Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)
1987-08-15 / 16. szám
hiszen sem a festészet, sem pedig az olaszok nem érdekeltek. A festészetről azt tartottam, hogy a gazdagok kedvtelésére csinálják, nem a néphez szól. Hiszen ezért tértem át annak idején a fáméin szésre. Hogy ne csak néhány gazdag ember lássa a munkámat, hanem mindenki. És a fametszet nem reprodukció, hanem a művész eredeti alkotásáról készült eredeti nyomat. Szóval rettenetesen felbőszültem, és kijelentettem: itthon maradok. De apám, aki archeológus volt, méghozzá éppen római kori régész, rábeszélt az útra: „Ha lemondod, soha többé nem kapsz ösztöndíjat. És egyébként se olyan megvetendő dolog egy teljes évet Rómában eltölteni, méghozzá úgy, hogy az összes költségeidet fedezik!” Most, több mint félszáz évvel később, maga is bevallja: — Remek egy évet töltöttem Rómában! Annyira jót, hogy amikor Vége volt a két szemeszternek, a nyár elején, engedélyt kértem rá, hogy őszig maradhassak. És mivel szerelmes voltam ott valakibe, a kérvénybe indoklásként azt írtam: „pszichológiai ökokból”. Ezzel együtt beadott az akikor éppen harmincesztendős Buday György még egy ösztöndíjpályázatot, s abban már vagy Rómát vagy Londont kérte. Londont kapta. Majd kapott egy észtén dőn.yi hoszsZabbítást. És mielőtt ez is lejárt volna, már 1939-et írtunk, s megkezdődött a második világháború. — Magyarország akkor ugyan még nem viselt hadat, de nyilvánvaló volt, odahaza is, itt kinn is mindenki tudta, hogy ha akarja az ország népe, ha nem, mindenképpen a másik oldalra kerül. Én pedig nem voltam hajlandó a náci Németország oldalán harcolni. így maradtam idekinn, Angliában. „A BBC EURÓPAI OSZTÁLYÁNAK MUNKATÁRSA, A KÜLÜGYMINISZTÉRIUM TISZTVISELŐJE 1940—45” — Az egész úgy kezdődött — meséli —, hogy Ralph Murray megkeresett, és fölajánlotta: ad nekem egy rádiót... Ez a Ralph Murray még a háború előtt járt Magyarországon. Egy évet töltött Erdélyben, segítette az Erdélyi Szépmíves Céhet, elég jól megtanult magyarul, olyannyira, hogy később ő fordította Kuncz Aladár: A fekete kolostor című regényét angolra. Szegeden is tartózkodott egy ideig, s érdekelte az agrársettlement mozgalom is. A rádió pedig, amit Budaynak fölajánlott, nem világverő volt, hanem világadó. A BBC. — Ketten dolgoztunk a magyar részlegnél. Én írtam a szövegeket, a bemondó pedig Zilaihy László volt. Eredetileg ezt a nevet választottam az adásnak: A Magyar Nemzet, a Népszava és a Szabad Szó Titkos Rádiója. A kisgazdapárt, a szocdem-párt és a parasztpárt lapjaitól kölcsönöztem tehát az elnevezést. De ez a név egyrészt nagyon hosszú lett volna, másrészt a moszkvai magyar adás Kossuth Rádió volt, így hát a mi adásunk végül a Petőfi Rádió nevet kapta. Új „foglalkozása” vagy inkább missziója arra késztette, hogy állandóan tájékozódjék arról, mi történik Magyarországon. Hallgatta a budapesti adókat, Svédországon át hozzájutott a hazai lapokhoz, folyóiratokhoz. Megtanult a sorok között is olvasni, harctéri és politikai eseményeket elemezni. Részben e „naprakész” tájékozottságnak, részben Buday közvetlenségének köszönhető, hogy a Petőfi Rádió nemcsak népszerű, de — ahogyan ő mondja — „élethű” is lett. EGÉSZ REGÉNY — Olyannyira, hogy az angol külügyminisztérium ügynökei, Törökországból és máshonnan is, sokáig azt hitték, hogy ez valóban egy Magyarországról sugárzó titkos adó. És küldték a titkos szolgálatnak a fölvett vagy leírt szövegeket is. Az itteni főnökeim meg nem árulták el, hogy Angliából beszélek. Persze, ez idő tájt sem hagyott föl Buday György eredeti éléthivatásával. Amikor Németország legázolta már majdnem egész Európát és a horogkereszt Nagy- Britanniát is fenyegette, a szigetországban milliók és milliók meríthettek biztatást és bátorítást Buday György metszetéből. — Anglia nyugati partján áll a sisakos Britannia, mögötte a doveri sziklákkal, s néz szembe a kontinens felől fenyegető veszélylyel, a viharral, a hullámveréssel, és óvó kézzel szorítja testéhez a könyvet, a humanizmus és a kultúra szimbólumát — magyarázza a művész, majd a pavilon közepén magasodó könyvhegy tetejéről egy megsárgu’. t újságot emel le. — Ezt pedig akkor csináltam, amikor az USA belépett a háborúba. A The Times irodalmi melléklete ez, 1941. szeptember 6-án jelent meg, s egész első oldalát egy metszet díszíti. Anglia a jövőbe néz — ez a címe. És alkotója nemcsak a stílusból azonosítható, mert a kép alatt ott a művész neve is. Ami azért említésre méltó, mert a The Timesnál hagyomány volt még az idő tájt, hogy cikkeit és illusztrációit név nélkül jelentette meg. És ebben az időszakban született meg az a sorozat, amelyet ma is legszebb munkájának tart. Egy 37 kötetes ShakespeareJkiadás Athéni Tiimonját ő illusztrálta. Akkor választotta és azért választotta éppen ezlt a drámát, amikor és amiért 1941-ben megfosztották magyar állampol gárságától. Ismét egy mozdulat csupán, s már kezében a kötet, amely élete egyik legtragikusabb sorsfordulójának művészi megfogalmazása. Ahogyan az Élet és Irodalom című hetilap írta: „Athéni Timon sorsát fametszetekben végigkísérve szinte saját és nemzedéktársai önarcképét alkotta meg.” És még két hasonlóan megrázó fordulat volt az életében. Az elsőről a Who’s who? csak ennyit közöl: „A LONDONI MAGYAR KULTURÁLIS INTÉZET IGAZGATÓJA 1947—49, BENYÚJTJA LEMONDÁSÁT 1949” A lemondás egybeesik a Rajkpörrel és egyben a nemzetközi feszültség fokozódásával. Buday György, aki ia háború idején a sok egyéb között megszervezte a Nagy-britanniai Szabad Magyarok Egyesületét, a békekötés után az egyesület épületét felajánlotta a demokratikus Magyarországnak: alakítsák meg benne a Magyar Kulturális Intézetet, hasonlót a bécsi Collegium Hunigaricumhbz. — Hívtak ugyan haza — magyarázza —, de akkor már anynyira itthon éreztem magam Lón- -— doniban, hogy úgy gondoltam: én\ \ innen tudok a legtöbbet segíteni. L—/~\r 19
