Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)
1987-09-17 / 18. szám
hazai cégek között. Munkájának jelentős gazdaságpolitikai töltése van, hiszen nemcsak „érdekhordozók” között egyeztet, hanem célok. szempontok, részpolitikák között is. Éppen úgy figyelembe kell vennie a növekedési, egyensúlyi, szerkezeti, foglalkoztatási, gazdaságossági, megtérülési szempontokat, mint a központi gazdaságvezetésnek. A legkritikusabb azonban a szakszervezetekkel való kapcsolata, ahol az egykori GYOSZ funkcióit kellene ellátnia. Olyanná kellene formálnia magát, hogy a szakszervezetek ellenérdekű partnerié legyen. Nehezen fog menni. Ugyanis a szakszervezeteknek is az az érdeke (illetve a vállalati közösségeknek), hogy a vállalati önállóság nőjön, a vállalatok jogi, érdekeltségi biztonsága erősödjön, adóterhelésük csökkenjen, a kereseti színvonal az áremelkedés ütemétől el ne maradjon. Hogyan is álljanak egymással szemben, amikor szinte ugyanazokat az érdekeket, követeléseket viszi a Kamara a főhivatalokhoz, mint a szakszervezet? Mostanában azonban új feszültségek léptek be a magyar gazdaságba, ahol a két érdekképviselet élesen szembe is kerülhet egymással. Vállalataink létszámot csökkentének pusztán azért, hogy bért emelhessenek; üzemet adnak el, hogy adott évben legyen pénzük fejlesztő beruházásra; tevékenységet szűkítenek, hogy az átlagos jövedelmezőség nőjön. A vállalati felső vezetők érdeke — amelyet szintén a Kamara vett védelmébe — ma már többször szembekerül a dolgozó kollektíva rövidebb távú érdekeivel. Az államvezetés szorgalmazza, hogy a Kamara ezekben a nehéz ügyekben a szakszervezetek ellenpólusa legyen. Tetszene neki, ha például a keresetszabályozást „leadhatná” érdekképviseleti szintre. Miután mindenfajta központi keresetszabályozásról működésének két-három éve után kiderült, hogy nem jó, most szeretnék az érdekegyeztetésen alapuló keresetszabályozást bevezetni. Ehhez kell egy fél, aki spórol a bérrel, és egy másik fél, aki a tőke hozadékából, a vállalati haszonból szeretne valamicskét lecsípni a munkavállalók javára. Bonyolítja a dolgot, hogy a vállalat a bérköltséggel spórol, ezen belül nem annyira az átlagkeresettel, hanem a létszámmal. Ahol pedig munkaerőhiány van, a vállalatnak nemcsak rövid távú, hanem hosszabb távú érdeke is az, hogy viszonylag magas kereseti színvonallal az embereit megtartsa. Ha pedig a Kamara egyes tagozatai a vállalatok érdekeit képviselik, ők sem szorgalmazhatják a keresetemelkedés ütemének lassulását. Most azt mondják nálunk a szakemberek, hogy a béremelési minimumokban kell megállapodni. Csakhogy nálunk nem az a veszély, hogy a bér nem emelkedik, hanem az, hogy nehezen szabályozhatóan és állítólag gyorsan emelkedik. Az állam azt szeretné, ha béremelési maximumban állapodnának meg a felek, de ő előre megmondaná, mekkora lehet országosan ez a maximum. Például azt mondaná, hogy ez öt százalék lehet, tegyen vele a Kamara és a szakszervezet, amit akar. övék a felelősség és a fejfájás. A Magyar Kereskedelmi Kamara benne van minden bonyodalomban, folyamatban, törekvésben, amiben bjenne van az államvezetés s a társadalmi szervezetek. Immár a politikai mechanizmus és intézményrendszer részévé vált. Felelős az ország sorsáért. Ügy tűnik, ennek a felelősségnek, bizalomnak, feladatcsokomak képes megfelelni. Van lelkes vezetése és gárdája, sőt valamicske jogköre, hatalma amelyek a tervezett gazdasági változások következtében tovább bővültek. A neve is lehet tekintélyesebb, hosszabb a mostaninál: KERESKEDELMI ÉS IPARKAMARA. PIRITYI OTTÓ FELE SEM TRÉFA Válogatás a Lúdas Matyi rajzaiból- Te jó Isten, ilyen rosszul állunk, hogy az üres üvegeket viszik visszaváltani?- Megint az új jövedelemadót magyarázzák a híradóban?!- Emlékszel, fiacskám, mikor még kicsi voltál? — Szó sincs téveszméről, ön valóban egy csődbement gyár igazgatója!- És mondja, meg lehet ebből élni?!- Ügyesek vagytok ti magyarok, hogy mindent öt évre előre tudtok tervezni! Haladni kell a korral...- Főzök egy kanna pótkávét, felteszek egy Karády-lemezt és máris más hangulata van az inflációnak! 13
