Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)

1987-08-15 / 16. szám

1—2. Könnyűszerkezetes iskola, kórház és lakóház épült a sivatagban.

3. Bartyik Sándor, az algériai építkezések műszaki vezetője.

akkor azt az algériai kiküldetésnek köszönhetjük.

*

Tizenkilenc esztendeje hívták életre az SZKI-t, a Számítástechnikai Kutató Intézetet és Innovációs Központot, egyebek közt azzal a céllal, hogy a számítástechnikai kultúra hazai elterjesztését elősegítse, valamint e témakörben különböző kutatásokat, fejlesztéseket végezzen. Az intézet tevékenységi köre jócskán kibővült, létszáma 600 főre gyarapodott, és gárdája határainkon túl is rangot, hírnevet szerzett magának. Igaz, már alakulásuk első évében igyekeztek külföldi kapcsolatokat kiépíteni, elsőként francia, majd pedig osztrák, svéd, NSZK-beli számítógépes vállalatokkal. Az intézet exportból származó árbevétele évente több millió dollárra rúg, amely részben „késztermék”, azaz számítógépi programok, részben pedig szellemi vendégmunkából származik. Jelenleg 80 számítógépes szakemberük dolgozik vendégmunkásként különböző nyugat-európai cégeknél.

Toporczy István, villamosmérnök nemrég tért haza a müncheni Siemenstől.

— Hogyan és miért hívták meg önt Münchenbe dolgozni?

— A Siemens mostanában különböző módosításokat igyekszik számítógépein végrehajtani, hogy a világszabványként elfogadott IBM-rendszerhez alkalmazkodjon. Óriási feladat ez, amelyben több ország számítógépes mérnökei vesznek részt. Mi, magyarok a nemzetközi csapatban kaptunk helyet. S hogy miért hívtak bennünket is? Intézetünkben az elmúlt években sikerült egy olyan személyiszámítógép-családot kifejleszteni, amelynek rendszere az IBM-gépekéhez hasonló. Tehát a Siemensnek a mi tapasztalatainkra is szüksége volt. Az igazsághoz persze hozzátartozik, az SZKI ajánlata árban is sokkal kedvezőbb volt, mint más nyugati számítógépes cégeké.

— Amíg ön az elmúlt három és fél évben Münchenben dolgozott, ugyanannyi bért kapott, mint az ottani alkalmazottak?

— Intézetünk nem a szellemi munkát adta „bérbe”, hanem egy-egy feladatot vállal el, bizonyos összegért. A kiküldetés ideje alatt tehát nem a Siemens alkalmazottja voltam, hanem továbbra is az SZKI-é. Ez azt jelenti, hogy az intézet fedezte a szállásköltséget; és mellette olyian napidíjat biztosított, amelyből a Német Szövetségi Köztársaságban is „jól ki lehet jönni”, sőt, ha az embernek nincsenek túl nagy igényei, még takarékoskodhat is. Itthon közben kaptuk a teljes fizetésünket. Egyébként nem lehet a napidíjunkat az ottani fizetésekhez viszonyítani, hiszen mi ebből az összegből sem adót, sem pedig lakásrezsit nem fizettünk.

— Ügy hírlik, Nyugat-Európában sokkal szigorúbb a munkafegyelem, mint Magyarországon. Hogyan tudott ebbe beilleszkedni?

— Sem nekem, sem pedig magyar társaimnak egy pillanatig nem okozott ez gondot. A SZKI-ben megszoktuk a kemény munkát, a gyors tempót. Azt azonban el kell ismerni, hogy a németek pontosabbak, mint mi vagyunk. Ez még abban is megmutatkozik, hogy ha nyolcórai munkáért kapják a bért, akkor csak nyolc órát dolgoznak, s nem kilencet vagy tizet. A munka szervezettsége is jobb és az anyagellátás is gördülékenyebb, mint nálunk. Ám a részfeladatok anynyira tagolódnak, hogy az ember szinte semmit sem tud a szomszéd szobában folyó munkáról, nemhogy az egész iroda vagy cég tevékenységét átlátná, és ez nekünk, magyaroknak kissé szokatlan és zavaró volt.

— Ha ismét alkalma adódna, újra vállalna külföldi munkát?

— Ha a családomat is vihetném, akkor igen, egyébként nem. Időközben megszületett a második gyermekünk. Az elmúlt három és fél évben kéthetente látogattam haza, nehéz időszak volt ez mindannyiunknak. Szeretnék több időt tölteni a gyerekeimmel.

*

A Tungsram Részvénytársaság évtizedekkel ezelőtt kezdte kiépíteni Nyugat-Európában érdekeltségi hálózatát. Az első külföldi kereskedelmi vállalatok a húszas-harmincas években alakultak. Jelenleg Nyugat-Európában tizenegy, Japánban egy Tungsram-érdekeltség, az Egyesült Államokban és Ausztráliában vegyes vállalatok, a világ több országában pedig kereskedelmi irodák és ügynökképviseletek működnek.

Ä hagyományok szerint a Tungsram-érdekeltségek az adott ország jogrendje szerint tevékenykednek, helyi vezetőkkel és alkalmazottakkal. Kivétel azért akad: ha a Részvénytársaság érdekei úgy kívánják, átmenetileg magyar igazgató kerül a külföldi cég élére. Jelenleg Spanyolországban, Angliában, a Német Szövetségi Köztársaságban, Japánban, Ausztráliában és Dániában irányítja a munkát magyar szakember.

A Tungsram kereskedelmi igazgatóhelyettese, dr. Wohl Péter négy éven keresztül töltötte be a dániai érdekeltség igazgatói tisztét. Tőle hallottuk a dán cég történetét is.

— Dániában 1926-ban alakult meg a Tungsram-érdekeltség. Alapítója dr. Schneider Pál volt, aki a háború alatti üldöztetések miatt dán állampolgár lett. Évtizedeken át vezette mindenki megelégedésére a céget. Amikor 1971-ben — jóval a nyugdíjkorhatár fölött — nyugalomba vonult, utódja a cégnél nem akadt. Ezért döntöttünk úgy, hogy a németországi Tungsram-érdekeltség igazgatójának fiát nevezzük ki erre a posztra. Az újdonsült igazgató azonban félreértette a feladatot és elhatározta, hogy a cég profilját szórakoztató elektronikai termékekkel bővíti. Próbálkozása azonban kudarcba fulladt; a cég kis híján csődbe jutott. Engem szinte egyik napról a másikra küldtek ki Dániába azzal, hogy a cég tevékenységét ismét a megszokott mederbe tereljem és a dán fényfcrrás-piacot visszahódítsam.

— Hogyan, miként várták Dániában a magyar igazgatót?

— Meglehetősen feszült hangulat fogadott. Részben mert a dolgozók az elődömmel akartak szolidaritást vállalni, részben mert sejtették, milyen intézkedéseket leszek kénytelen tenni (a létszámot 30 százalékkal kellett csökkenteni). Már-már sztrájktól lehetett tartani, de végül is erre nem került sor.

— ön egyik napról a másikra egy tőkés vállalat igazgatója lett. Nem okozott ez önnek gondot?

— Dehogynem! Ez az, amire otthon nem lehet felkészülni. Ráadásul helyismeretem sem volt, a nyelvet sem tudtam, munkatársaimmal angolul és németül tárgyaltunk. De ha történetesen nem ilyen váratlanul kapom ezt a feladatot, akkor sem tudtam volna itthon egykönnyen dánul megtanulni. Egyszóval, nehéz napok, hónapok vártak rám Dániában. A szokatlan körülmények, a felelősség súlya, egy merőben új szemlélet kialakítása, aztán a munkaidő utáni intenzív nyelvtanfolyamok, ugyancsak próbára tettek.

— Mégis sikerrel teljesítette feladatát...

— Ahogy múlt az idő és ahogy változott a cég helyzete, a körülmények is kedvezőbbek lettek. A bankok ismét bízni kezdtek vállalatunkban, és egyre előnyösebb feltételekkel kínálták például a kölcsönöket.

— Változott-e négyéves dániai tartózkodása alatt a munkastílusa?

— Azt hiszem, alapvetően nem, hiszen korábban is elég célratörő és következetes voltam. Mégis, amikor hazatértem, kissé vissza kellett fognom magam. Dániában teljesen önálló voltam, csak a magam erejére támaszkodhattam, itt pedig egy vállalatóriás munkájának egy részét fogom össze. Napi munkám most abból áll, hogy a Tungsram külpiaci tevékenységét irányítom, a külföldi érdekeltségeink, képviseleteink munkáját kísérem figyelemmel. A dániai tapasztalatok nélkül, azt hiszem, sokkal nehezebben tudnám jelenlegi feladatomat ellátni.

— S mit jelentett családjának ez a kiküldetés?

— Két lányom van, a kisebbik akkor lett iskolás korú, amikor kimentünk Dániába, a nagyobbik tízéves volt. Dán iskolába jártak, anyanyelvi szinten megtanulták a nyelvet. Most az a gondunk, hogyan tartsuk életben ezt a nyelvtudást, hiszen itthon alig-alig adódik lehetőség a gyakorlására.

ÁROKSZÁLLÁSI ÉVA

11