Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)

1987-06-27 / 13. szám

A lelátóról jelentjük ÖT NAP — HÁROM GYŐZELEM Nagyszerű formában a magyar öttusázók... A Fábián, Mizsér, Martinék összeállítású csapat Warendorfban és Budapesten, a Hungalu Kupa viadalon egyaránt az első helyen végzett. Az egyé­niben Martinék János, illetve a párbajtőrben is válogatott Fábián László bizonyult a legjobbnak. * Szanyi Andor 422,5 kilós országos rekorddal védte meg Reimsben, súlyemelő Európa-bajnoki címét a 100 kilós kategóriában. Barsi László, a 82,5 kilósok között a második lett. * Szilágyi Katalin és György Anna személyében két magyar játszott a világválogatottban Osló­ban, a norvég szövetség fél évszázados jubileu­ma alkalmából rendezett női kézilabda bemutató mérkőzésen. * A kardvívók első, pénzdíjas Mesterek Tornáját Budapesten, a Kongresszusi Központ Pátria ter­mében rendezték, külföldi cégek anyagi támoga­tásával. A szovjet Alsan mögött, Lamour, a fran­ciák olimpiai bajnoka, a magyar Szepessy László tanítványa végzett a második helyen, a világbaj­nok Nébald György pedig negyedik lett. * Végre a magyar tőrvívók is hallatnak maguk­ról. A magyar együttes Érsek Zsolt vezérletével hét ország csapata előtt bizonyult legjobbnak a Német Szövetségi Köztársaságban rendezett nem­zetközi viadalon. * Mayer Mihály, a vízilabdázók korábbi szövet­ségi kapitánya, aki pályafutása során két olim­pián és két Európa-bajnokságon játszott a győz­tes magyar csapatban, bekerült a halhatatlanok közé, elhelyezték emléktábláját Fort Lauderdale­­ben, a Hall of Fame-ben. Mayer Mihály előtt az ugyancsak vízilabdás Németh János, Gyarmati Dezső és Kárpáti György, az úszó Csik Ferenc, Szőke Kati és Székely Éva, valamint Sárosi Imre, az ismert úszóedző részesült hasonló elismerés­ben. * Első alkalommal szerepelt népesebb magyar küldöttség Izraelben, a hagyományos Hapoel Já­tékokon. Súlyemelők és birkózók, valamint a ví­zilabdacsapat sikerei révén összesen kilenc első helyezést szereztek a magyar színek képviselői. * A kétszeres olimpiai bajnok Elek Ilona min­den idők legeredményesebb magyar vívónője nyolcvanadik születésnapja alkalmából magas ki­tüntetést kapott. A Magyar Népköztársaság aranykoszorúval díszített Csillagrendje kitünte­tést Deák Gábor államtitkár, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke adta át a köztiszteletben álló bajnoknőnek. Détóri Lajost, a jelenlegi legjobb magyar futballistát három lengyel ellenfele sem tudja megállítani FOTÓ: ALMASI LÁSZLÓ A legöregebb statisztikusok sem tudnák ponto­san megmondani, hogy a magyar labdarúgó-válo­gatott mikor győzött öt napon belül háromszor. Az előzmények: az olimpiai válogatott győzött, Dublinban — amikor még Novák Dezső, az egy­kori kiváló hátvéd, a tizenegyes rúgások kímélet­len végrehajtója ült a kispadon. Az írek után Aix-en-Provence városában, a Riviérán folytat­ták, ahol már az új „mágus”, Verebes József di­rigálta az együttest. Az olimpiai bajnoki címet védő franciák elleni győztes mérkőzésről Kiss László, a Vasas egykori középcsatára, aki jelen­leg a Montpellier csapatában rúgja a gólokat, lel­kesen mondta: „Magyar csapatot ilyen jól, ötle­tesen és egyben harcos szellemben legutoljára Bécsben láttam játszani, amikor 1985 tavaszán 3:0-ra legyőztük az osztrákokat.” A két idegen­beli mérkőzés után látogattak el a spanyolok az Üllői útra. A vendégek edzője Miguel Munoz, a világbajnokságot is megjárt kapitány volt, aki annak idején Puskás Ferenc társaságában a nagy hírű Real Madrid együttesében játszott, s több­ször szerepelt a Bajnokcsapatok Európa Kupáját elhódító gárdában. Együttese ezúttal megadásra kényszerült az Üllői úton, s a magyar csapat há­rom (köztük két idegenbeli) győzelemmel fél láb­bal már az olimpiai döntőben érezheti magát. A sportkedvelők pedig a hagyományok folytatásá­ban reménykednek, hiszen a magyar labdarúgók korábban már három ízben, Helsinkiben, Tokió­ban és utoljára Mexikóban egyaránt győztesen zárták a küzdelmet. Az öt nap alatt aratott három győzelem közül a másodikat a Bicskei Bertalan vezette utánpót­lás együttes harcolta ki Kecskeméten a lengyelek ellenében, s az ellenfélnézőbe érkezett Milton Pa­­paposztolu, a görög szövetségi kapitány többek között ezt mondta: „Nem értem a magyarokat, hogy miért panaszkodnak, hiszen reményteljes fiatalokat láttam. Persze, hogy majd igazi klasz­­szisokká válnak-e vagy sem, ez vezetőiken, ed­zőiken is múlhat.. Az athéni vendég ezt követően a „nagyok” mér­kőzését, az 5:3-as hazai győzelemmel végződött magyar—lengyel Európa-bajnoki selejtezőt is látta... „Hallottam róla, hogy Détári külföldre készül és állítólag ezen a mérkőzésen is itt volt a Monaco megfigyelője. Nos, én a francia szakem­ber helyében olyan jelentést adnék erről a nagy tehetségű magyar futballistáról, hogy egész biz­tosan 24 órán belül szerződtetnék — bármi áron. Ahogyan Détári a csapatot mozgatta, az egészen rendkívüli tehetségre vall. Amikor afféle kis­­szögletként, a tizenhatos oldalvonalától az ellen­kező felső sarokba ragasztotta a labdát, hogy a kapus meg sem tudott mozdulni, az olyan élmény volt, amilyen az ember jószerivel csak egyszer láthat életében...” A lengyelek legyőzése egyéb­ként a hollandoktól elszenvedett kettős vereség és az athéni kudarc után már nem hozhatott válto­Alakul, formálódik az új válogatott (álló sor, balról) Gáspár, Péter, Preszeller, Kiprich, Garaba, Hires (guggolnak) Vincze, Détári, Kékesi, Szekeres, Szalay és Farkas zást. A magyar válogatott csaknem minden re­ményét elvesztette arra, hogy a csoport győztese­ként eljusson az Európa-bajnokság nyolcas dön­tőjébe, amelyet a jövő évben a Német Szövetségi Köztársaságban rendeznek. A listavezető és hosszú évek után újra a bajno­ki címre pályázó MTK csapatának edzője, a vá­logatottat és az olimpiai együttest is irányító Ve­rebes József az említett sikerek ellenére válasz­út előtt áll. A szövetségnek szívesen segít, hiszen az MLSZ elnöke, Somogyi Jenő, a Pannónia Ven­déglátóipari Vállalat vezérigazgatója, az MTK szakosztályának volt elnöke hívta szövetségi ka­pitánynak. Ám egyes vélemények szerint ez a kettős, sőt hármas feladat nehezen összeegyez­tethető. Verebesnek már akadtak is nehézségei, amikor például az MTK egri mérkőzése után kis­sé éles hangnemben bírálta Körös játékvezető te­vékenységét és ezért a kapitány, klubcsapata há­rom mérkőzését csak a lelátóról nézhette, nem adhatott közvetlen utasításokat játékosainak. A szokatlanul őszintén nyilatkozó Verebes saját jö­vőjéről, terveiről tett kijelentésével újabb meg­lepetést szerzett: „Ha az idény végén választa­nom kell, akkor az MTK csapatánál maradok ...” Majd elválik ... Az viszont máris biztos, hogy a labdarúgó szövetség július 1-től kezdve önálló­sul, a sporthivataltól lényegében független jogi személlyé válik. Az Állami Ifjúsági és Sporthiva­tal tavaly kinevezett vezetői ezt afféle kísérlet­nek, modellnek szánják, hogy a tapasztalatok alapján majd 1989-től, az olimpia utáni időszak­tól kezdve más sportágak szövetségeinek is ön­állóságot adhassanak. További újítást jelent, hogy a szövetségek elnökei és tisztségviselői a jövőben nem kinevezés, hanem választás útján jutnak majd megbízatásukhoz. Eddig ugyanis a sporthi­vatal meghatározott időre, általában négy évre nevezte ki a sportági szakszövetségek vezetőit. A gólokat természetesen nem a vezetők lövik, ám a szervezettebb, körültekintőbb és nem utol­sósorban gazdaságosabb munka, a játékosokat jobban ösztönző premizálás sokat segíthet, hoz­zájárulhat a sport, s ezen belül a labdarúgás szín­vonalának emelkedéséhez. A lengyelek elleni európa-bajnoki selejtező különben újra csak a görög kapitány már idézett véleményét erősítet­te. Détári Lajos, a jelenlegi legjobb magyar fut­ballista mellett új nemzedék is bontogatja szár­nyait: közéjük tartozik a tatabányai Vincze Ist­ván (hallatlanul jól cselező, bátran, pontosan lö­vő csatár), a békéscsabai Szekeres József (okosan adogató, sikeres támadásokat építő középpályás) és az MTK-s Szalay Attila (kőkemény, áldozat­kész hátvéd). Alakul, formálódik a jövő váloga­tottja. Verebes József — úgy tűnik — szerencsés kézzel formálja a gárdát. VAD DEZSŐ 23

Next

/
Thumbnails
Contents