Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)
1987-06-13 / 12. szám
SAJTOTUKOR Raoul Wallenberg eltűnése és halála Beszélgetés a Református Zsinat új lelkészi elnökével — A savas esők ellen Magyar Hírlap „Az utolsó találkozás Raoul Wallenberggel” címmel közölt interjút politikai napilapunk a svéd diplomatáról, aki a második világháború idején magyarországi üldözötteknek nyújtott segítséget. — A Horthy kormányzó által rendezett gardenpartyn ismerkedtem meg Wallenberggel 1938 nyarán — mondja az interjúban Hertelendy László Budapesten élő nyugdíjas, aki egykor a budapesti I. Csendőrosztály, majd a szegedi V. Csendőrkerület parancsnoka, a Krisztinavárosi Római Katolikus Egyházközség 148-as számú Nagyboldogasszony Cserkészcsapatának tisztje volt. — Wallenberg hihetetlenül könnyen tudott kapcsolatot teremteni — emlékezik Hertelendy László. — Eljárt misékre, cserkészbálokra, hivatalos fogadásokra. Kapcsolata volt ifjabb Horthy Miklóssal is, jó barátságban állt Zichy Tivadarral, egy dúsgazdag arisztokrata fiúval, aki hivatásos autóversenyző volt. Wallenbergnek fantasztikus nyelvérzéke volt. Tudott például héberül. Azt mondta: Haifában dolgozott egy időben, s ott ragadt rá. Magyarul folyékonyan beszélt, s hamarosan olyan helyismerettel rendelkezett Budapesten, amilyennel talán egyikünk sem. Már 1941-ben igyekezett támogatni az üldözötteket és nem csak a faji törvények áldozatait. 1942-ben Schönherz Zoltán ügyében jártunk például Szombathelyi vezérezredesnél, a vezérkar főnökénél. Amikor elindultunk, azt hitte, komoly esély van Schönherz megmentésére, de rögtön látni lehetett, hogy tévedtünk. Később tudtam meg, hogy előttünk Schönherz húga és Serédi Jusztínián bíboros is közbenjárt Schönherz érdekében, eredménytelenül. — Wallenberget különös, bátor embernek ismertem meg. Csak az utolsó találkozásunk alkalmával félt, mert nem látott jövőt maga előtt. 1945. február 12-én a Krisztina téri templomban találkoztunk utoljára. Megtört, összeomlott ember benyomását keltette, s amikor megkérdeztük, mi baja, lehangoltan azt mondta, hogy nem így képzelte a dolgokat. Ebből én azt gondoltam, lehettek illúziói afelől, hogy majd a szovjetek is olyan fontos embernek tekintik, mint a németek és a nyilasok. Amikor azt kérdeztük, számíthatunk-e rá a továbbiakban, rezignáltan válaszolt: „Lehet, hogy holnap én fogok tőletek segítséget kérni.” Hamarosan a plébániahivatalba is bejött egy szovjet katonákból álló csoport, mert már a Mészáros utcát is kezdték átfésülni. Amikor eltűntek, Wallenberg elköszönt és elment. Soha többé nem láttam — fejeződik be Hertelendy László emlékezése. Az interjú szerzője, Bokor Pál egy másik cikkében ismerteti Andrej Gromiko (a jelenlegi szovjet államfő) 1957-ben külügyminiszterhelyettesként írott memorandumát a Wallenberg-üggyel kapcsolatos akkori szovjet vizsgálat eredményéről. „Az archív anyagok vizsgálatának eredményeként a moszkvai Ljubljanka börtön egészségügyi személyzetének okmányai között találtak egy iratot, amelyről elégséges okkal feltételezhető, hogy Raoul Wallenbergre vonatkozik. A dokumentum a börtön egészségügyi szolgálata vezetőjének jelentése Abakumovnak, a Szovjetunió volt állambiztonsági miniszterének. Eszerint Wallenberg feltehetően szívroham következtében hunyt el cellájában 1947 júliusában. A Gromiko által 1957- ben, a svéd külügyminiszternek küldött memorandum elítéli a sztálinista biztonsági szervek eljárását, utal arra, hogy már a svéd diplomata fogva tartása is törvénytelenség következménye volt. Bokor Pál elemzésében megkísérli felvázolni, mi lehetett e törvénytelenségek hátterében. Elmondja: Raoul Wallenberg mentőakciója nem lehetett volna sikeres, ha nem tartja fenn a legszorosabb kapcsolatokat a magyar és német hivatalos közegekkel. Ha nem fűzi baráti kapcsolat Kemény Gábor nyilas külügyminiszterhez és feleségéhez, ha nem bejáratos a „magyar Gestapóhoz”, a német megszálló hatóságokhoz. Emellett azt a kérdést is mérlegelni kell, vajon Raoul Wallenberg küldetése az amerikai hírszerzés támogatása nélkül sikeres lehetett-e egyáltalán. Nem véletlen, hogy a „Wallenberg-irodalomnak” az a része, amely nem kifejezetten amatőr munka, a legnagyobb tartózkodással viszonyul a Gulaglegendához, viszont Wallenberg amerikai kapcsolataira nyomatékosan felhívja a figyelmet. David S. Wyman amerikai történész például ezt írja a nyugati hatalmak menekültpolitikájáról szóló, 1984- ben megjelent könyvében: „Lehetséges, hogy amerikai kapcsolatai azt a gyanút keltették a szovjetekben, hogy hírszerzőként küldték őt Budapestre. A szovjetek talán arról is tudtak, hogy Iver Olsen, a WRB (Háborús Menekültek Tanácsa) svédországi megbízottja, aki Wallenberggel rendszeresen tartotta a kapcsolatot, az OSS (a CIA elődje) ügynöke volt, s ebből Wallenbergnek az OSS-sel való összeköttetésére következtettek.” A tragédiát — fűzi hozzá mindehhez a Magyar Hírlap elemzésének szerzője — ezek a körülmények csak motiválják, s nem igazolják. Mindamellett csax sajnálni lehet, hogy az elmúlt negyven esztendőben Raoul Wallenberg számos történelmi tanulságot hordozó budapesti küldetése alig szolgált egyébre, mint politikai hangulatkeltésre. De bárki legyen a hibás, még sok minden helyrehozható — hangsúlyozza Bokor Pál. A Wallenberg név fontos név, jelképes név. Jelképezi a pusztító fekete hordával szembeszegülő lovag emberi nagyságát, a tisztességnek, a doktrinérséggel szembeni magasabbrendűségét. Kpes'J Európa egyik legnagyobb református egyháza a magyar. Az egyház az ősi, demokratikus hagyományokra épülő zsinatpresbiteri szervezetben működik ma is. A közelmúltban nyugállományba vonult dr. Bartha Tibor tiszántúli püspök utódjaként a Zsinat nemrég dr. Tóth Károlyt, a Duna melléki egyházkerület püspökét választotta meg lelkészi elnökének. Vele készített interjút a képes hetilap számára Komlós Attila. — Az elmúlt évtizedekben sokat változott az állam és egyházunk viszonya — mondotta dr. Tóth Károly. — Az a folyamat, amely évtizedekkel ezelőtt megindult, ma már gyakorlati eredményeket is szül. Az eredmények mögött azok az alapvető felismerések állnak, melyek szerint nem a vallásos hit vagy az ateizmus alapján ítélik meg az embert, hanem a társadalomhoz és annak céljaihoz fűződő íviszonya alapján. Ügy vélem, hogy hitünkből fakadó közösségi elkötelezettségünk éppen össznemzeti érdekeink megvalósítását segíti elő. Egyetértünk a gazdaság fejlesztésének reformjával, helyeseljük a politikai és társadalmi intézmények demokratizmusának fokozását, támogatjuk a kulturális felemelkedést célzó intézkedéseket. Az evangélium krisztusi szeretete a másokért is élő ember ideálját állítja elénk. Meggyőződésünk, hogy a szeretet nemcsak embert, de társadalmat is formáló erő. Ha tehát azt mondjuk, hogy minden erőnikkel egyházi életünk belső megújulását akarjuk a jövőben előmozdítani, akkor egyúttal népünk, országunk életének stabilitásán is munkálkodunk. B HETI VIIAGGAZDASAG Néhány hete Budapesten eleddig példa nélküli felvonulásra lehettek figyelmesek a Belváros járókelői. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természetvédelmi Klubja kezdeményezésére gázmaszkos egyetemisták, gimnazisták meneteltek, transzparenseiken effélék voltak olvashatók: „Nemet a savas esőkre! Levegőt akarunk szívni, nem szén-monoxidot!” A gazdaságpolitikai hetilap arról tudósít, hogy a felvonulás és más látványos akciók, amelyek a Nemzetközi Savas Eső Hét felhívására szerveződtek, elsősorban a közlekedést vették célba. A Magyarországon futó járművek valóban jobban szennyezik a levegőt, mint számos európai ország személyautói, autóbuszai. Ennek egyik oka — írja a cikk — a kétütemű autók magas aránya. Biztató ugyanakkor, hogy literenként 0,6 grammról 0,4 grammra csökkentették a benzin ólomtartalmát, ezt azonban további csökkentésnek kell követnie. A levegőbe jutó szennyező anyagok jó kétharmadáért azonban az ipar a felelős. Ez hazánkban is milliárdokban mérhető károkat okoz az erdőkben, a műemlékekben, a termőtalajban és további milliárdokra rúgnak a levegőszennyezés számlájára írható egészségügyi kiadások. A levegő szennyezettségét eleddig egy tekintetben sikerült jelentősen csökkenteni: végéhez közeledik az erőművek filterprogramja, aminek következtében s korábbinál lényegesen kevesebb por jut hazánk légterébe. A legsürgetőbb feladattá a kén-dioxid-kibocsátás csökkentése lép elő, ami már lényegesen költségesebb a por kiszűrésénél. Magyarország elfogadta az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága ajánlását, s kötelezettséget vállalt, hogy 1993-ig 30 százalékkal csökkenti a levegőbe jutó íkén-dioxid mennyiségét. A január elsején életbe lépett új levegőtisztasági rendelet nyomán az évtized végére már 320- féle különböző szennyező anyag kibocsátásáért kell majd a vállalatoknak fizetniük. Egyelőre azonban sajnos nem állnak arányban az okozott károk a csökkentésükre fordítható összegekkel. 26
