Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)
1987-08-15 / 16. szám
j«zt hiszem, kevesen tudják, hogy szerelte a világon nem kevesebb, mint 18 Liszt Ferenc társaság működik. Forrai “ “Miklós, a Magyar Liszt Ferenc Társaság főtitkára is csak a minap értesült a tizennyolcadik megalakulásáról. — Ez azért örvendetes hír — magyarázza a főtitkár —, mert 1973-ban, amikor a mi társaságunk újjáalakult (elődünket ugyanis 1893-ban alapították), velünk együtt még csupán öt Liszt Ferenc társaság létezett! A Liszt Ferenchez fűződő emlékek és emlékhelyek ápolása, emléktáblák elhelyezése, gondozása — ez a társaság fő feladata. Tavaly, a jubileumi évben, hazánkban három Liszt-szobor avatására került sor. Ugyancsak a Liszt-emlékek ápolásával függ össze a „Liszt nyomában” elnevezésű zarándokutak szervezése. Bayreuth, Párizs, London, Weimar, Prága, Zágráb, Leningrád, Róma — hogy csak néhányat soroljak föl az állomásokból, ahová a társaság tagjaiból álló népes, nemegyszer hatvan-nyolcvan főből álló csoportjai eljutottak. És még hány hely várja őket! A főtitkári szobában a falon egy Európa-térkép, rajta rengeteg kis pont. Ahány kis pont, anynyi településen fordult meg, hangversenyezett élete során a nagy zongoraművész-zeneköltő. A térkép nemrégiben költözött át a Zeneművészeti Főiskoláról ide, a Vörösmarty utca 35. szám alá, a Liszt Házba, a régi Zeneakadémia épületébe. A földszinten Liszt-emlékkönyvtár, az első emeleten Lisztmúzeum, a másodikon pedig a Magyar Liszt Ferenc Társaság talált végleges otthonra. És bár a június 15-i elnökségi ülésen nagy elismeréssel szóltak a résztvevők a társaság tevékenységéről, a Liszt-évben és előkészítésében játszott szerepéről, Forriai Mikúj feladatok előtt lós mégis arról beszél, hogy a jövőben még az eddigieknél is többet kell tenni az alapszabályzatban meghatározott kettős feladat teljesítéséért: Liszt Ferenc szellemi hagyatékának ápolásáért és közkinccsé tételéért. — Most már a „genius loci”, a hely szelleme is erre kötelez bennünket, a társaság vezetőit és mintegy ezer tagját — mondja a főtitkár —, hiszen nemcsak a két óriás, Liszt és Erkel élt e falak között egy ideig, hanem itt tanult Kodály, Bartók Béla, Dohnányi Ernő, Weiner Leó és még sok más kiválóságunk. A Liszt-évnek szinte hihetetlenül nagy visszhangja volt. Valósággal fölkavarta a világ zenei életét. A hangversenyek, előadások ezrei igazolják, hogy nemcsak a szakmai körök, hanem a zene barátai is egyre többre értékelik a magyar Liszt Ferencet. A Liszt-reneszánszra utalnak egyébként más jelek is. Az például, hogy a bayreuthi Festspielhausban, ahol ezideig csupán Wagner-műveket szólaltattak meg, 1986. július 31-én, Liszt halálának századik évfordulóján, Liszt-koncertet hallgathatott a közönség. Bayreuth tehát áthágta a maga szigorú szabályait a magyar mester iránti tisztelettől vezérelve. Vagy az is mutat valamit, hogy az idei — immár tizenharmadik — Nemzetközi Liszt Hanglemez Nagydíjra minden eddiginél többen pályáztak. A társaság által meghirdetett „versenyre” tíz ország harminc hanglemezgyártó cége 47 felvételt küldött be! És Liszt Ferenc növekvő népszerűségét — valamint a társaság terjedő jó hírét — tanúsítja az is, hogy egyre több információt, tanácsot, zenei anyagot kérő levél érkezik a Vörösmarty utca 35-be. Néhány éve például Bécsből érdeklődtek Forrai Miklósnál: ugyan mondja már meg, hol Van Doborján, mert nem lelik sehol a térképen. — Nem csoda — felelte a főtitkár —, keressék Raiding néven, úgy inkább megtalálják. Keresték, keresték á magyar turisták, de így sem volt sehol. Forrai Miklós aztán eligazította őket, de ahogy letették Bécsben a kagylót, ő már hívta is a Kartográfiai Vállalatot, és kérte: tüntessék föl a térképen ezt a települést, mert ha falunak kicsiny is, de jelentőségében óriási, hiszen géniusz látta meg benne a napvilágot. Az 1985/86-ban kiadott új Nagy Világatlasz 28. oldalán, Ausztria térképén, az A5-ös kockában már megtalálható egy kis karika mellett: „Raiding (Doborján)”. G. L. 12
