Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)
1987-07-11 / 14. szám
cember 8-án Csengery a következőket mondotta: „Hányán vannak, akik most magasabb zeneoktatás miatt külföldre kényteleníttetnek menni? Ha itt megtalálnák az oly oktatást, melyet csak országos erővel lehet teremteni, akkor itt maradnának s azok az őszszegek, amelyek az úton évenkint külföldre vándorolnának, szintén itt maradnának. S a nemzet tőkéje is emelkedik általa.” Dacára azonban minden lelkesedésnek és érvelésnek a „Tisztelt Ház” ülésén megjelent 143 képviselő közül 73 elejtette a javaslatot. A két évvel későbbi vitában. 1875. február 8-án Deák Ferenc javaslatára a magyar országgyűlés megszavazta a Zeneakadémia megalapítását. A későbbi neves kultúr politikus, gróf Apponyi Albert e tárgyban tartotta képviselői szűzbeszédét, Helfy Ignác pedig azzal érvelt, hogy ,az intézmény létrehozása Liszt Ferenc itthontartása végett is feltétlenül szükséges. A király Liszt Ferencet 1875. március 21-én az Országos Magyar Zeneakadémia elnökévé, a magyar minisztérium pedig Erkel Ferencet igazgatóvá, Volkmarm Róbertét és id. Ábrányi Kornélt tanárokká, Nikolits Sándort segédtanárrá nevezte ki. A hivatalos megnyitóra 1875. november 14-én Trefort Ágost miniszter és más előkelőségek jelenlétében került sor. Az oktatás 1907-ig a Sugár út (ma Népköztársaság útja) és Vörösmarty utca sarkán álló épületben folyt. Liszt Ferenc 1876 februárjától kapcsolódott be az oktatásba és az irányításba. Részére az épületben különös gonddal tervezett és kivitelezett lakosztályt rendeztek be. Az épület azonban hamarosan szűknek és korszerűtlennek bizonyult, ezért a kormány 1901-ben megvásárolta a Gyár utca, Király utca sarkán álló telket a Vakok Intézetének országos alapjától, 544 ezer koronáért, és megbízást adott Korb Flóris (1360—1930) és Gierg Kálmán (1863—1954) műépítészeknek az új zenepalota épületének megtervezésére. A nagy szakmai elismerést kiváltó szerkezeti terveket Zielinski Szilárd és Jemnitz Zsigmond készítette. A ma is álló és a magas színtű zenei képzést szolgáló épület 1904 novembere és 1907 májusa között, mintegy két és fél év alatt készült el. Mint az idézett korabeli hírlapi tudósítások is bizonyítják, a különös pompájú palotát hamar befogadta a fővárosi társaság, ez azonban nem akadályozta meg abban, hogy körbe ne lődözze a kritika mérges kis nyilaival. A nagyterem díszítményeit elkapkodottnak, túlzottan is igénytelennek, pódiumát, hangzását tekintörökítő évkönyvek lapozgatása. Az 1904/5. tanév IV. évfolyamának hallgatói között a zenepedagógia világszerte ismert és tisztelt megújítójának, Kodály Zoltánnak a nevét olvashatjuk, aki ekkor Koessler János zeneszerzés szakos növendéke. A következő évben a hegedű tanszakra beiratkozott Waldbauer Imre, a két világháború közötti időszak hegedűművésze, a róla elnevezett vonósnégyes alapítója és vezetője. Az 1906/7. évfolyam tanárai között működik Bartók Béla, mint az akadémiai évfolyam rendes tanára. Hubay Jenő hegedűt és zenekari gyakorlatot. Koessler János zeneszerzést és Thomán István az ifjú Bartók mellett zongorajátékot oktatott. Nem kevésbé érdekes neveket találunk a tanévre bejegyzett hallgatók körében is: Basilides Mária, Haselbeck Olga és Maleczky Oszkár operaénekeseket. Utóbbi ekkor még Hubay tanítványa a hegedű tanszakon, majd évtizedeken keresztül az Operaház egyik vezető basszistája. Ekkor kezdi tanulmányait — szintén a hegedű tan-Képeink a Zeneakadémia belső részleteit, a nagytermet, a szecessziós oszlopföket, a földszinti és emeleti előcsarnokot mutatják TOTO: KEZES MÓLNAK ESZTER ve pedig szűkösnek, hibásnak emlegették. Való igaz, hogy a pódium többszöri változtatások ellenére, máig is alkalmatlan mahleri méretű művek előadására, a hangzás azonban kiállta az idő próbáját. Itt folyik immár nyolc évtizede — újabban más városainkban felállított kihelyezett tagozatokkal együtt — a világszínvonalon álló hazai zeneművész- és zenepedagógus-képzés. Különleges élményt jelent az elmúlt nyolc évtized történetét megszakon — Kosa György zeneszerző, a zeneszerzés szakon Márkus Alfréd a könnyűzene nagymestere, aki az évkönyv szerint tanulmányait abbahagyta. A későbbi tanárok és hallgatók hosszú és csodálatot érdemlő sora Weiner Leótól Kálmán Imréig, Závodszky Zoltántól Ferencsik Jánosig, Simándy Józsefig, Ránki Dezsőig, Kocsis Zoltánig terjed, akik szerte a világon öregbítik a „tiszta forrásból” táplálkozó magyar zenekultúra ügyét. PUSZTASZERI LÁSZLÓ 9
