóbb szakembereket kellene megnyerni — mondotta —, hogy a „csak tiszta forrásból” kérdésköre tisztázódjon. Az ifjúsági munka megújítása érdekében tanulmányozni kellene a külföldi magyar cserkészmozgalom módszereit. Pomogáts Béla irodalomtörténész fontos eredménynek nevezte az irodalomban tapasztalható folyamatosságot. Számos könyv jelenik meg külföldi magyar íróktól, és a hazai folyóiratok is sokat tesznek megismertetésükért. Megnövekedtek a személyes találkozások is, példa erre Püski Sándor, Czigány Lóránt előadóestjei. Az irodalmi kapcsolatok messze túlterjednek az anyanyelvi mozgalmon. A stagnálás elkerülése ugyanakkor lendületesebb munkát kíván a nyugati magyar irodalom hazai befogadása, s a magyar irodalom egyetemes értékeinek külföldi megismertetése érdekében. Módszeresebbé lehetne tenni a Nyelvünk és Kultúránk irodalmi ismertetőit. Szeretnének egy sorozatot, amely országonként ismertetné a magyar irodalmi élet törekvéseit, helyzetét. A hazai kiadók számára ajánlólistát készíthetnének' a nyugati magyar szerzők könyveiről. A pedagógiai munkabizottság beszámolója A bizottság ülésén Szende Aladár és Ginter Károly számolt be az elmúlt két év munkájáról, eredményeiről. A balatoni nyári táborokról szólva Szende Aladár elmondta, hogy kétféle módszerrel oktatnak: a boglárlellei fiú- és a fonyódi lánytáborban a külföldi gyerekeket a hazaiak csoportjaiba osztják be, míg Balatonberényben az egy csoportot alkotó külföldiek egyetlen pedagógushoz tartozva családiasabb körülmények között élnek, tanulnak. Bejelentette, hogy a veszprémi Anyanyelvi Konferencián beharangozott három tankönyv elkészült, de a nyomdai munkálatok megkezdéséről nem tudott pontos időpontot mondani. Külön is méltatta Debreczeni Tibor Nyitva van az aranykapu című könyvét, valamint Biró Ruth képes magyar—angol szótárát. Ginter Károly először a tizenhat éve működő sárospataki nyári kollégium, majd a néhány éve létrehozott bajai nyelvi tábor eredményes munkáját ismertette. Bejelentette, hogy a kőszegi Jurisits Gimnáziumban tanuló magyar származású külföldi gyerekek közül jövőre tizenöten érettségiznek. Egyházi megbeszélés Érdekes színfoltja volt a védnökségi ülésnek az a szűkebb körű tanácskozás, amelyen egyházi személyiségek Szamosközi István ny. református püspök, az MVSZ alelnöke vezetésével a közös gondokat, feladatokat tekintették át. Galambos Ferenc alsóőri (Ausztria) plébános azt fejtegette, hogy az egyházaknak az utóbbi időben tett engedmények ellenére Magyarországon az alapképlet nem változott. Korzenszky Richárd, a pannonhalmi gimnázium igazgató tanára — aki ahhoz a generációhoz tartozik, „amelynek tudatos élete a háború utáni Magyarországon kezdődött” — arról szólt, hogy saját bőrén tapasztalja a fejlődést. Komlós Attila, a Reformátusok Lapja főszerkesztője sürgette a fiatal lelkészek bevonását az anyanyelvi mozgalomba. Javasolta, hogy rendezzék meg az egyházi lapok szerkesztőinek találkozóját. Lőrincze Lajos professzor támogatta a javaslatot, s ugyanakkor önkritikusan szólt arról, hogy az anyanyelvi mozgalom előbbre vitele érdekében egyházi területen kevés dolog történt. Az eszmecsere végén Szamosközi püspök összefoglalója két dolgot emelt ki. Az egyik, hogy „az Anyanyelvi Konferencia fordítsa sugárvetőjét az ifjúságra”. A másik így hangzott: a jövő nem a kifogásoké. Ügyességgel, türelemmel és tapintattal folytatni kell a kapcsolatépítést. Amérlegvonás Élményirányultságú pedagógiára kell törekedni — összegezte a szerteágazó, sokoldalú vita végeztével a záróülésen nyelvtanár kollégái véleményét Szende Aladár. Ennek érdekében tovább dolgoznak a tankönyveken. Maróti Gyula a konkrét terveket sorolta fel, így például a gyermekjáték-téma előkészítését, a videotechnika alkalmazását, a családra való koncentrálás hatékonyabb módszereinek felderítését. Lőrincze Lajos azt hangoztatta, hogy szükséges a jó javaslatok hasznosítása. Mindhárom értékelésben közös óhajként hangzott el az Anyanyelvi Konferencia megújításának és a fiatalok bevonásának igénye. Czine Mihály zárszavában kiemelte: a védnökségi ülés résztvevőinek hangnemében, megközelítésében lehetnek különbségek, de az alap közös. A tanácskozás az egységes magyar kultúra szellemében folyt. Törekedni kell arra, hogy az anyanyelvnek legalább a szellemét megőrizzék. A szomszédos országokban élő magyar kisebbség ügyében tartsuk követendőnek az illyési gondolatot: „Dörömbölni kell!”. AZ ERDÉLYI MAGYARSÁGRÓL A védnökségi ülés első napjának záróakkordjaként érdekes esemény színhelye volt a Makovecz Imre által tervezett, magyar hagyományokat idéző, korszerű sárospataki művelődési ház. A Fórum megtartása a veszprémi hagyomány folytatását jelentette. Az V. Anyanyelvi Konferencián a nyugati résztvevők kérték: vitassanak meg politikai kérdéseket is. E vita számára teremtett keretet a Fórum - azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy a netán éles nézetütközések ne terheljék az anyanyelvi konferenciák féltett nyugalmát és szakmai jellegét. A sárospataki Fórumon sok vita nem volt: annál erőteljesebb nemegyszer szenvedélyes hangú felszólalások hangzottak el az erdélyi magyarság helyzetéről. Bevezető előadásában Bognár József akadémikus, a Magyarok Világszövetségének elnöke a nemzetközi helyzet alakulását és ennek a magyarországi viszonyokra gyokorolt hatását elemezte. Szólt a gazdasági nehézségek okairól, és részletesen foglalkozott a jelenlegi változásokkal, a reform új szakaszával. A hozzászólások azonban nem a gazdasági témához kapcsolódtak. Az alaphangot Galambos Ferenc alsóőri plébános adta meg, amikor segítséget kért az Ausztriába érkező nagyszámú erdélyi magyar támogatásához. Szeberényi Lojos (Ausztria) azt kérdezte: ő, mint a legkisebb kisebbség képviselője jelen von a tanácskozáson - de hol vannak a többiek? Pomogáts Béla irodalomtörténész óit hangoztatta, hogy az erdélyi magyarok ügyében fordulóponthoz érkeztünk: az élet kényszerít rá, hogy foglalkozzunk ezzel a kérdéssel és az Anyanyelvi Konferencia sem szigetelheti el magát. Sinor Dénes professzor (USA) arra emlékeztetett, hogy ő korábban azt hirdette, a külföldi magyarok ne avatkozzanak belpolitikai kérdésekbe. Miért ért mégis egyet Pomogáts véleményével? Mert a kisebbségek ügye nyilvánosságra került, s ily módon az AK is napirendre tűzhetné a kérdést. Ruttkai Iván (Svédország) ezzel ellentétes véleménynek adott hangot, mig Herterich Katalin (Svédország) álláspontja szerint az AK-nak az erdélyi magyarság nyelvével kellene foglalkoznia. Éltető Lajos (Magyar Baráti Közösség, USA) nyilatkozatot olvasott fel, amely szerint, ami Romániában ma történik, az nemcsak magyar ügy, hanem emberiességi ügy is. Még számos felszólalás hangzott el, majd Bognár József foglalta öszsze a vitát. Hallgatással nem javítjuk az erdélyi magyarság helyzetét - mondotta -, a kérdéssel ezért foglalkozzunk az Anyanyelvi Konferencián, de nem a politika, Hanem a nyelv, a történelem oldaláról. A résztvevők ezt követően meghallgatták Vajda György művelődésiminiszter-helyettes tájékoztatóját, amely ugyancsak részletesen foglalkozott az erdélyi magyarság sorsával. Vajda György azt kérte: a kiindulópontot ne az határozza meg, milyen a közvélemény, hanem az, hogy segitünk-e azoknak, akiknek szeretnénk. «eBT- *'*' 4
