Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)
1987-09-17 / 18. szám
A Magyar Kereskedelmi Kamara Kossuth Lajos téri központja Magyarországon a múlt század utolsó harmadától sokszínű érdekszervezeti rendszer alakult ki. Az érdekszervezetek túlnyomórészt magánjogi egyesületként, egy részük azonban köztestületként alakult meg, mint az iparkamarák, az ipartestületek, a mezőgazdasági bizottságok és kamarák, és szerveződött néhány hivatásrendi-szakmai szervezet (ügyvédi, közjegyzői, orvosi, mérnöki, sajtó- és művészeti kamarák) is. A kjereskedelmi és iparkamarákat 1850- ben császári pátens létesítette. Ezek önkormányzati elven működtek; részt vettek az állami döntési folyamatokban és a jogalkotásban. Több közhatósági jogkört gyakoroltak, oktató, szolgáltató tevékenységükkel segítették a vállalkozókat, közreműködtek a tisztességtelen verseny elleni fellépésben. A vállalkozói érdekszervezeteket 1947-ben és 1948- ban megszüntették. Ekkor szűnt m]eg a GYOSZ (Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége), az OMGE (Országos Magyar Gazdasági Egyesület), az OMKE (Országos Magyar Kereskedelmi Egyesület) és a TÉBE (Takarékpénztárak és Bankok Egyesülete). Ezt követően fokozatosan alakultak az új érdekszervezetek (az Országos Szövetkezeti Tanács, majd a Magyar Országos Szövetkezeti Központ stb.). 1948-ban alakították meg a Magyar Kereskedelmi Kamarát — elsősorban külkereskedjelmi jellegű feladatokkal és a Külkereskedelmi Minisztérium szoros irányítása alatt. Lényegében államigazgatási szerv lett a Kamara, és három évtizednek kellett eltelnie, hogy más szervezetekkel együtt megkezdjék igazi érdekképviseletekké alakulásukat. De milyen jó, hogy egyáltalán léteztek és átvészelték a nehezebb időket. Most persze megint nehéz idők járnak, mások mint a régiek. Gazdasági nehézségeink szorításában és az új idők parancsainak engedve megreformáljuk gazdasági mechanizmusunkat, demokratizáljuk a gazdaságirányítást. Az állam immár nem akar és nem képes mindent maga elrendezni. A „mindenható állam” tétele és gyakorlata helyébe a korlátozott hatalmú és önkorlátozó állam felfogása és gyakorlata lép. Az államapparátus — ahol tud — kimarad a részletek rendezéséből, a részérdekek (egyeztetéséből, elhárítva magáról a közvetlen és konkrét felelősséget. Számos állami feladat és jogosultság lekerül a vállalatokhoz, helyi tanácsokhoz, érdekszervezetekhez. 1980-ban a Magyar Kereskedelmi Kamara átszervezésével csírájában létrejött az állam által alapított vállalatok érdekképviselete. Most már „iparkamara” is, nem csak „kereskedelmi”. Jelenljeg érdekegyeztető, érdekközvetítő és érdekképviseleti feladata is van — az olyan hagyományos feladatok mellett, mint a nemzetközi kereskedelemfejlesztés, tájékoztatás. Az új feladatok közül ma még az érdekegyeztető a leggyengébb; nincsenek kiforrott módszerei, kipróbált eszközei. A szakmai tagozatok szerepe nő, nemcsak a vállalatok és az állami szervek között, hanem vállalatok, vállalatcsoportok között is. 1984-ben a Kamara vezetői már rendszeresen részt vettek az Állami Tervbizottság, a Gazdasági Bizottság, esetenként a Minisztertanács ülésein, és a kormányzati szervek előtt a tagvállalatok véleményét is kifejtik. A Kamara keretén belül működő szakmai tagozatok, területi bizottságok stb. fórumain mind gyakoribb, hogy a Kamara — érdekképviseleti és érdekegyeztető funkcióját felhasználva — olyan rendezvényeket szervez, amelyek több iparágat érintő problémák megoldását célozzák. Hetven testületben közel ezer vállalati szakember dolgozik társadalmi munkában. Így érhető el, hogy a kamarai állásfoglalások a vállalatok különböző csoportjainak szakmai véleményét tükrözzék. Mind nagyobb erővel képes a Kamara fellépni a nem korrekt vállalati magatartásokkal szemben. Kidolgozta etikai kódexét, amelyet a tagvállalatok elfogadtak. Életre hívott egy etikai bizottságot, hogy erkölcsi nyomás nehezedjen a nem etikus módon viselkedő vállalatokra. Van választott bírósága, amely segít eldönteni a magyar vállalatok közötti jogvitákat. De az eseti választott bíróságok indokolatlanul szűk körben működnek, helyük, szerepük, jogkörük nincs rendezve. A Kamarának több mint Száz országban vannak jól kiépített kapcsolatai, amelyeket felhasznál a nemzetközi kereskedelem fejlesztésére és arra, hogy tagvállalatai áruinak vevőkört találjon. A Kamara aktívan részt vesz az ENSZ Iparfejlesztési Szervezete, az UNIDO, az ITC (International Trade Centre) és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) munkájában. Idegen nyelvű kiadványaikból a külföldi üzletemberek megismerkedhetnek a magyar gazdaságpolitikával, a magyar gazdaságban való külföldi részvétel lehetőségeivel. A Kamarától kapott újságok, folyóiratok és egyéb információs anyagok alapján sokan találják meg leendő magyarországi partnereiket. Ma még csak kizárólagosan magyar érdekeltségű vállalat lehet tagja a Kamarának. De azért egy vegyesvállalat a Kamarát ki nem kerülheti. A külföldi partner sok időt, fáradságot takaríthat meg, ha ide fordul. Itt képzett, az ügyekben rutinos, segítőkész szakemberekre talál. Hiszen sokszor az is elég az embernek, ha eligazítják, hát még ha kézbe is vjeszik az ügyét. Van a Magyar Kereskedelmi Kamarában egy összejöveteli forma: a Joint Venture Club. Itt a vegyesvállalatok vezetői napi gondjaikat beszélhetik meg az illetékes hivatalok képviselőivel. Hogy a mi Kamaránknak mi mindenre jut ereje, az szinte elképesztő. Ennél csak az elképesztőbb, hogy nálunk mennyi a tisztázatlan és gazdátlan téma. Példa erre a lízing (fordítsuk így: bérbeadás és -vétel), amelynek fogalma, helye és szerepe nincs nálunk megnyugtatóan tisztázva. Ez év elején a Kamara lízing-munkabizottságot hozott létre, amelynek feladata az, hogy ajánlást dolgozzon ki a lízing jogi és közgazdasági feltételeiről, majd ezt egyeztesse az illetékes hivatalokkal és bocsássa a szakemberek rendelkezésére. Néhány évvel ezelőtt a magyar gazdaság kapuinak a külföldi tőke előtti megnyitása még sok nehézség elé állította az érdekelt partnereket. 1984-ben megalapította a Magyar Kereskedelmi Kamara a Vállalkozói Tanácsadó Vállalatot. Fő feladata, hogy eligazítsa a leendő partnereket a vegyesvállalat műszaki és gazdasági háttere és az alapítás módja tekintetében. A Kamarában titkos tárgyalások is folynak. Mielőtt egy vállalattal szemben a felszámolási eljárást megindítanák, kötelező egy előzetes egyeztetést lefolytatni a fizetésképtelen adós és hitelezői között. Ezt az eljárást a Kereskedelmi Kamara szervezi. A cél olyan egyezség létrehozása, amely a fizetőképességet helyreállítja. Nagy titokzatosság övezi ezeket az egyeztető tárgyalásokat. Nem akarják ugyanis a vállalat jó hírnevét veszélyeztetni, hiszien lehet hogy vaklárma az egész, és a cég csak pillanatnyilag van nehéz helyzetben. Nem tud fizetni, mert neki sem fizettek. A Kamara tehát egyeztet vállalat és állam között, belföldi és külföldi partner között, A KAMARA12
