Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)
1987-06-13 / 12. szám
BAJNOKSÁG ÉS EDZŐTÁBOR Lévai Miklós Freiburgbol - leszállás után FOTÓ: HEGEDŰS GÁBOH Kellner Ferenc (balról), a volt bajnok, s Mezey Tamás, a néző New Yorkból. Valaha együtt öklöztek Angyalföldön FOTÓ: ALMASI LÁSZLÓ A lelátóról jelentjük Labdarúgó-válogatottunk a Rotterdamban elszenvedett 2:0-ás vereséggel végleg elvesztette reményét arra, hogy bejusson az Európa-bajnokság jövő évi nyolcas döntőjébe. * A belga Hungária labdarúgócsapat a brüsszeli Metropole szálló dísztermében rendezte sportbálját. A tombola fődíjaként Brüsszel—Budapest —Brüsszel repülőjegyet sorsoltak ki. * Kemecsei Imre, a hatvanas, évek világbajnok és olimpiai ezüstérmes kajakosa a kanadai válogatott jelenlegi edzője. Tanítványaival hathetes edzőtáborozáson járt Szegeden. A kanadai szövetség a tavaly visszavonult többszörös világbajnok Buday Tamás személyében a kenusokhoz is magyar edzőt szerződtetett. * Adorján András, nemzetközi nagymester, eddigi pályafutásának legnagyobb sikerét aratta. Az amerikai Yasser Seirawan társaságában első lett a New Yorkban rendezett nagyszabású nemzetközi sakkversenyen, s ezzel elnyerte az első helyezettnek felajánlott tizenötezer dolláros díjat. * A Párizsban letelepedett egykori csepeli rúdugró, Salbert Ferenc 602 centiméteres teljesítményével a világ legjobb eredményét érte el, amely 1 centiméterrel jobb Bubka világrekordjánál. A rekord azonban nem hitelesíthető, mert nem hivatalos versenyen született. * Jánosi Zsuzsa, a Honvéd vívóbajnoknője második lett a Párizsban rendezett nemzetközi versenyen, de a Világ Kupa összesített pontversenyében így is a legjobbnak bizonyult 1987-ben. * A Magyar Labdarúgó Szövetség újjáalakított elnöksége a sportvezetéssel egyetértésben nem ragaszkodik a játékosok külföldi szerződéseinek engedélyezésénél a korábban megállapított harmincéves korhatárhoz. Ha egy játékosért megfelelő öszszeget kínálnak, úgy előbb is sor kerülhet szerződtetésére. A jelek szerint a 24 éves Détári Lajos, az ismert labdarúgó szerződik elsőként a fiatalabbak közül külföldre. A Monaco, a belga Anderlecht, a Zürich és a Bayern München is tárgyal a Honvéd játékmesterének szerződtetéséről. * A Föld körüli útra indult Szent Jupát vitorlás két utasa, Fa Nándor és Gál József a Buenos Aires közelében levő San Fernando kikötőjéből május első napjaiban indult tovább. A tervek szerint szeptemberben kötnek ki Opatijában. Az április végén rendezett ökölvívó-bajnokságon a bajnokok, a nyakukba akasztott aranyérem mellé betétkönyvet is kaptak. A City taxi magántársaság kétszázezer forintot, további magánszemélyek hatvanezret ajánlottak fel a pénzdíjakra. A jó öreg sportcsarnok széksorait zsúfolásig megtöltő nézők és a televízió képernyője előtt szurkolók azonban kiemelkedő teljesítményt sajnos nem láthattak. Hatan — Isaszegi (48 kg), Váradi (51), Botos (54), Schubert (71), Alvics (91) és Lévai (plusz 91) — megvédték elsőségüket, s hat új bajnokot avattak Szőke (57), Csikós (60), Kozák (63,5), Szabó (67), Hranek (75) és Motzer (81) személyében. — Voltak nagy csaták, de teljes mértékben egyetértek Papp Lacival, a háromszoros olimpiai bajnokból lett kapitánnyal, aki egyetlen versenyzőjével sem volt maradéktalanul elégedett — summázta véleményét Mezey Tamás, a bajnokság egyik nézője, aki valaha Angyalföldön, a feledhetetlen Adler Zsiga bácsitól tanulta az ökölvívás ábécéjét. A New Yorkban letelepedett egykori pehelysúlyú ifjúsági bajnok évek óta úgy időzíti szabadságát, hogy a legnagyobb hazai eseményen, a bajnokságon jelen legyen, találkozzon régi barátaival, szurkoljon a rnlai fiataloknak. — Különösen Kellner Ferihez, a sokszoros bajnokhoz, az Űjpesti Dózsa edzőjéhez fűz jó kapcsolat — mondta a messziről érkezett néző. — Annak idején együtt kezdtünk, s a mai napig barátok maradtunk Csak akkor szomorodunk el, ha edzőnkre, tanítómesterünkre, Adler Zsiga bácsira gondolunk, aki néhány éve örökre búcsút vett tőlünk. Mezey Tamás a hálás tanítványok közé tartozik, hiszen Zsiga bácsit több ízben is meghívta a tengerentúlra. Nem feledve, hogy mennyit tanult a mestertől, s mi mindent köszönhet neki. — A sport, az ökölvívás komoly szerepet játszott életem alakulásában. Egészséget, önbizalmat kölcsönzött, bátorságot adott, arra ösztönzött, hogy mindig szembe kell nézni a vetélytársakkal, s a becsületes küzdelemben nincsenek, nem lehetnek legyőzhetetlen ellenfelek — vélekedett Mezey Tamás az ökölvívásról, önmagáról. — Hogyan látja a magyar ökölvívás helyzetét, milyen esélyekkel indulhatnak a jelenlegi legjobbak a nagy versenyeken, például az olimpián? — folytattuk a beszélgetést. — Aggasztó, hogy a szakosztályok, és ezzel együtt a versenyzők száma állandóan csökken Magyarországon. Amint hallottam, a fővárosban már csak hat szakosztályban lehet öklözni, s az állandóan versenyzők száma az ezret sem éri el. Remélem, sikerül megállítani ezt a folyamatot. Ami az élvonalat illeti, az elmúlt időszakban jelentősen változtak az erőviszonyok. A fejlődő afrikai és ázsiai országok versenyzői rendkívül ütőképesek és hallatlanul bírják az ütéseket. A mai magyar mezőnyben jelenleg nincs kiemelkedő tehetség. Isaszegi Robi és Váradi Jancsi, vagy Alvics Gyuszi hiába a legjobb a magyar ringben, nemzetközileg ez még kevés... * Ez a történet tulajdonképpen egy telefonbeszélgetéssel kezdődött... — Jó napot kívánok — hangzott a vonal túlsó végéről — Lévai Miklós vagyok Freiburgbol... A közeljövőben nyolc napot a hármashatár-hegyi repülőtéren töltünk barátaimmal, ha érdekli önöket, látogassanak ki hozzánk... A Hármasnatár-hegy északnyugati lejtőit Pesthidegkút felől lehet a legjobban, legegyszerűbben megközelíteni. A gyorsan épülő házsorok az utóbbi időben mind több helyet hódítottak el a zöldövezetből, s a falu, azaz bocsánat a főváros II a kerülete már csaknem a repülőtér széléig, a hangárokig húzódik. A hangárok mellett néhány nyugatnémet rendszámú autó, hosszú repülőgépszállító vontató. „Lévai úr mór várta és az előbb üzent, hogy két órakor leszáll.” — fogadott bennünket Tiringer László, a kis repülőtér parancsnoka, aki örömmel számolt be arról, hogy a freiburgiak az elsők, akik nem versenyre, hanem edzőtáborba, baráti látogatásra érkeztek. Azt is elmondta, hogy kitűnő adó-vevő rádiókészülékkel ajándékozták meg vendéglátóikat. Lévai Miklós üzenete is ennek a rádiónak a segítségével érkezett. Két óra előtt néhány perccel azután földet ért a karcsú, twin astir névre hallgató, könnyű gépmadár. A segítők elkapták a szárnyát, megállították, és Lévai Miklós, a kis csapat napbarnította, kerek arcú pilótája fiatalosan pattant ki belőle. — A repülés régi, nagy szenvedélyem — magyarázta a freiburgi nagykereskedő ismerkedésünk után. — Valaha, tizenéves gyerekként sokat jártam ki ide, a repülőtérre, s az építésénél, a talaj egyengetésénél is segédkeztem. Mi, repülők általában barátkozó és összetartó emberek vagyunk. Egyik fiatalkori barátommal, a már sajnos, elhunyt Baranyai Istvánnal beszélgettünk arról, hogy milyen jó volna, ha a budapesti és a freiburgi vitorlásklubok között kapcsolatot teremtenénk. Nos, ezt a tervet valósítottuk most meg; öt gépet hoztunk magunkkal, s a családtagokkal együtt' vagyunk vagy harmincán. Barátaim, akik között nincs miagyar, a napi repülések mellett a várossal ismerkednek. Jártunk a Parlamentben, még Bugacra is kirándultunk. Azt hiszem, nagyon jól érezték magukat ... — Valóban így van — erősítette meg Ulla Früchtenieht, az egyik pilóta felesége. — Sokat vagyunk úton, de Európa egyetlen országában sem fogadtak bennünket még olyan kedvesen, barátságosan, mint itt, Budapesten. Csak az a baj. hogy ez a nyolc nap ilyen gyorsan eltelt. De ha lehet, jövőre ismét eljövünk, s akkor legalább két hetet szeretnénk itt eltölteni... Addig, a tervek szerint a hármashatár-hegyi vitorlázórepülők is kilátogatnak Freiburgba. VAD DEZSŐ 27
