Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)

1987-09-01 / 17. szám

Az alapítvány 1985-86. évi jelentéséből A bizottság a közelmúltban összegezte az 1986. december 31-ig végzett tevékenységet. Eszerint 1985. április vége óta 2350 pályázat érkezett hozzájuk, s ebből 801-et fogadtak el. Ez utóbbiak közül sorolunk fel né­hányat. 1. VEZETŐKÉPZÉS Az Országos Vezetőképző Központ — az alapítvány első magyarországi partnere — 1985- ben 180 000, 1986-ban pedig 200 000 dolláros támogatási ka­pott gazdasági vezetők képzésé­hez. A Skála-Coop Kereskedelmi Vállalat hasonló célú tanfolya­mának 1986-ban 200 000 dollárt juttattak. A Magyar Kereskedelmi Ka­marával kötött megállapodás ér­telmében amerikai szakemberek érkeznek vállalati tanácsadói fel­adatokkal Magyarországra. So­ros György 40 000 dolláros kere­tet nyitott erre a célra. A magyar intézmények a dol­lárban kapott támogatások el­lenértékét forintban átutalták az alapítvány számára. 2. KÖNYVTARAK 1985 májusától 1986 végéig 126 000 dollár értékben angol nyelvű, főleg szépirodalmi és nyelvtudományi könyveket ka­pott 120 hazai könyvtár. A vakok és gyengénlátók or­szágos hangoskönyvtár-hálózatá­­nak megteremtésével 1986-ban 100 000 dollárt használtak fel. Az Országos Széchényi Könyv­tár 1986-tól, hároméves prog­ram keretében 6 900 000 forint, valamint 65 800 dollár támoga­tásban részesül könyvrestaurá­­tor-műhely létrehozására és res­­taurátonképző tanfolyam meg­szervezésére. A cél a történelmi értékű könyvek, kódexek meg­mentésének, helyreállításának gyorsítása. A Kecskeméti Református Könyvtár 1985-ben 154 000, 1986-ban további 200 000 forin­tot kapott középkori anyagának rendezéséhez. A Petőfi Irodalmi Múzeum 1986-ban 350 000 forintos támo­gatást kapott magyar származá­sú művészek külföldi hagyatéká­nak, valamint egyéb képzőmű­vészeti hungarikáknak a megvá­sárlására. 3. GYORSMÁSOLÖGÉP­­PROGRAM Az alapítvány 638 000 dollár keretet nyitott könyvtárak fény­másoló gépekkel való ellátására. 1985- ben 113 könyvtár jutott, a vételár forintban való megtérí­tése ellenében, másológéphez. 1986- ban 105 gépet kaptak könyvtárak, középiskolák és egyéb intézmények. 4. TÖRTÉNELEM Az MTA Történettudományi Intézete 1986-ban 20 000 dollá­ros támogatást kapott (forint­térítés ellenében) Magyarország Történelmi Atlaszának elkészíté­séhez, számítógép- és szoftvervá­sárláshoz. Továbbá támogatást kapott magyar történetírók ta­nulmányainak megjelentetésé­hez; a New York-i Columbia Egyetem ikelet-közép-európai in­tézete új sorozatot kíván indíta­ni, amelyben fiatal magyar tár­sadalomtörténészek tanulmá­nyait jelentetné meg angol nyel­ven. Surányi András filmrendező 1985-ben három évre 591 000 forintot kapott a „székely szombatosok” történetének fel­dolgozására, ezen belül a közös­ség második világháborús holo­caust-drámájának és a mai diasz­póra kultúrájának megörökítésé­re. 5. SZOCIOLÓGIA, NÉPRAJZ Az egri Dobó István Vármú­zeum 150 000 forint támogatást kapott, hogy húsz éve folyó pa­lóckutatásait összegező ’’épr-n zi monográfiát állíthasson ösz­­sze. Erdélyi János és Zsigmond De­zső egy évre összesen 144 000 fo­rint ösztöndíjat kapott, hogy a Tolna megyei Kajdacson és a Heves megyei Gyöngyösön szo­ciográfiai vizsgálatot folytasson a helyi közéletről. Kajdacson egy tanácselnök leváltása, Gyöngyö­sön egy önjelölt tanácstag bu­kása a kiindulópont Endrődi Péter 1987—88-ra ha­vi hatezer forint ösztöndíjat ka­pott a gyimesi csángókról szóló fotóösszeállítás elkészítéséhez. 6. MAGYAR—AMERIKAI KULTURÁLIS KAPCSOLATOK Az alapítvány 3000 dollárral támogatta Jászi Oszkár angol nyelvű írásainak kiadását. 5000 dollárral járult hozzá Bi­­bó István válogatott műveinek amerikai kiadásához. 7. VIZUÁLIS MŰVÉSZETEK Az alapítvány megszervezte a budapesti Balázs Béla Filmstú­dió fiatal alkotóművészei kísér­leti és dokumentumfilmjeinek egyesült államokbeli bemuta­tóit. Az országos sorozat meg­nyitóját a New York-i Modern Művészetek Múzeumában tartot­ták 1985 novemberében. 8. EGYÉB A Vigilia, az Actio Catholica folyóirata egy évre 960 000 fo­rint összegű támogatást kapott, hogy jobb minőségű papíron, tet­szetősebb fedéllel jelenhessen meg. tűk „repertoárunkat”. Elsősorban a Művelődési Minisztériummal közösen meghirdetett amerikai — esetenként európai — tanulmány­­utakat említeném. Tavaly har­minc szakember utazott Ameri­kába, s ugyanennyien Angliába, Oxfordba. Ez utóbbiak egy esz­tendőre, az előbbiek három hó­napra. Ezt a programot idén is foly­tatjuk. Sőt, ehhez társult az az angolnyelv-tanfolyam, amelyre összesen százhatvanketten utaz­tak el. Az utolsó csoport — fele­fele arányban tanárok és diákok — június 30-án kelt útra az Egyesült Államokba. Hosszan sorolhatnám tehát én is, a titkárságon dolgozó munka­társaim is, a legkülönbözőbb programjainkat. Betlen János kol­légám például éppen most intéz­te annak a tíz középiskolásnak augusztusi amerikai útját, akik megnyerték az Állami Ifjúsági és Sporthivatallal közösen meghir­detett táborozási pályázatunkat. A gyerekek három hétig táboroz­nak majd az Egyesült Államok különböző vidékein. A lényeg; egyre bővül a tevé­kenységünk, s ehhez mérten sze­rencsére egyre növekszik a ren­delkezésünkre álló pénz is. — Ügy tudom, sajátos, kétlép­csős az alapítvány támogatási rendszere. — Igen, nevezhetjük így is. Dollár- és forinttámogatásra egy­formán '.ehet pályázni, de a dol­lár ellenértékét — a kivételes esetektől eltekintve — forintban be kell fizetni a pénztárunkba. Ebből díjazzuk azután a forint­pályázatok nyerteseit. Természettudományos, orvosi és műszaki célokra csak térítéses alapon juttatunk dollárt. Például sok kórház kérte a segítségünket olyan műszerek beszerzéséhez, amelyeket csak devizáért lehet megvásárolni. Ezeknek az intéz­ményeknek azonban csak forint­juk volt. Alapítványunk megren­delte a gépeiket, s amikor beérkez­tek az országba, a kórháziak kifi­zették nekünk az árat forintban. Az elmúlt évben és idén első­sorban ultrahangos orvosi műsze­reket hozattunk be, s megszer­vezzük a szakemberek betanítá­sát is. Ha ez a program lefutott. Soros úr elképzelése szerint az infarktus problémájával foglalko­zunk kiemelten. De meg kell említenem, hogy egyre növekszik azoknak a dol­lártámogatásoknak a száma is, amelyeket ingyen adunk. Ilyen például a már előbb említett an­golnyelv-tanfolyam, amely fél­millió dollárjába kerül az alapít­ványnak, hiszen a 162 részvevő csak az útlevél- és a vízumkölt­ségeit fizette. — Milyen nehézségekkel, ku­darcokkal találkoztak az elmúlt esztendőkben? — Mindenhol akadnak ilye­nek, mi sem vagyunk kivételek. S ahogy az már lenni szokott, egy részében mi vagyunk a ludasok, más részében a partnereink. So­ros úr az egyik hazai nyilatkoza­tában megemlítette, hogy az Országos Vezetőképző Központtal tartott együttműködés nem vál­totta be a hozzá fűzött reménye­ket, s így ez a kapcsolat 1986- ban véget ért. A munkánkról kiadott tájé­koztatóban is olvasható, hogy az építőművészek folyóirata, a „Ma­gyar Építőművészet” 1985-ben háromszázezer forintot kapott tő­lünk, mert a szerkesztőség azt közölte velünk; a lap állami tá­mogatása megszűnt, s három év kell, hogy önfenntartóvá válhas­sanak. Ez az elképzelés irreális­nak bizonyult. Ezenkívül meg­tudtuk, hogy az állami dotáció nemhogy nem szűnt meg, de egyenesen nőtt. Ezért a további támogatástól elzárkóztunk. — Mit tart a legnagyobb ered­ményüknek? — A mi munkánk eredmé­nyessége elsősorban a pályázók­tól függ. Mi csak a lehetőséget biztosítjuk, a beérkező kérelmek „minőségétől” függ, hogy az ho­gyan valósul meg. Kezdetben elő­fordultak „kellően át nem gon­dolt” pályázatok is. Azóta alapel­vünknek tekintjük, hogy jóté­konysági akciókkal és találmá­nyokkal nem foglalkozunk. Elmondhatom, hogy egyre ismer­tebbé válunk, s így munkánk is mind eredményesebb. — Az induláskor kitűzött célo­kat elérték? — Nem hogy elértük, de azo­kat már messze meghaladóan mű­ködünk. POKORNY ISTVÁN 13

Next

/
Thumbnails
Contents