Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)

1987-09-01 / 17. szám

Emlékezés XXXVI. Rácz Lacira Sok-sok régi emlékem között is külön fejezet, hogy valaha, a har­mincas évektől kezdve, egy király udvari íródeákja lehettem. XXXVI. Rácz Laciról, a cigányok királyáról, öt világrész legelső fejnaturalistájá­ról lesz szó, aki sokáig fejedelemként élt, és koldusszegényen halt meg. Az obsitos bakaőrmester — Édes fiam! Egyszer majd leta­nyázunk valahol és három nap meg három éjjel tollbamondom a histó riámat. Lesz abban herceg, király, nábob, szépasszony, sok csengő arany, meg koldusfillér is. A nagy tollbamondás ugyan elma­radt, de tizenegynéhány esztendő alatt sokszor beszélgettünk. így ha nem is szabályos az életregény, de sok fejezete mégis megelevenedik. — Nem akarom famíliánk törté­netét nagyon régi időben kezdeni, csak apámnál. Rácz Pali olyan híres lett, hogy még Jókai Mór is megörö­kítette alakját A fekete vér című re­gényében ... Szóval apám már kö­­lyökkorában nagyapám bandájá­ban muzsikált. Gyönyörűen hege­dült . . Amikor eljött az ideje, a ki­rály őfelsége behívta katonának. Olaszhonban szolgált. Atlétatermetű, szép szál, jóképű legény. Vidám, bő­vérű, nőcsábász, verekedés ... Hát Itáliában, pontosabban Milánóban, kevéssel a leszerelés előtt, már ba­kaőrmester korában, beleszeretett egy grófnőbe, aki ugyancsak meg­szerette katonakarmester atyámat. Közbevetettem, hogy úgy is járja a hír, miszerint nem grófnő, hanem „csak" egy pénzarisztokrata leánya lett Rácz Pali első felesége. — Én azt mondom, hogy gróf­nő... Tudod, abban az időben sok főúri hölgy szívét rabolták el cigány­­prímások. Csak párat említek. Ber­kes Marci bárónőt, a veszprémi Kis János angol lord leányát vette fele­ségül. Rigó Jancsi pedig megszöktet­te a belga Chimay hercegnőt... Mi úgy adjuk tovább, mert írás is van róla, hogy apám első felesége Ferra­­rio Judittá grófnő, a második zsidó­lány, a harmadik cigány volt. Ha hi­szik, ha nem: harminchat gyerek született a három házasságból. Én vagyok a legfiatalabb, a harmincha­todik ivadék. Az elnótázott vagyon Ügy igaz, hogy Rácz Pali nagy ho­zománnyal és szép hitvesével érke­zett Pestre. Remekül éltek. Mulat­tak, szórták a pénzt. A Két huszár, meg más kávéházakban szórakozott a hazatért gavallér. A banda csak neki muzsikált. Maréknyi arannyal jutalmazta a cigányokat. — Amikor már igen jó kedve tá­madt — folytatja a cigánykirály — apám kivette a prímás kezéből a he­gedűt. A régi újságok is megírták, hogy varázslatosan muzsikált. Gyö­nyörűen cifrázta a nótát. A sok pénzmag sem tart örökké. Amikor elnótázta a hozományt, bandát szer­vezett. Hamarosan az első prímások közé került. Rácz Pali több nóta — köztük a Lehullott a rezgő nyárfa ezüst színű levele című dal — szerzője. Zeneka­ra híre túljutott az országon. Kül­földre hívták. Én, a legkisebb fia, úgy tízéves koromban kerültem apám bandájába. Hamarosan már mint segédprímás álltam a dobogón. Elkerültünk Szentpétervárra, a cár udvarába, Bécsbe, Londonba is. Erzsébet királyné ajándéka A cigánykirály sokszor emlékezett arra, hogy a bécsi Burgban, udvari bálon játszott a zenekaruk. — Csak mesében van olyan pom­pa, amit ott gyerekfejjel láttam ... Éjféltájt lehetett, amikor I. Ferenc József udvarmestere megkért, hogy mi adjuk az asztali muzsikát... Szó­val a szupé idején játszottunk. Apám Erzsébet királyné elé állt. Édesbús dalt, a felséges asszony kedvelt nó­táját húztuk: Lehullott a rezgő nyár­fa ezüst színű levele... A szépséges királyasszony briliánsokkal díszített arany cigarettaszelencét ajándéko­zott édesapámnak. Még sok történetet lehetne elmon­dani Rácz Paliról, de csak a legjel­legzetesebbről szólunk, amiből szál­lóige lett. Londonban szerepeltek a királyi udvarban, őfelsége vacsorát adott a banda tiszteletére. Egymás mellett ültek a muzsikusok és nagy­urak. így: egy király, egy cigány, egy király, egy cigány ... — Elmesélhetem, hogy huszonhá­rom éves koromban alapítottam ban­dát. így hirdettek: Ma és minden este XXXVI. Rácz Laci és zenekara itt játszik... Van egy nóta: Ezüsttük­rös kávéházban prímás voltam én ... Bizony sok-sok kávéházban, szállo­dában, étteremben muzsikáltunk ... Nagy summát kaptunk fellépési díj­ként, de még többet a vendégek­től... Ha világhíresség jött Pestre, azt odahozták, ahol mi zenéltünk. Kún Imre, a nagyszerű hangver­senyrendező mondta el, hogy Huber­­mann Bronislaw, a lengyel szárma­zású világhíres hegedűművész így vélekedett a cigánykirályról: Brili­áns technika, csodálatos improvizá­lókészség. — Egyszer azt kérdezted, hogy a névjegyemen miért áll ez a szöveg: XXXVI. Rácz Laci, a cigányok ki­rálya. öt világrész első fejnaturalis­tája? Tudod, a régi cigányok, a híres prímások sorában sok olyan létezett, aki nem ismerte a kottát. Hallásból tanulták meg a nótákat. Én ugyan ismerem a hangjegyeket, de legszí­vesebben hallás után tanulom meg a zeneszámokat. Valóban csodálatos zenei memó­riája volt a cigányok királyának. Szinte hihetetlen, hogy egyszeri, leg­feljebb kétszeri előjátszás után da­lokat, operarészleteket, kis koncert­darabokat játszott el Stradivári he­gedűjén. XXXVI. Rácz Laci is sok nótát írt, főleg csárdásokat. Az Ördög-csárdás és a Tüzes-csárdás fergeteges mu­zsika. A ló és a kártya Fiatal korában valóban őfelsége­ként élt Rácz Laci. Ömlött hozzá a sok nagy bankó, meg az arany. — Egyszer — mesélte — Dun-1910-ben ezer cigány élén adott hang versenyt XXXVI. Rácz Laci gyerszki, a bácskai nábob hívott meg. Vagy három napig húztuk egy­folytában. Mindegyikünk nagy zacs­kó pénzt kapott. Az enyém annyi volt, hogy nagy bérházat vehettem volna... De hát... a lóverseny, a kártya, meg a sok szépasszony eszi a vagyont. A festett lapok hűtlenek voltak hozzá. A lóversenyen is rengeteget vesztett. Egyszer Krúdy Gyulával járt a zöld gyepen. Akkor nyert leg­többet. 5 koronára körülbelül ezer kroncsit fizettek .. . — Apám nagyúri, pénzdobáló éle­tét követtem . . . Nem gondoltam a holnapra. Ahogy jött a pénzmag, úgy ment el. Meg aztán múlt felettem is az idő. Mégis, ha tele volt a zsebem, otthagytam a bandát. Mulattam, utaztam... Az is megtörtént, hogy amikor leégtem, beálltam más prí­más bandájába. Bizony, múltak az esztendők. Olyan nóta is létezik: Vén öreg em­ber, nótája nem kell. . . Rácz Laci is rádöbbent, hogy kiöregedett. Elszé­­ledtek bandájának tagjai. „Fiam, a trónörökös .. Mint udvari íródeákhoz illik: nem hagytam el a cigánykirályt, aki sze­gényesen éldegélt. Esténként beült valamelyik kávéházba, és várta, hogy a cigánybanda valamelyes pénzt adjon neki. 1936 március vége felé hajnaltájt hívatott Rácz Laci. Akkor már az Üllői út 41. számú házban, szoba­­konyhás lakásában tengődött. Sírva fogadott: — Meghalt a trónörökös! — Fiát, minden reménységét, aki a Rákóczi-Rácz Laci nevet választot­ta, tizennégy éves korában ragadta el a tüdővész. Pesti muzsikus cigá­nyok adták össze a temetesi költsé­get. Legjobb barátja, ifjú Torma Tó­ni és zenekara a sírnál a trónörökös nagyapjának nótájával búcsúztatta: Lehullott a rezgő nyárfa ezüst színű levele ... ősi cigány szokás szerint elvágták kedvenc hegedűje húrjait, kettétörték vonóját. . . Öreg rajkók Egyedül maradt a cigánykirály. Kálmán Pál, a híres dalénekes tette a legtöbbet öreg barátjáért. Elérte, hogy zenekara élén felléptessék az Ostende kávéházban. Nemcsak a fő­várost, de az országot is lázba hozta a hír: újra muzsikál XXXVI. Rácz Laci... Felejthetetlen és utolsó si­ker. Sajnos ez is hamar véget ért... Élete 73. esztendejében meghalt a cigányok királya. „Koldusfilléreken élni már nem érdemes” — ezt gyak­ran mondta utolsó éveiben. Megint a muzsikusok gyűjtötték össze a temetési költségeket. Száz­tagú banda búcsúztatta: Lehullott a rezgő nyárfa ezüst színű levele . . . Parádés volt a végtisztesség. Az újságok megint sokat írtak a cigány­király regényes életéről. Sírján elhervadtak a virágok, ko­szorúk. Évtizedek múlva megemlé­kezett róla a rádió, s nemrég a tele­vízió is. Egykori udvari íródeákjá­nak e szerény emlékezése legyen né­hány szál virág a király sírján. RITTER ALADAR 23

Next

/
Thumbnails
Contents