Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)
1987-07-11 / 14. szám
* vállalók sok gonddal küszködtek. Amikor megjelent Beöthy Erzsébet magyar tankönyve, felkerestem őt és azon tanakodtunk, mit léhetne tenni, mindenképpen segítenénk a lelkes, már tiszteletreméltó gyakorlatot szerzett, ám végül is nem szakember tanároknak. Tapasztalatcserével kezdtük s ezt kívánjuk folytatni a jövőben is. A nyelvoktatási részleg az én szívügyem, a másik a hollandok és magyarok közötti kapcsolatteremtést szolgálja; vezetője drs Ton Olgers egyetemi tanár. Az új munkacsoport irányítója dr. Beöthy Erzsébet, az amszterdami egyetem magyartanára. A megbeszélésre Beöthy Erzsébet nem tudott eljönni, de a holland Ton Olgers-sel találkoztam. Elmesélte, hogy az édesanyja tizenhat évesen került ki Magyarországról Hollandiába. Tonban annyira felébredt az érdeklődés anyuka szülőföldje iránt, hogy Beöthy Erzsébetnél magyar kurzusra jelentkezett. Jelenleg a Református Egyetemen tanárképzéssel foglalkozik. Kutatási területe kétirányú: a tanulók motivációja (vagyis miért érdeklődnek a magyar kultúra iránt) és a magyarholland oktatási viszonyok összehasonlítása. — Az igény már régebben megvolt arra — mondja Ton Olgers —, hogy nagyobb segítséget, tájékoztatást kapjanak azok, akik Magyarország iránt érdeklődnek. A teológusok állandó kapcsolatban vannak a debreceni Református Teológiával és mégis nagyon keveset tudnak az országról. Ebben az új csoportban magyarok és hollandok egyaránt jelen vannak. Az a szándékunk, hogy valamilyen híd-szerepet alakítsunk ki a magyarok és hollandok között. A felmérésünk szerint a szabadegyetemi diákságon kívül százötven olyan leendő tagunk van, aki magyar dolgokkal foglalkozik. Az a tervünk, hogy mindenféle, MaHOLLANDIAI KÖVETEI gyarországgal kapcsolatos holland tevékenységet regisztráljunk, és az egyetemen egy kis újságocskában megjelentessük. Kéthavonta Amszterdamban jönnénk össze, ezeken az alkalmakon az aktuális témák mellett előadások hangzanának el. Most rajtunk a sor... Az utrechti alma mater, a leideni és a groningeni egyetemen sok száz magyar fordult már meg. Különösen az erdélyi diákok hollandiai egyetemjárása tekint viszsza évszázados hagyományokra. Apáczai Csere Jánostól Misztótfalusi Kis Miklósig. A legújabb időkben érdekes fordulat állott be, ugyanis holland teológusok tanultak a Kolozsvári Református Teológián, összesen 9 házaspár. Henk van de Graaf tiszteletes urat sokan emlegették Rotterdamban, mint a magyar kultúra egyik hívét. Gyülekezete a legnagyobbak közül való, nyolcezer körüli létszámmal, ebből mintegy háromezren járnak rendszeresen templomba és gyülekezeti alkalmakra. Henk van de Graaf egyedül látja el a szolgálatot és rpellette még arra is fordít időt, hogy különböző jótékony célú összejöveteleket szervezzenek a felesége és munkatársai segítségével. Érdekes hallgatni ízes, erdélyi beszédét. De hogyan is kezdődött? — Fiatalok voltunk és vállalkozó szelleműek — meséli mosolyogva a lelkész. — 1967-ben egy holland diakóniai delegáció járt Erdélyben és felajánlották hogy a régi hagyományok újraélesztésére holland diákokat küldenek a Kolozsvári Teológiára. A feleségemmel ketten mi voltunk az első holland hallgatók. — Tudtak magyarul, vagy volt valamilyen kötődésük? Henk van de Graaf jóízűen felnevet. — Be kell vallanom — válaszolja —, hogy még abban sem voltunk biztosak, hol fekszik Románia és benne Erdély. Egy szót sem tudtunk magyarul és semmiféle kötődésünk nem volt. Mégis úgy éreztük, meg kell próbálnunk. Az első hónapok nagyon nehezek voltak, amíg birkóztunk a nyelvvel, na és azzal, hogy elfogadtassuk magunkat. Sehogyan sem akarták megérteni, mi vezetett minket ide? Életem felejthetetlen élménye, amikor először prédikáltam magyarul. 1978/79- ben kiadták Kolozsváron a diszszertációmat. Erdélyi protestantizmus és a németalföldi akadémiák a IS. században címmel. Nagyon megszerettük ezt a csodálatos vidéket és az embereket. Meghatott minket, hogy a székely falvakban mennyire ismerik a holland—magyar kapcsolatokat. 1970- ben jöttünk vissza Hollandiába, azóta többször jártunk Erdélyben és Magyarországon, s úgy érezzük: most rajtunk a sor. Meg kell tennünk mindent azért, hogy Hollandiában is jobban megismerjék a közös hagyományokat és a magyar kulturális értékeket. ZIKA KLARA 13
