Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)
1987-09-01 / 17. szám
A VÁROSMAJOR Árnyas liget, gesztenyefasor, Beethoven-szobor, játszóterek, a kora esti órákban a parkszínpadról kiszűrődő zene, ez ma a Városmajor. Talán a legidősebbek sem emlékeznek arra az időre, amikor még a szó valóságos értelmében major volt ez a Sváb-hegy és Rózsadomb között elterülő erdős-füves síkság. Csak az egykorú metszet őrzi az emlékét annak, milyen is volt a pest-budai polgárok kedvelt kirándulóhelye a XVIII. és XIX. század fordulóján, egészen addig, amíg a hirtelen nagyvárossá fejlődő Budapest a Krisztinaváros és a Városmajor felé ki nem nyújtotta csápjait. Valamikor a Városmajor utcában kúriát birtokolni rangot jelentett. Az egyik leghíresebb birtokos Barabás Miklós festőművész volt, aki mint e táj szerelmese, számos fest-1 ményén megörökítette saját kúriáját és a major művelt földjeit, erdeit. A Városmajor egyik szenzációja volt — induláskor — a fogaskerekű. A régi fogast száz esztendeje még gőzös vontatta a Sváb-hegyre, és tavasztól késő őszig mindennapos utasa volt Jókai Mór és felesége, Laborfalvy Róza. Akkoriban még nem szennyezte füst és kipufogó gáz a budai levegőt, és egy-egy felhőtlen napon a hegyről r Nemzeti Színházig el lehetett látni. A legendák szerint Laboríalvy Rózának a színházra kitűzött zászlóval jelezték, szükséges-e lejönnie a próbára vagy sem. A Városmajor ma a főváros egyik legszebb, gondozott parkja, ahol sok százan lelnek pihenést, szórakozást. Kép és szöveg: FÉNYES TAMÁS 1. Barabás Miklós egykori kúriája a Városmajor utcában 2. Kilátás a budai várbástyáról a Városmajor leié a XIX. század első éveiben 3. Beethoven-szobor 4. A régi fogaskerekű a Városmajornál (egykorú metszet) 18 JÁVOR PÁL NAPLÓJA JÁVOR PÁL j Egyszer úgy nyilatkozott, hogy a színész ne politizáljon. Játsszék, és ne törődjék mással. Nem tarthatta be ezt a szabályt. Humanizmusa késztette a tiltakozásra. Üssük fel a naplóját bárhol, torokszorító emlékek rohannak ránk. ,,... Október van, 1944-ben, tiszakertvárosi kertemben vagyok, erdő vesz körül. . . Októbert írunk, de a nap melegen süt s a melegség beburkolja ezt a csöndes világot...” „Október 15. Vasárnap. Egyszerre csak elsüllyed ez a boldog sziget ...” Jávor Pált ezen a napon, a nyilasok hatalomra jutásának napján, letartóztatják és Sopronkőhidára, majd Pfarrkirchenbe hurcolják. „1944. december 24. Vasárnap. Ma reggel 8 óra körül kivégzik Bajcsy- Zsilinszky Endrét. Hősies magatartása bennünket is megkeményít...” Feleségéhez Landesmann Olgához 1944. december 21-én így ír naplójában: „...Ma kiszámítottam, hogy az ajtóm előtti folyosó hetven lépés, és megjártam vagy harmincszor, és mindig Téged ismételgettelek. Milyen ruhában emlékszem Rád? Milyen a parfőmöd illata? Legjobban a kékpettyes ruhádra emlékszem, az a ruhád is eszembe jutott, amiben Tiszakertvárosban, a házunk lépcsőjén a fehér cipőmet tisztítottad. Milyen régen volt. Messze, nagyon messze vagyok tőled ...” Részlet egy 1945. január 31-iki bejegyzésből: „... Ma van a születésem napja. Amikor születtem, biztos nagyobb szeretet vett körül, mint a mai napon ... és r.em gondolt senki arra, hogy kőhidai rab leszek. De ezt a ii'tságot nem kell szégyellni.” „Március 28. Elindultunk Kakidéról. Annyi holmi van csak velünk, amennyit a hátunkon tudunk vinni. Többet nem engedélyeztek ... Harminckét kilométert teszünk meg Kismartonig ... fáradtan, mint a kutyák ...” Jávor Pál a háború után még játszott a Nemzeti Színházban, aztán az USA-ban próbált szerepe i*-1957-ben hazatért, es més* emlékezetes alakításban hazai színpadon. Gy el 1959-ben; temef ték utolsó útjá’" (Jávor Irá mJ
