Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)
1987-09-17 / 18. szám
|\diA? nujtűtr tuafnry’Uy lum^wiiw. Iát ípwmlHh 1*mr mttwrtr jlwvfifflini bár nji9 liunjan* iwtawuf-!$• A» dikcMimo Ama um ntnetahk tr 4ftt taédn ftuttru- itilmra Cuia^ai trflir-iittKWuf ffiWum-W Arnmlbtoi űudi* «flbrf ér uilyfQmA Am* efh «35 7 Omm« «w 'CW^rwCptotvAwtá*í 4nátt> AT4 au |téw mt* ««budi* munft Mánm«^ (bw oftUucn. wrt x&vuoat kgcrnitWüi *mr«r «fb/temm n» tattut faap íxuptattvtu «r gtmal^vmj njü )hua«tfr tr itfWifl fii«. <puiit»r ftfíf ftajfukspOw qut htwntpr wart? arten» fatfeia átCrtuknuf-utl qtubíftrna ftttfca- tr aualiP ftr gentta** Apf 4lmu5’ túr fon a*a? dm fttf 4uj hui^ant 4 quo wj«f lump wp onywm aifBnmr-tvgtu re t*g(t s fufoaput mar« aut apuét ftűfc dt fa falna qnfiW^jWwtu 4r mjetí£f Inmcm tr in ftu intern ntanf rfaf farm. jhndVttn mr fatnrum- fi jliiiMMjcnií impA^m rfafitm tr mttjmttfient» ű pair *n 0U1& i mjthaxr ttu átkát» ddmun rtdietr momu&r-opantr f rutát Irfaw5 qtüntf njakv trdmtrrtt húr LUtrttd tí impr ir?(tm iumnit't*ttrmn dSfVus fűm ftr fuwwf fiö»‘ trfdnh nadnmf Mm&p iíjdterwyopNp duu ne fér na? *jnh# ojnunii tttnur» nr ne |>jfntn5 m utnnunn «ttmttntttt' oNuiwrn mxltr’ fpnmu f" dtpn ve ttar trUmphnr f er*cnm> »ifarnttf fwűtar «fműn« <Ih*A itf ftűr «fair. 5- (TrsonWriWnwu gent hunfal* ^tiutdufltrfmstmtu».tr(i»nu ftty €ub fiú* fr6M> ft íwtif fuűxy. ud Aftmdt cumi kültag <ptfi ftufitun á»4«4irtru4ldrm<kip <röttf uukwifrtftr.tíjjp y«? Wl'ík'aata (mfrum^ pfUttMunt- tr^ahHonty mm^anmrwu omtattm netoUFfap&ftlpt fim* «mirau <r dwu <ü» utt<M> émnűftw Iwm áudtxr Sr-munctrftu Irráron«. fc-i frottJuon jtrfis.íafit rt" SZtwnvmus 9ÜI. számi' caestája éla király Névtelen Jegyzőjének, Anonymusnak (vagy ahogy egy népszerű irodalomtörténetünk említi : ,,Nevenincs mesternek) városligeti szép szobra, arcába hulló kámzsájával, ismeretlenségét van hivatva kifejezni. Ismeretlenségét, de korántsem névtelenségbe burkolózó szerénységét, ami pedig oly jellemző volt a középkor névtelen alázattal író, másoló szerzeteseire. „Mesternek mondott P.” — ahogy magát műve ajánlásában nevezi — nem volt szerény ember: adott a maga írástudó voltára. A mintegy félszáz oldalnyi gesta ajánlása „N.-nek, az ő legkedvesebb barátjának” szól, s a föltevések szerint ez a barát a híres középkori párizsi egyetemen lehetett tanulótársa, ott olvashatták együltt — az ajánlás szerint — a trójai történeteket, s a kedves diákcimbora vette rá a magyarok történetének megírására is. A mű eredeti példánya nem maradt fenn; egyetlen példánya — az 1200 előtt írt mű XIII. század közepi másolata — a bécsi udvari könyvtárban lappangott századokig, míg végre 1928-ban hazakerült, mélitó helyére, nemzeti könyvtárunkba: az Országos Széchényi Könyvtárba. A tudósok azpnban már a XVIII. század óta ismerték (1746- ban adták ki először), s kimutatható, hogy a XII. század utáni krónikaírók is forgatták, ha nem is nagyon merítettek belőle. S ennek megvolt az oka: bár ajánlásában önérzetes fölénnyel szól „a parasztok hamis meséi”-ről s „a regösök csacsogó éneké”-ről, ő maga is költött voltaképpen: nem igazi krónikát írt a magyarság történetéről, hanem a XII. században divatba jött „regényes gestát”, a honfoglalás regényes történetét, s ehhez bizony fölhasználta az énekmondók, a regösök énekeit épp úgy. mint a nép száján még elevenen élő mondákat. Volt ugyan már előtte egy ún. „ősgestánk”: a magyar krónikaírás a cseh, a lengyel és az orosz történeti irodalom megindulásával nagyjából egy időben, a XI. század végén kezdődött, de az csak 1031-től Szent László koráig beszélte el az eseményeket, a honfoglalásról s az azt megelőző eseményekről nem szólt. Szüksége volt hát a gestaírónak képzeletére s a nép körében élő szájhagyományra is, hiszen két-három évvel a leírt események után vétette pergamenra történeteit. Mert ma már bizonyosnak látszik, hogy a rejtélyes „P. magister”, a tudós „P. mester”, aki még annyit árul el magáról, hogy a „dicsőséges Bélának, Magyarország királyának jegyzője” volt, négy Béla királyunk közül III. Béla (1172—1196) udvarában élt, s ezt többek között a latin szövegbe iktatott magyar helységnevek is bizonyítják, pl. a Túr folyó nevének Turu alakja („fluvium Turu”: a mai Berettyó Túrkeve és Mezőtúr mellett) vagy a mai Szerencsnek Zeremsu, Szabolcsnak Zobolsu formája; ezek az ún. tő végi magánhangzók — amelyeket a Tihanyi Alapítólevélből is megismerhettünk — ugyanis a XIII. századra szavaink végéről már eltűntek. De lássuk közelebbről Anonymus magyar nyelvi anyagát! Árpád apjának, Almos-nak nevével már Bíborbanszületett Konstantin császár 950 körül írt munkájában is találkoztunk; itt most Anonymus megpróbálkozik a név mondái magyarázatával: eszerint még a doni magyar hazában (,,Dentü-Mogyer”-ban) Ügyek vezér feleségül vette Emes(é)t: „Ettől fia született, aki az Álmos nevet kapta. Azonban isteni, csodás eset következtében nevezték el Álmosnak, mert teherben levő anyjának álmában isteni látomás jelent meg turulmadár képében, és mintegy reá szállva teherbe ejtette őt. Egyszersmind úgy tetszett nóki, hogy méhéből forrás fakad, és ágyékából dicső királyok származnak, ámde nem a saját földjükön sokasodnak el. Mivel tehát az alvás közben feltűnő képet magyar nyelven álomnak (almu) mondják, és az ő születését álom jelezte előre, azért hívták őt szintén Álmosnak.” A valószínűbb szófejtés azonban az, hogy az ótörök Almis névvel azonos, amely ezt jelentette szó szerint: ,birodalom(nép)szerzés’ Munkács nevének megfejtésében már szerencsésebb volt P. mester: „...a Havas-erdőn áthaladva, a hungi részekre szálltak. Midőn pedig oda megérkeztek, azl a helyet, amelyet először foglaltak jel, Munkács-nstk nevezték el azért, mivel igen nagy munkával, fáradsággal jutottak el arra a földre, amelyet maguknak annyira áhítottak. Ott aztán, hogy fáradalmaikat kipihenjék, negyven napot töltöttek, és a földet kimondhatatlanul megkedvelték.” Nos, Munkács neve csakugyan a muriká-val függ össze, ha nem is egészen úgy, ahogy a Névtelen Jegyző elgondolta; az eredeti latin szövegben Muncas található, s már 1138-ban előfordul ez a név egy személy neveként egyik oklevelünkben : vagyis egy Munkás nevű birtokosról kaphatta nevét a későbbi történelmünkben — Zrínyi Ilona hős helytállása révén is — oly nagy hírre emelkedett helység. Szerencs nevét ugyan — tévesen a szerelem (zeremlu) szóból származtatja Anonymus, de legalább leírja ezt a szavunkat — az álom Anonymus gestójemak egy lapja (almu) s az áldumás mellett egy másik egykorú magyar közszót: „Árpád vezér és nemesei pedig nagy örömmel fölkerekedtek Hung várából, s a Tárcái hegyén túl ütöttek tábort a Takta vize mellett elterülő mezőn, egészen a Szerencse hegyéig. Erről a hegyről látták, hogy milyen az a hely; mivel pedig nagyon megszerették, úgy nevezték el, hogy a nevének latinul amabilis, a saját nyelvükön pedig szerelmes az értelme; attól a naptól egészen mostanáig a szerelemről (szerelmü) Szerencsének hívják a helyet.” A Borsod név magyarázatában érdekes nyelvtani megfigyelést tett a krónikás; a 18. fejezetben ugyanis ezt írja: „Mikor így gyökeret vertek, akkor az ott lakók intelmeire közös elhatározással kiküldték erős csapat élén Böngér fiát Bors-ot a lengyelek fö'ldjje felé, hogy szemlélje meg az ország határait, továbbá gyepűakadályokkal erősítse meg egészen a Tátra-hegységig, s alkalmas helyen emeljen várat az ország őrizetére. Bors pedig, miután elbocsátották, jó szerencsével nekivágott a dolognak, és a nagy számban összegyűjtött parasztsággal a Boldva vize mellett várat építtetett; ezt az a nép Borsod-nak hívta azért, mivel kicsiny volt.” Vagyis a -d kicsinyítő képzőre hívta föl a krónikás a figyelmet, amjely pl. az apró-ból lett apród szavunkban s számos helynevünkben előfordul (Érd, Báránd, Diósd, Szeged stb.). „De elég!” — mondhatjuk P. mesterrel e szófejtésekre, s helyettük inkább idézzük azt a részt, ahol a földrajzi nevek magyarázatától függetlenül szőtt egy magyar közszót latin szövegébe. A 22. fejezetben arról ír, hogy Tétény s fia, Horka, a Nyírségen átlovagolva egészen az Omsóérig (Ady „nagy, álmos, furcsa”, árka, az Ér-mellék névadója), Zilahig s a meszesi részekig jutottak, ahol találkoztak Szabolccsal és Tassal. „Reggjel pedig Szabolcs, Tas és Tétény tanácsot -tartva elhatározták, hogy Árpád vezér országának a határa a meszesi kapuban lesz. Tehát a föld lakói parancsolatukra kőkapukat építettek, és ledöntött fákból nagy gyepűgátakat emeltek az ország határán. Azután ez az emlitett három férfiú összes tetteit biztos hírvivőkkel megüzente Árpád vezérnek és főembereinék. Mikor ez Árpád vezérnek és főjobbágyainak értésükre esett, szerfölött megörültek. Pogány módra áldomást csaptak, és azoknak, akik az örömhírt hozták, különféle ajándékokat adtak.” A latin eredetiben „fecerunt aldumas” (.áldomást csináltak’) fordul elő, s Ady, aki forgatta Anonymust, A kétféle velszi bárdok című versében át is vette ezt a kifejezést: A fátyol borult, az asztal terült, örült az úr-rend a Deáki tettnek,* Fecerunt magnum áldomás s Buda Filoxerátlan hegyei lihegtek .. . SZILAGYI FERENC • A kiegyezésnek 14
