Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)
1987-09-01 / 17. szám
Az alapítvány 1985-86. évi jelentéséből A bizottság a közelmúltban összegezte az 1986. december 31-ig végzett tevékenységet. Eszerint 1985. április vége óta 2350 pályázat érkezett hozzájuk, s ebből 801-et fogadtak el. Ez utóbbiak közül sorolunk fel néhányat. 1. VEZETŐKÉPZÉS Az Országos Vezetőképző Központ — az alapítvány első magyarországi partnere — 1985- ben 180 000, 1986-ban pedig 200 000 dolláros támogatási kapott gazdasági vezetők képzéséhez. A Skála-Coop Kereskedelmi Vállalat hasonló célú tanfolyamának 1986-ban 200 000 dollárt juttattak. A Magyar Kereskedelmi Kamarával kötött megállapodás értelmében amerikai szakemberek érkeznek vállalati tanácsadói feladatokkal Magyarországra. Soros György 40 000 dolláros keretet nyitott erre a célra. A magyar intézmények a dollárban kapott támogatások ellenértékét forintban átutalták az alapítvány számára. 2. KÖNYVTARAK 1985 májusától 1986 végéig 126 000 dollár értékben angol nyelvű, főleg szépirodalmi és nyelvtudományi könyveket kapott 120 hazai könyvtár. A vakok és gyengénlátók országos hangoskönyvtár-hálózatának megteremtésével 1986-ban 100 000 dollárt használtak fel. Az Országos Széchényi Könyvtár 1986-tól, hároméves program keretében 6 900 000 forint, valamint 65 800 dollár támogatásban részesül könyvrestaurátor-műhely létrehozására és restaurátonképző tanfolyam megszervezésére. A cél a történelmi értékű könyvek, kódexek megmentésének, helyreállításának gyorsítása. A Kecskeméti Református Könyvtár 1985-ben 154 000, 1986-ban további 200 000 forintot kapott középkori anyagának rendezéséhez. A Petőfi Irodalmi Múzeum 1986-ban 350 000 forintos támogatást kapott magyar származású művészek külföldi hagyatékának, valamint egyéb képzőművészeti hungarikáknak a megvásárlására. 3. GYORSMÁSOLÖGÉPPROGRAM Az alapítvány 638 000 dollár keretet nyitott könyvtárak fénymásoló gépekkel való ellátására. 1985- ben 113 könyvtár jutott, a vételár forintban való megtérítése ellenében, másológéphez. 1986- ban 105 gépet kaptak könyvtárak, középiskolák és egyéb intézmények. 4. TÖRTÉNELEM Az MTA Történettudományi Intézete 1986-ban 20 000 dolláros támogatást kapott (forinttérítés ellenében) Magyarország Történelmi Atlaszának elkészítéséhez, számítógép- és szoftvervásárláshoz. Továbbá támogatást kapott magyar történetírók tanulmányainak megjelentetéséhez; a New York-i Columbia Egyetem ikelet-közép-európai intézete új sorozatot kíván indítani, amelyben fiatal magyar társadalomtörténészek tanulmányait jelentetné meg angol nyelven. Surányi András filmrendező 1985-ben három évre 591 000 forintot kapott a „székely szombatosok” történetének feldolgozására, ezen belül a közösség második világháborús holocaust-drámájának és a mai diaszpóra kultúrájának megörökítésére. 5. SZOCIOLÓGIA, NÉPRAJZ Az egri Dobó István Vármúzeum 150 000 forint támogatást kapott, hogy húsz éve folyó palóckutatásait összegező ’’épr-n zi monográfiát állíthasson öszsze. Erdélyi János és Zsigmond Dezső egy évre összesen 144 000 forint ösztöndíjat kapott, hogy a Tolna megyei Kajdacson és a Heves megyei Gyöngyösön szociográfiai vizsgálatot folytasson a helyi közéletről. Kajdacson egy tanácselnök leváltása, Gyöngyösön egy önjelölt tanácstag bukása a kiindulópont Endrődi Péter 1987—88-ra havi hatezer forint ösztöndíjat kapott a gyimesi csángókról szóló fotóösszeállítás elkészítéséhez. 6. MAGYAR—AMERIKAI KULTURÁLIS KAPCSOLATOK Az alapítvány 3000 dollárral támogatta Jászi Oszkár angol nyelvű írásainak kiadását. 5000 dollárral járult hozzá Bibó István válogatott műveinek amerikai kiadásához. 7. VIZUÁLIS MŰVÉSZETEK Az alapítvány megszervezte a budapesti Balázs Béla Filmstúdió fiatal alkotóművészei kísérleti és dokumentumfilmjeinek egyesült államokbeli bemutatóit. Az országos sorozat megnyitóját a New York-i Modern Művészetek Múzeumában tartották 1985 novemberében. 8. EGYÉB A Vigilia, az Actio Catholica folyóirata egy évre 960 000 forint összegű támogatást kapott, hogy jobb minőségű papíron, tetszetősebb fedéllel jelenhessen meg. tűk „repertoárunkat”. Elsősorban a Művelődési Minisztériummal közösen meghirdetett amerikai — esetenként európai — tanulmányutakat említeném. Tavaly harminc szakember utazott Amerikába, s ugyanennyien Angliába, Oxfordba. Ez utóbbiak egy esztendőre, az előbbiek három hónapra. Ezt a programot idén is folytatjuk. Sőt, ehhez társult az az angolnyelv-tanfolyam, amelyre összesen százhatvanketten utaztak el. Az utolsó csoport — felefele arányban tanárok és diákok — június 30-án kelt útra az Egyesült Államokba. Hosszan sorolhatnám tehát én is, a titkárságon dolgozó munkatársaim is, a legkülönbözőbb programjainkat. Betlen János kollégám például éppen most intézte annak a tíz középiskolásnak augusztusi amerikai útját, akik megnyerték az Állami Ifjúsági és Sporthivatallal közösen meghirdetett táborozási pályázatunkat. A gyerekek három hétig táboroznak majd az Egyesült Államok különböző vidékein. A lényeg; egyre bővül a tevékenységünk, s ehhez mérten szerencsére egyre növekszik a rendelkezésünkre álló pénz is. — Ügy tudom, sajátos, kétlépcsős az alapítvány támogatási rendszere. — Igen, nevezhetjük így is. Dollár- és forinttámogatásra egyformán '.ehet pályázni, de a dollár ellenértékét — a kivételes esetektől eltekintve — forintban be kell fizetni a pénztárunkba. Ebből díjazzuk azután a forintpályázatok nyerteseit. Természettudományos, orvosi és műszaki célokra csak térítéses alapon juttatunk dollárt. Például sok kórház kérte a segítségünket olyan műszerek beszerzéséhez, amelyeket csak devizáért lehet megvásárolni. Ezeknek az intézményeknek azonban csak forintjuk volt. Alapítványunk megrendelte a gépeiket, s amikor beérkeztek az országba, a kórháziak kifizették nekünk az árat forintban. Az elmúlt évben és idén elsősorban ultrahangos orvosi műszereket hozattunk be, s megszervezzük a szakemberek betanítását is. Ha ez a program lefutott. Soros úr elképzelése szerint az infarktus problémájával foglalkozunk kiemelten. De meg kell említenem, hogy egyre növekszik azoknak a dollártámogatásoknak a száma is, amelyeket ingyen adunk. Ilyen például a már előbb említett angolnyelv-tanfolyam, amely félmillió dollárjába kerül az alapítványnak, hiszen a 162 részvevő csak az útlevél- és a vízumköltségeit fizette. — Milyen nehézségekkel, kudarcokkal találkoztak az elmúlt esztendőkben? — Mindenhol akadnak ilyenek, mi sem vagyunk kivételek. S ahogy az már lenni szokott, egy részében mi vagyunk a ludasok, más részében a partnereink. Soros úr az egyik hazai nyilatkozatában megemlítette, hogy az Országos Vezetőképző Központtal tartott együttműködés nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, s így ez a kapcsolat 1986- ban véget ért. A munkánkról kiadott tájékoztatóban is olvasható, hogy az építőművészek folyóirata, a „Magyar Építőművészet” 1985-ben háromszázezer forintot kapott tőlünk, mert a szerkesztőség azt közölte velünk; a lap állami támogatása megszűnt, s három év kell, hogy önfenntartóvá válhassanak. Ez az elképzelés irreálisnak bizonyult. Ezenkívül megtudtuk, hogy az állami dotáció nemhogy nem szűnt meg, de egyenesen nőtt. Ezért a további támogatástól elzárkóztunk. — Mit tart a legnagyobb eredményüknek? — A mi munkánk eredményessége elsősorban a pályázóktól függ. Mi csak a lehetőséget biztosítjuk, a beérkező kérelmek „minőségétől” függ, hogy az hogyan valósul meg. Kezdetben előfordultak „kellően át nem gondolt” pályázatok is. Azóta alapelvünknek tekintjük, hogy jótékonysági akciókkal és találmányokkal nem foglalkozunk. Elmondhatom, hogy egyre ismertebbé válunk, s így munkánk is mind eredményesebb. — Az induláskor kitűzött célokat elérték? — Nem hogy elértük, de azokat már messze meghaladóan működünk. POKORNY ISTVÁN 13
