Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)
1987-09-17 / 18. szám
A szülőföld vonzása MAGYAR MUZSIKUSOK NEMZETKÖZI TALÁLKOZÓJA BUDAPESTEN ÉS KECSKEMÉTEN A Magyar Tudományos Akadémia elegáns kongresszusi terme a Várban méltó színtere volt a Magyarok a világ zenei életében címmel megrendezett találkozó ünnepélyes megnyitójának. Várakozásteljes, kíváncsi arcokat láttam, rég nem látott barátok, kollégák egymásra találásának közös örömét. Megható és bensőséges volt az ünnep, hiszen a világ 21 országából érkezett 80 magyar zenepedagógus, zeneszerző, zenetudós és előadóművész — így együtt — első alkalommal vett részt magyarországi szakmai találkozón. A Magyarok Világszövetsége, a Magyar Fórum, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola, a Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet és Kecskemét Város Tanácsa közösen rendezte meg 1987. július 30.—augusztus 3. között négy földrész magyar muzsikusainak összejövetelét. A vendégeket Űjfalussy József akadémikus, a Zeneművészeti Főiskola rektora köszöntötte. Az előzményekről szólva kiemelte a Magyar Fórum megelőző szakmai találkozóinak sikerét, amely azt bizonyította, hogy külföldön élő honfitársainkban él az érdeklődés eredeti hazájuk és egymás szakmai eredményei iránt. A két évvel ezelőtti, az akkor száz éve született Weiner Leóra emlékező találkozón is bebizonyosodott, hogy a közös neveltetés öröksége, a röptető fészek milyen elevenen él és fűzi össze láthatatlan, de erős szálakkal a világ legkülönbözőbb tájain működő magyar anyanyelvű muzsikusokat. A jelen találkozó érdeklődése — mondta a professzor — a külföldön élő kollégák munkája s a hazai helyzet és fejlődés iránt egyaránt megnyilvánul. Ami a legfontosabb: a találkozó fő hivatása a semmivel sem pótolható személyes érintkezés éltető forrásának újbóli megnyitása. Annak az élménynek a megteremtése, amelyet a korai kereszténység elve úgy foglalt utasításba, hogy „egymás hitét erősítsétek”. A mi hitünk, amelynek erősítését várjuk és reméljük találkozónktól, azt vallja, hogy a zenére minden embernek szüksége van ahhoz, hogy műveltsége és élete teljes legyen; továbbá, hogy a zenei művelődés terjesztéséhez, ápolásához nem kevéssel járulnak hozzá a nagyvilágban élő és alkotó magyar muzsikusok. A köszöntőt a Budapesti Vonósok hangversenye követte. A Kodály, Weiner Leó és Farkas Ferenc műveiből álló program nagy tetszést aratott. Már az első napon hallhattunk előadásokat: az Amerikában élő Szentkirályi Andrástól A modern és a hagyományos zeneesztétika dialektikus szembeállítása, a franciaországi Csillag Pétertől Egy érdekes matematikai vonatkozás Bartók hangsoraiban címmel. Tarján Tamás, a grazi opera énekesből lett igazgatója érdekes munkájáról s a „magyar asztalról” mesélt, Várady László szintén Ausztriából a tv-opera stiláris és dramaturgiai problémáiról. A Zenetudományi Intézet lovagtermében rendezett fogadáson alkalom nyílt a kötetlen beszélgetésre, ismerkedésre, s megcsodálni a teraszról elénk táruló panorámát. A Zenetudományi Intézet otthona a Vár egyik legszebb műemlék épülete; érthető, ha a folyosók, a termek, a belső udvar, s a zenetörténeti kiállításnak helyet adó múzeum nagy tetszést aratott a vendégek körében. A második napon a Liszt-évfordulóra helyreállított régi Zeneakadémia épületében folytatódtak az előadások. A levezető elnök a Pozsonyból érkezett karmester, Rajter Lajos volt, akinek a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara megalapítását köszönhetjük. Az eszmecserén a volt Kodály-tanítvány, Fried Géza (Hollandia) olvasott fel műveiből, ezt követően Bachmann Tibor (USA) Tizenkétfokúság Bartók zenéjében, majd Nyékiné Kőrösy Marianne (Franciaország) a Pompidou Központ zenei életéről címmel fejtette ki gondolatait. Délután koktél, baráti beszélgetés volt a Fészek Művészklubban. A zenei programot a legkisebbek szolgáltatták, kortárs szerzők müveiből muzsikáltak. A New York-i Fészek Klub vezetője, a világhírű operaénekes, Carelli Gábor a tőle megszokott szellemes stílusban szórakoztatta a jelenlévőket híres partnereihez fűződő élvezetes történeteivel. A kétnapos sikeres budapesti program befejezésével a „hírős város”, Kecskemét következett. A Zenepedagógiai Intézetnek otthont adó volt ferences kolostor, a régi megyeháza, a Cifra-palota, a híres református nagytemplom, s az egész város jellegzetes magyar stílusú építkezése lenyűgözte a világvárosokhoz szokott látogatókat, akik többnyire most jártak itt először. A Kodály zeneiskolában folytatódó programban Kelemen Mária (Hollandia) Kodály szolfézsmódszerének hangszerre való alkalmazása, Szelényi László (Nyugat- Berlin) Kodály zongoramuzsikája és annak forrásai, Arányi-Aschner György (Ausztria) A mai stájerországi zeneszerzés, Ungváry Tamás (Svédország) Számítógépes témák címmel tartott előadást. Este a Kodály-iskola dísztermében a hazai zeneszerzői pályázat eredményhirdetésére és a díjazott művek bemutatójára került sor. A Sipos Erzsébet vezetésével pódiumra lépő Kodály Zoltán Ének- Zenei Általános Iskola Kórusa a magyarországi énektanítás, kóruséneklés magas színvonalát érzékeltette. A külföldön élő magyar muzsikusok még az estet követő napokban is elragadtatással emlegették a gyerekek hangversenyét. Vasárnap újabb előadásokkal folytatódott a program. A Német Szövetségi Köztársaságban dolgozó Marton György a fúvószene történetét tekintette át. Véber Gyula szemléletes példákkal tájékoztatta a jelenlevőket arról, hogy Magyarországról vitt ismereteit miként hasznosította a hollandiai ének- és zenetanárképzésben. Gábor Nelly (Franciaország) Zenepedagógiai tapasztalataim Párizsban és Dél-Afrikában, Vajda Cecília (Anglia), a Magyar Rádió Énekkarának volt vezetője Magyar kórusművek népszerűsítése címmel számolt be munkájáról. Joggal nevezte tanulságosnak e délelőttöt az elnöklő Kulka János karmester. Délután Kodály Zoltán emléktáblájánál tisztelegtek a találkozó résztvevői. A volt Kodály-tanítványok örömmel köszöntötték a magyar zenét külföldön is képviselő, népszerűsítő Kodályné Péczeli Saroltát, aki szintén eljött a kecskeméti zenei programra. Este az évtized múltán ismét Kecskeméten megrendezett VIII. Nemzetközi Kodály-szimpózium nyitóhangversenyén Kodály- és Liszt-művek csendültek fel az Állami Hangversenyzenekar előadásában Lukács Miklós vezényletével. A nagyszámú magyar és külföldi hallgatóság szűnni nem akaró tapssal köszönte meg a zenei élményt. A hangversenyt követő esti fogadásra a magyar muzsikusok mellett a Kodály-szimpózium mintegy 300 résztvevője is meghívást kapott. A magyarok a világ zenei életében címmel megrendezett találkozó utolsó napján Szabó Zoltán (USA) Campagnoli 1797-es hegedűmetódusáról, tanítómestere Gerle Róbert (USA) A kifejezésteljes vonótechnikáról, Lengyel Attila (Franciaország) Egy zongoraművész-pedagógus magyar gyökereiről tartott előadást, Virizlay Mihály (USA) arról beszélt, mit jelent magyarnak lenni Amerikában. A komoly programot kellemes szórakozás váltotta fel a Kiskunsági Nemzeti Parkban. Bugacon fogathajtást és egyéb lovasbemutatókat láttak a vendégek, amit búcsúebéd követett a Bugaci Csárdában. A külföldön élő híres muzsikusok egymással versengtek, ki tudja jobban „működésbe hozni” a köcsögdudát s kinek szól szebben a tekerőlant. Még utoljára névjegykártyát cseréltek, újra és újra elmondták, milyen nagyszerűen érezték magukat itt s azt szeretnék, ha minél hamarabb újra találkozhatnának. Tekintsék ezt a programot a folyamatos kapcsolat első láncszemének, amire majd felfűzhetik a többit. Többen felajánlották a magyarországi tehetséges fiatal zenészek támogatását. Közös igényként hangzott el az is, hogy jobban szeretnék ismerni az itthoni zenei életet, s a legközelebbi összejövetel idejére több lehetőséget, alkalmat kémek arra, hogy az itthoni kollégákkal találkozhassanak. Szeretnének Magyarországon koncertezni, kurzusokat vezetni. A budapesti alma matertől életre szóló útravalót kaptak, most rajtuk a sor — mondták. Bensőséges hangulatú együttlét volt ez a nagy emberekre jellemző szerénységgel, egyszerű közvetlenséggel, őszinte érdeklődéssel az óhaza iránt. ZIKA KLÁRA 5
