Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)

1987-09-17 / 18. szám

Kamera és ecset

lövőjéről. Világosan felismerte, hogy Hitler uralomra jutásával milyen veszély fenyegeti a népeket, köztük a magyarságot is.

Én közben Párizsban megtanultam a filmrendezést. Ezzel jobban lehetett keresni, mint a festészettel, amjelyet különben soha egy pillanatra sem tettem félre a film kedvéért.

1936-ban hazatértem — Bajesy-Zsilinszky hívó szavára —, és újságíró lettem Zsilinszky lapjánál, a Szabadságnál. A program világos volt: ha lehet, meg kell akadályozni a ország háborúba sodródását. Amikor pedig beleke-* rültünk a háború örvényébe, el akartuk kerülni a német megszállást. Nem sikerült. A haza földjére német katonaság telepedett, nem volt más választás, mint az ellenállás.

— Sikeres filmeket rendezett ezekben az években?

— A felszabadulás után — a filmsikerek ellenére — visszamentem Párizsba. Engem nem vonzott a politikai karrier, folytattam félbehagyott művészi pályámat. Párizsban egy filmet szerettem volna rendezni, amely a magyar ellenállás néhány mozzanatát is tartalmazta volna. Sartre írta a forgatókönyvet, hónapokig dolgoztunk együtt. Sajnos a filmgyártás válságba jutott, az angol—francia vállalat, amely szerződtetett, feloszlott, a munka abbamaradt. (Sartre színdarabot írt a témából, elő is adták a Broadwayn.)

1950-ben Olaszországban rendeztem két filmet, majd egy brazil üzletember meghívott Brazíliába, ott egy filmet forgattam, de a vállalkozó csődbe ment. Még egy filmnél voltam technikai tanácsadó, aztán teljesen visszatértem a festészethez. Sok kiállításon szerepeltem azóta.

— Ezek szerint nem voltak éles „vágások” a pályáján: a festészettől az újságírás, onnan a film, aztán megint a képzőművészet.

— Ezek egymás mellett haladtak, folyamatosan. Nagy váltás volt azonban a harminchatos hazatérés, az ellenállás, majd egy évtized múlva a visszaállás a régi pályára.

— Amikor 1964-ben Brazíliában találkoztunk, a műtermében láthattam a képeit. Emlékszem, milyen örömteli meglepetés volt mindkettőnk számára, hogy közös barátaink voltak Magyarországon. Például Faust Imrére, a könyvkiadóra gondolok.

— 1944-ben Horthy Miklós öszszeállított és elindított — zavaros elképzeléssel — egy „társadalmi” békeküldöttséget, annak tagja volt Faust Imre is. a baloldali könyvkiadó, jó barátom. Az én lakásomról indult jel Moszkvába. Amikor visszatértek, a határon — az ismerős őrség helyett a vál-24