Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)

1987-06-27 / 13. szám

sajtó kinevezett minket „vadászati nagyhatalomnak”, ami hízelgő is volt, de ugyanakkor nem kis felelelősség, hiszen egy „nagyhatalomtól” sokkal többet várnak el, sőt követelnek ... A MAVAD vendégköre egyre bővült, főként Ausztriából és az NSZK-ból jöttek egyre többen, de néhány vendég, vagy csoport már érdeklődött Francia-, Olasz-, és Spanyolországból is, majd pedig Belgiumból és Angliából futottak be ajánlatkérések.

A külföldi vadászok között rangja lett a magyarországi vadászatnak, s ezt csak öregbítették azok a trófeák, amelyek „átírták" a világranglistákat.

A vadászatban, ugyanúgy mint a sportban, nyilvántartják a rekordokat, és a legszebb példányok agancsát, szarvát, bőrét, koponyáját nemzetközi kiállításokon ismerheti meg a közönség. A természet rekordjai nagyon is fontos tájékoztatással szolgálnak a hozzáértőknek, hiszen ha egy vadászterületről jó, és még jobb trófeák kerülnek ki, ott nincs baj a minőséggel és nagy valószínűséggel a választék is bőséges. Magyarországon az európai vadászható vadfajok közül az őz, a gím és a dám tartozott a világ élvonalába, illetve tartozik ma is, hiszen a világrekord gímagancsot és dámlapátot a Magyar Mezőgazdasági Múzeum őrzi. Az apróvad vadászatok sikereit pedig a jól szervezett, úgynevezett nagyterítékű fácánvadászatok adták meg, amelyeken egy nap alatt tíz puskás több mint ezer fácánt lőhetett!

A MAVAD munkájában vitathatatlanul a leglátványosabb, és a közvélemény számára is a legértékesebb tevékenység a vadászatok szervezése, de a vállalat profilja ennél sokkal szélesebb. Változatlanul foglalkoznak — 1964 óta — a lőtt vad exportjával, azaz a vadhús kivitelével. A vadászterületeken elejtett vadat felvásárolják, azt a feldolgozó üzemükben a vevő kérésének megfelelően csomagolják, és így szállítják hűtőkamionokban külföldre. Élve is adna*, el vadat, méghozzá fácánt, őzet, gímszarvast és mezei nyulat. Ezt a vevők részben vadászati célra vásárolják, azaz a területükön kiengedik és utána vadásznak rájuk, vagy pedig azért veszik meg, hogy egy-egy területen jobb minőségű legyen az állomány. Jó példa erre a világ tőlünk távoleső sarkában Űj-Zéland, egyik legújabb kereskedelmi partnerünk. A századforduló táján I. Ferenc József ajándékaként került ebbe az országba az európai, pontosabban magyar gímszarvas. A kövér legelőkön jól megélt, elszaporodott, miután a vadászatát nem veszi körül olyan kultusz mint Európában, a farmerek a húsát tartják értékesebbnek a trófeánál. A közelmúltban megkötött egyezség alapján nagyobb mennyiségű élő gímet szállítunk Űj-Zélandba, ahol a magyarországi állatokkal kívánják felfrissíteni az ottani állományokat.

A MAVAD változatlanul foglalkozik a nem „vad” kategóriába tartozó állatok exportjával, így a csigával, békával, a magyar fajtájú kutyákkal, díszmacskákkal, akváriumokba való halakkal stb. A

vadászat-vadgazdálkodás „melléktermékeként” értékesítenek hullajtott agancsokat, állatbőröket, sőt még vadászati témájú képzőművészeti alkotásokat is.

A MAVAD több mint ötven éve ismert cég Európában, Néhány éve az amerikai kontinensen ismét kezdik, „felfedezni”, ám ezúttal nem a kereskedők, hanem a vadászok. A nálunk járt vadászok közül különösen R. Morton Lee úrnak emlékezetes a vadászata, mert az eddigi legsúlyosabb gímagancs tulajdonosának mondhatja magát. HIRDETÉS

MAVAD H—1014 Budapest, Úri u. 39. Telefon: (361) 759-611 Telex: 225965

1AO A -ben néhány lelkes magyar „vadgazda” ■ * ■ kezdeményezésére, az

IBUSZ RT hathatós közreműködésével megszületett az első, kizárólagos exportjoggal rendelkező vadászati külkereskedelmi vállalat, a MAVAD. Kezdetben főként az élővad kivitelével foglalkozott, s hogy nem választottak rossz „árucikket” arra jó példa az Amerikai Egyesült Államokban és Kanadában található kedves madár, a szürkefogoly, amely angol nevében is megőrizte „magyarságát”, mert a neve hungarian gray partridge. A foglyot a mezei nyúl követte, az akkori világhírű magyar apróvadállomány másik reprezentánsa, amelyet elsősorban európai országokba vittek.

A háború után pár évig a MAVAD méltatlan volt a nevéhez, mert sem a piócát, sem pedig a csigát nem illeti a „vad” kifejezés, ám az exportra szállított tételek arra azért jók voltak, hogy a vállalatot ne szüntessék meg, s a neve se tűnjön el a kereskedelem süllyesztőiben.

Harminc esztendeje még óriási szenzáció volt, hogy „a vasfüggönyön túlra, vadászfegyverrel vendégek utazhattak. Az „úttörők” tizenkilencen voltak, osztrák és NSZK-beli vadászok, akik a Wild und Hund című híres és patinás Hamburgban megjelenő vadászlapban olvasták a kuriózumnak számító hirdetést, hogy magyar vadászterületeken kiváló agancsú szarvasbikák vadászata lehetséges! A Magyarországról származó agancsok — a tulajdonos vadászok hiúságának köszönhetően különböző vadászati rendezvények díszeivé váltak, s egyre többen érdeklődtek, hogy hogyan, milyen körülmények között lehet ilyen remek trófeákhoz jutni. Az igazsághoz tartozik, hogy abban az időben még csupán néhány vadászterülete volt az országnak, ahol felkészülten fogadhattak külföldi vendégeket, azaz a szállás, az ellátás, az idegen nyelvet beszélő személyzet megfelelt a vendégek igényeinek. Ezt a szakmát is meg kell tanulni, s hogy ez viszonylag gyorsan ment, arra jó példa az 1971-ben Budapesten szervezett I. Vadászati Világkiállítás, ami a vadászok körében a mai napig nosztalgikusan emlegetett esemény. A világ-24