Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)
1987-07-25 / 15. szám
A HAGYOMÁNYŐRZŐ HAJÓS A Bács-Kiskun megyei Hajós községtől mintegy három kilométerre keletre, fehér falú, apró házak között girbe-gurba utcácskák kanyarognak a domboldalon. A házak előtt kisebb-nagyobb csoportokban főleg idősebb férfiak beszélgetnek. Ráköszönnek az arra járóra is, és ha a turista érdeklődve fordul hozzájuk, szíves szóval invitálják kis birodalmukba. Ez a falu tulajdonképpen présházak sokaságából áll. A helybeliek nem itt laknak, ide csak dolgozni és egyben kikapcsolódni járnak: kis földjükön megtermelt szőlőjükből préselnek, majd érlelnek kellemes ízű, könnyű bort. A XVIII. században, amikor a bécsi udvar svábokat telepített az országba, az ide érkezett német ajkú gazdák szőlőt ültettek, a löszdombokra. A földbe, boltozásos technikával — kötőanyag nélkül — hűs, 20—30 méter hosszú pincéket vájtak, bejáratuk fölé apró présházakat emeltek. Az eredetiek természetesen ma már nem állnak, de a múlt század közepén épültek közül néhány még ma is látható. Az ajtók fölé írt évszámok arról tanúskodnak, hogy a legtöbb 1920 és 1930 között készült. A több mint másfél ezer présház 21 utcát alkot ilyen stílszerű nevekkel, mint például Borbíró, Rizling, vagy Kadar utca, Csárda sor. Az évszázados hagyományokat még ma is féltve őrzik a helybeliek. Orbán napján minden évben vidám borünneppel emlékeznek meg a vincellérek, szőlősgazdák védőszentjéről. A néphit szerint, ha Orbán jó időt hoz, abban az évben bőséges termés várható. Ilyenkor szobrát felvirágozzák. Ellenkező esetben pedig sárral kenik be. Az egyik legrégibb pincéből múzeumot alakítottak ki, ahol egykori szőlész-borász szerszámokat mutatnak be: régi préseket, lopótököket, ivó- és tárolóedényeket. Népszerűek a helyi ételspecialitások: a pincepörkölt, amelyet úgy készítenek, hogy a hagymát, a paprikát és a húst együtt teszik fel a tűzre, és közben borral locsolgatják. Elfogyasztása is sok ügyességet igényel, hiszen tulajdonképpen evőeszközök nélkül, egy bicska hegyével és egy darabka kenyérrel kell kihalászni az ízes falatokat az edényből. A tejföllel nyakon öntött kolbászos kenyérlángos elfogyasztása sokkal egyszerűbb, íze viszont ennek is fenséges. A pár évvel ezelőtt megnyílt Cabernet-fogadóban ezeket az ételeket bármikor megkóstolhatj uk. Az erre járó vendégnek érdemes figyelmet szentelnie Hajóson, az „igazi” faluban az 1723 - ban épült, és majd száz évvel később, Zofahl Lőrinc által átépített háromhajós, barokk katolikus templomra, továbbá az 1739-ből való érseki kastélyra is. A kastély évente nemzetközi képzőművészeti alkotótábornak ad helyet. A művészek az itt készült alkotásaikat Hajós községnek adományozzák. így került például a faszobrok egy része a pincefaluba, a Borbíró utcába. Itt áll többek között Szent Orbán fából kifaragott alakja is, hogy őrizze, óvja e hangulatos vidéket és barátságos lakóit. MIHÁLYI LAJOS KÖNYVESPOLC Sándor bácsi életnagyságban és berámázva. Mellette Hanna, az 1983-as tavaszi fesztivál Vigadóbeli kiállitásán. A közösen készített könyv címlapja Hét éven aluli és hetvenen felüli olvasókhoz szól a Sándor bácsi mesél és Hanna rajzol című könyvecske. Hogy mi mindenről mesél Sándor bácsi? Három testvérről például, akik hosszú vándorútra indulnak a kertbe, de megijednek egy tapsifüles nyulacskától. Meg arról a két kis fehér cicáról, „akik" kimerészkednek az utcára, és csuda dolgok történnek velük. Aztán angyalokról is szól mondóka, szegényeknek kiszakadt a dunnájuk, párnájuk... ... De hát ne fecsegjünk el mindent... Szóljunk inkább arról, hogyan született a kötet. Persze, ez sem olyan egyszerű, Sándor bácsinak még a teljes neve sem szerepel a könyvben. Kis utánjárással megtudtuk: Kiss Sándor 76 éves nyugdíjas nyomdászról van szó, akinek megadatott az emlékezés tudománya, azokat a mondókákát is őrzi a szívében, amelyeket óvodásként tanult egy Szatmár megyei faluban, Nagygécen. Évtizedeken át melengette a verseket, s maga köré gyűjtve a környékbeli gyerekeket, mondogatta nekik, tanítgatta őket. így találkozott annak idején az akkor négyéves Kürthy Hannával (lapunk egykori gyermekrajzolójával), és életre szóló barátságot kötöttek. Hanna rajzait, festményeit már akkor is sokan megcsodálták. Sándor bácsinak is annyira megtetszettek, hogy egy szép napon így szólt mesteréhez, barátjához, Kassák Lajoshoz: „Kassák, itt a kocsi, üljön be, ha valami érdekeset akar látni, menjünk ki Kürthy Hannához.” Hanni valahonnan a zongora alól bújt elő nagy szégyenlősen. Kassák megnézte a gyerek rajzait, és így szólt Sándor bácsihoz: „Magának igaza volt, mert ez tényleg egy rendkívüli gyerek.” Ezt erősíti meg sok év múltán a rajzos könyvecskében Cziffra György ajánlása: ,,.. . nagy reményeket fűzök Kürthy Hannához, aki évek óta dolgozik az Alapítvány részére ... ő alkotta meg egyébként az Alapítvány emblémáját a tánc és a zene jegyében . ..” Hanna az lndependant Frangais tagja, számos kiállításon szerepelt, köztük a Grande Palaisban. most Párizsból (ahol francia férjével és kisfiával él) néhány évre San Franciscóba költözött, és portrékat fest. A kötetet budapesti látogatásakor állította össze Sándor bácsival. . . . Vajon hányán élnek a távolban az idős nyomdászhoz hasonló hetvenen felüliek, akiknek emlékezetében és szívében még élnek az egykor tanult mondókák! HERNÁDI MAGDA íANDÓR SACil Műid 18
