Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)
1987-07-11 / 14. szám
Nagy várakozással indultam Hollandiába, arra a földre, ahol oly sok hírneves elődünk szívta magába a tudományokat, s talált hűséges társra, olyanra, aki hajlandó volt elindulni férje oldalán egy ismeretlen, távoli országba. Kikémlelve a repülőgépablalkon, Áprily Lajos gyönyörű verse muzsikált bennem, talán úgy, mint a költő szívében Apáczai Csere János feleségének, Aletta van der Maetnek neve. Ábrándozásomból a mellettem ülő fiatal hölgy zökkentett ki, amikor németül megszólított. Rövidesen kiderült: egy holland kolléganővel kerültem össze. Szívesen beszélt a hazájáról és magyarországi útjáról. Megtudtam, hogy Budapesten és Debrecenben járt riportúton, lelkesen számolt be élményeiről. A Mikes-szellem Amszterdam vasárnap délutáni tarka forgatagából egy csendes, hangulatos városrészbe igyekeztem, a Hollandiai Mikes Kelemen Kör soron következő rendezvényére. Bárdos-Féltoronyi Miklós brüsszeli magyar közgazdász tartott előadást Magyarország a mai Közép-Európában címmel. Telt ház volt, az előadást jóízű vita követte. A szünetben beszélgethettem a Kör vezetőivel, a vendégekkel. Tóth Miklóst, a protestáns lelkigondozói szolgálat vezetőjét, a vianeni központról és szerteágazó munkájukról faggattam. — A Vianeni Magyar Protestáns Központ 1953 óta létezik. Vezetőjével, Tüsfki Istvánnal együtt jártunk a budapesti teológiára. 1949 óta vagyunk Hollandiában, közösen kezdtük meg az itteni szervezőmunkát. Tüski rengeteget tett a magyar egyházakért — egyedülálló a kapcsolatteremtő képessége. Bibliaórák, istentiszteletek és szociális jellegű munka; így lehetne összefoglalni a tevékenységünket. A legtöbb időt és pénzt a szociális segítőmunka viszi el. Helyi istentiszteleteket, házi bibliaórákat szervezünk, mert elszórtan is élnek magyar református közösségek. Én például a hágai lelkigondozást végzem. Hermán János a frieslandit. Minden hónap első vasárnapján csendesnapot tartunk Vianenben és kulturális szabadegyetemi előadásokat. Ezenkívül foglalkozunk ifjúsági munkával, gyermekvíkendeket szervezünk. — Egyik alapító tagja a Mikes Körnek ... — Ez teljesen magánkezdeményezés volt. Kiadtunk néhány könyvet, aztán összejövetelt szervertünk Utrechtben. Biciklivel mentünk, mert nem volt pénzünk, és négyen aludtunk egy ágyban, de csodálatosan éreztük magunkat. Így kezdődött valahogy 1951-ben. összehoztunk egy népitánc-csoportot, kétszer felléptünk a holland televízióban is. Az őszi tanulmányi napokat 1959-ben hirdettük meg először. A Mikes volt az az első nyugat-európai magyar szervezet, amelyik áttörte a „vasfüggönyt”. Rendszeresen járunk Magyarországra. A legutóbbi látogatásunk különösen is kedves emlék. Édesapám Szekszárdon volt református esperes, s az ottani gyülekezet bensőséges ünnepségen emlékezett meg róla. Erre az alkalomra egy úrvacsora kelyhet és ezüst tálcát ajándékoztunk a presbitériumnak. Nagyon meghatott, hogy hálásan gondolnák rá, és értékelik a közösségért végzett munkáját. Schermann Péter a Hollandiai Mikes Kelemen Kör elnöke méltán büszke a telt házra: — Nincs szükségünk propagandára, anélkül is jönnek. A távolság, s az elfoglaltság sem tartja vissza tagjainkat attól, hogy előadásainkon részt vegyenek. Az alapítók és az első tagok többsége a háború után Hollandiába került és itt tanuló diákokból állt. A Kör célja — máig változatlanul — egy politikamentes irodalmi, művészeti és tudományos fórum létrehozása és fenntartása. Évente hat-hét összejövetelt tartunk, általában 20-30 résztvevővel. A már említett cél mellett a Kör szellemének ápolását tekintjük a legfőbb feladatunknak. Ezt röviden talán így lehetne öszszefoglalni: teljes függetlenség minden politikai vagy világnézeti iránytól és szervtől, teljes gondolat- és véleménynyilvánítási szabadság, és magas színvonal. Ez a szellem tette a Mikest azzá, ami ma, és csak ez tarthatja meg a jövőben is. — Hallhatnánk valamit az őszi Tanulmányi Napok programjáról? — Kezdetben egy teljes hétig tartott, az utóbbi években csütörtök déltől vasárnap délig. Egy bizonyos témakörön belül a világ minden tájáról (az utóbbi években Magyarországról is) meghívott szakemberek tartanak előadásokat, ezeket beszélgetések követik, úgy 10-12 előadás hangzik el egy-egy alkalommal. Szombaton mindannyiszor irodalmi est van, amelyen a jelenlévő írók és költők saját műveikből olvasnak fel. A résztvevők száma az utóbbi években száz körül mozgott. Ugyancsak a tanulmányi napok keretében méltatja a vezetőség által felkért előadó azt az írót vagy költőt, akinek a munkásságát kimagaslónak ítéli. Az elismerés külső jeleként A Mikes Irodalmi Figyelő emlékplakettel ajándékozzuk meg. — Van-e utánpótlás? — Jelenleg úgy kétszáz tagunk van, különböző korosztályokból. A következő vezetőválasztásnál szeretnénk azokra a fiatalokra is gondolni, akik mostanában jöttek közénk. Nagyon remélem, hogy lesznek, akik átveszik a stafétabotot. Az ars poeticánk: legyünk jó holland állampolgárok, de közben ne felejtsük el, hogy honnan jöttünk! Kibédi Varga Áron azok közé tartozik, akiknek ezt kimagasló színvonalon sikerült megvalósítani. Az lamszterdami egyetem francia tanszékének professzora magyar nyelvű irodalmi munkásságával is rangot szerzett. Tizennyolc éves volt, amikor a szüleivel külföldre került. Párizsbart végezte egyetemi tanulmányait, majd a francia irodalom profeszszora lett. — Az anyanyelvet nem lehet elfelejteni — vallja. — A magyar irodalommal passzívan és aktívan egyaránt foglalkozom. Természetesen sokat jelent a Mikes is, ahol van kikkel megbeszélni egy-egy érdekes könyvet, sőt előadásokat is tartok. Részt veszek a Párizsi Magyar Műhely rendezvényein, rendszeresen publikálok az Üj Látóhatárban és más magyar nyelvű folyóiratokban. Nagyon örülök, hogy a közelmúltban magyarországi irodalmi újságokban is jelentek meg írásaim. Ez egyben nyitása is lett a közelgő magyarországi munkának. Az Eötvös Kollégium és a Pécsi Tanárképző Főiskola meghívására 1987 végén 6 hétig vendégelőadó leszek. Nagy izgalommal és várakozással készülök erre. — Mit szól ehhez a családja? — Természetesen ők is örülnek. A fiaim nem irodalmárok, prózaibb foglalkozást választottak, de érdekli őket a magyar kultúra, hiszen ebben nőttek fel. A feleségemmel ugyanis azt találtuk ki, hogy vasárnapi iskolát csinálunk otthon és ennek keretében játékosan megtanítjuk a gyerekeket a legfontosabb dolgokra. A módszer bevált, nemcsak kitűnően beszélnek magyarul, hanem vonzódnak a magyar kultúrához és szívesen járnak Magyarországra a barátaikkal. Új munkacsoport 1984-ben holland—magyar megállapodás született egy Magyar Kulturális Központ létesítéséről. Az új intézmény helyéről csak anynyit határoztak, hogy egyetemi város legyen. Groningen a legesélyesebb erre, mivel a Groningeni Állami Egyetemen főszakként oktatják a magyart. Nem mindenki ért ezzel egyet, így a Randstadtiak sem. A Magyar Nyelv és Kultúra Egyesület (új nevük: Munkacsoport — magyar témák) nevében Changné Uhrin Hilda így vélekedik: — Ügy gondoljuk, indokolt lenne, hogy az intézményt inkább Hollandia központi részén, az itt Randstadt néven közismert terület valamelyik városában állítsák fel. Ha az intézmény központi helyre kerül, könnyebb megközelíteni az ország minden részéből. Az utóbbi években többek között Amszterdamban, Hágában, Leidenben, Rotterdamban és Utrechtben egyre jelentősebb tevékenység folyik a magyar nyelv és kultúra terjesztése érdekében. E városok szabadegyetemi tanfolyamain jelenleg több mint kétszázan taNYUGATI MAGYAR IRODALOM TANULMÁNYOK HOLLANDIAI MIKES KELEMEN KÖR Amszterdam, 1976 nulnak magyarul, a hallgatók létszáma rohamosan növekszik. Ez art jelenti, hogy a magyar egyike azoknak a nyelveknek, amelyek a nyugat-európai nyelvek után a legtöbb érdeklődőt vonzzák. Uhrin Hildát Leidenben kerestem fel. A kínai hangulatot árasztó elegáns lakásban (a férje kínai) fordítóiroda is működik, három magyar tolmáccsal. — Miért érezték szükségét egy új magyar kulturális egyesület létrehozásának? — érdeklődöm vendéglátómtól. — Akik itt a Randstadtban, a szabadegyetemeken magyart tanítanak — Beöthy Erzsébet kivételével — nem nyelvészek. Jómagam a Vendel utcai Tanítóképzőben végeztem, itt a leideni egyetemen pedagógia szakra jártam. Ezeken a szabadegyetemeiken nem magyar házastársak, vegyesházasságból származó gyerekek tanulnak és sok más érdeklődő. Rövidesen 400 tanítványunk lesz, ha így nő az érdeklődés. A tanítást A MAGYAR KULTÚRA 12
