Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)
1987-08-15 / 16. szám
I agyapáink, dédapáink idejében még az volt a szokás, hogy ha valaki kitanult egy mesterséget, vándortarisznyát kanyarított a nyakába és elindult világot látni. Jártában-keltében hol itt, hol ott kért és kapott munkát. Néhány esztendő múltán aztán hazatért szülőföldjére, s többnyire nem üres kézzel. Ha nem is kincsekkel volt teli a tarisznyája, tapasztalatokkal biztos gazdagodott. Napjainkban mintha újra éledne ez a régi hagyomány: évente 35—40 ezer magyar szakember vállal ikülföldön munkát. * Az Űt- és Vasútépítő Vállalat sikeres munkájának híre határainkon túlra is eljutott. Nem véletlen tehát, hogy amikor osztrák tőkebefektetéssel megkezdődött Magyarországon a szállodaprogram, a vállalat szakembereit is bevonták a munkákba. Részt vettek a margitszigeti Thermál, a Váci utcai Taverna szálló és a belvárosi pénzügyi központ építésében, valamint a Sport szálló rekonstrukciójában. Fő tevékenységi körük a mélyépítés és alapozás, ám gyártottak, építettek már öntödei üzemcsarnokot — a grazi Adritz cég megbízásából — továbbá iskolákat, kórházakat és lakásokat Algériában, a francia Fillod céggel közösen. Ez utóbbi vállalkozáson mintegy 80—100 jól képzett magyar szakember dolgozott. Bartyik Sándor általános mérnök és közgazdász, az Űt- és Vasútépítő Vállalat osztályvezetője két évet töltött az észak-afrikai országban. Élményei még frissek, hiszen nemrég tért haza. — Két teljesen különböző, de egyaránt izgalmas és nehéz feladatom volt Algériában. Először El-Ouedben a repülőtér építkezésén láttam el — két magyar mérnök kollégámmal — a minőségi ellenőri teendőket. Az elvégzett munkát és a beépített anyagokat kellett folyamatosan vizsgálnunk, vagyis a sivatagi építkezésben igen nagy tapasztalatokkal rendelkező francia Sereg cég munkáját minősítettük. — Hogyan fogadták a franciák, hogy az algériaiak éppen magyar mérnököket kértek fel erre a kényes munkára? — Először meglepődtek és meglehetősen tartózkodók voltak velünk szemben. Aztán egy váratlan esemény a mi malmunkra hajtotta a vizet. Történt ugyanis, hogy az előre nem látható nehézségek és a vártnál roszszabb körülmények miatt költségtúllépés veszélye fenyegette az építkezést. Nem volt mit tenni, módosítani kellett a terveket. Mi, hárman magyarok, összedugtuk a fejünket, és az egyik kifutópályát átterveztük, méghozzá úgy, hogy az jelentős költségmegtakarítást eredményezett. A franciák elfogadták, sőt dicsérték az általunk javasolt műszaki megoldást, s így elnyertük bizalmukat. — Milyen körülmények között élt és dolgozott Algériában? — A klíma engem is megviselt, mint minden európait. Nem panaszként mondom, de kereken 20 kilót fogytam kiküldetésem alatt. A munkatempóról pedig annyit: az első félévben nem volt sem ünnepünk, sem vasárnapunk, s csak akkor hagytuk abba a munkát, ha homokvihar volt. — Említette, hogy két különböző munkában vett részt... — Amikor a repülőtér elkészült és már hazafelé készülődtem, akkor kaptam a megbízást, hogy utazzam Djanetbe és vegyem át az ott folyó építkezés műszaki vezetését. Olasz, spanyol, francia és magyar szakmunkásokkal, a francia Fillod cég tervei alapján könnyűszerkezetes iskolát, kórházat és lakóházakat építettünk a sivatagban. — Mostoha körülmények, óriási felelősség, hajszolt munkatempó. Ennek ellenére úgy érzi, megérte önnek a külföldi munkavállalás? — Határozott igennel válaszolhatok. Szakmai szempontból nagyon sokat jelentett nekem ez a munka, olyan tapasztalatokhoz jutottam, amelyekhez itthon soha. Közben tökéletesítettem francia nyelvtudásomat, megismertem más népek munkamódszerét, ismerősöket, barátokat szereztem. Feleségem és lányom — családi okok miatt — csak egy évig volt velem Algériában, de számukra is életre szóló élmény volt ez az év. És végül, de nem utolsósorban: anyagilag is jól jártam. Lakásunk már korábban is volt, erre nem kellett költeni, megtakarított pénzünk nagy részét így utazásra fordíthatjuk. Ha eljutunk turistaként a világnak olyan tájaira, amelyekről korábban csak álmodoztunk, 10
