Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)
1987-06-13 / 12. szám
A SOPRONI BÁNYÁSZATI MÚZEUM A PULSZKYAK A bányászat az egyik legrégebbi mesterség, és a történelem során mindig a gazdasági prosperálás, a jólét feltétele, biztosítéka volt. Hazánkban is akadnak az ősidőkben is ismert bányák, mint például a lovast festékbánya, Tata, Sümeg kovakőbányái. Erdélyben a római kori arany-, ezüst- és sóbányák voltak híresek, a Felvidéken pedig népvándorlás kori bányákat találunk. A honfoglaló magyarok is ismerték a bányászatot, s a hazánk területén talált bányákat tovább művelték. Középkori királyaink új bányák nyitását és művelését szorgalmazták, kiváltságok adományozásával védték és ösztönözték a magyarországi bányászatot. IV. Béla 1245-ben kiadott — ..Selmeci bányajogaként ismert — törvénykönyve az elsők közé tartozott Európában. Bányavidékeink gazdagságára jellemző, hogy Magyarországot a 14-15. században kincses Hungáriaként emlegették, s méltán, mivel az európai arany negyven, az ezüst harminc százalékát Magyarország adta. A mohácsi csata (1526) után az ország három részre szakadása, majd a 150 évig tartó török megszállás, valamint az Újvilágból Európába áramló „olcsó” arany megrendítette a magyar bányászat helyzetét is. Ennek ellenére a bányaművelés minőségét illetően még hosszú ideig az élvonalban maradtunk. VI. Henrik angol és XI. Lajos francia király, valamint III. Iván orosz cár például Magyarországról hívott bányászokat. Elismerően nyilatkozott bányáink technikai színvonaláról egyebek közt G. Agricola, Paracelsus, Newton és Montesquieu is. Számos találmány és felfedezés született a magyar bányákban. Selmecbányán történt a világ első bányabeli robbantása 1627-ben, s ez hatalmas lendületet adott a bányászat fejlődésének. 1722-ben Újbányán alkalmazták a kontinensen először a tűzgépet, amely inspirálta Wattot a gőzgép megalkotására. Ugyancsak Selmec környékén építette meg Mikoviny Sámuel 1729- től 1740-ig víztárolóit és csatornarendszerét, amely 7 millió köbméter víz tárolásával figyelemre méltó teljesítmény volt, nem is szólva a bányavíz kiemelésének egyedülálló megoldásáról. Itt alkotta zseniális szivattyúit Hell József Károly, itt gyártatták és alkalmazták a világon először a sodronyköteleket. Selmecbányán 1735-ben bányatisztképző iskolát alapítottak, amelynek tanárai közt találjuk a polihisztor Mikoviny Sámuelt, a botanikus dr. Wilkens Henrik Dávidot, a bányaművelő Deliust, a kémikus Jacquint, a természettudós Scopoliit és a fizikus Deppler Keresztélyt. Aki a magyar bányászat érdekes részleteire kíváncsi, látogassa meg a Soproni Bányászati Múzeumot, amely a városközpontban a Kolostor utca elején, a volt Esterházy-palotában található. A múzeum állandó kiállításain megismerkedhetnek az érdeklődők a bányászat műszaki fejlődésével az őskortól napjainkig. Megtekinthetik az ásványok, kőzetek, bányatermékek sokaságát, képet kapnak a kőolaj-, földgáz- és vízbányászat történetéről, és megcsodálhatják A bányászat a képző- és iparművészeiben című kiállítást. A múzeum 1957 októberében nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt, ám 1970—1980 között zárva volt, mert restaurálták a múzeumnak helyet adó szép barokk palotát. A kiállítás területe így a duplájára nőtt. A múzeum épületének egy része már a 16. században állott. Valamikor a Városi ház nevet viselte, mivel a városkapitány lakóháza volt. 1752-ben herceg Esterházy Pál vásárolta meg. és kissé átépíttette. Az utcai homlokzat így a 18. századi ízlést tükrözi, az udvar azonban megőrizte 17. századi architektúráját a kétszintes, körülfutó árkádos folyosóval. BORBÉLY JÓZSEF FOTÓ: LOBENWEIN TAMAS A múzeum bejárata Ásvány- és kőzettár Halász Zoltán A Pulszkyak Kalandos sorsú, lengyel származású magyar nemes, Pulszky Ferenc (1814—1897) életútját követi nyomon Halász Zoltán kötete. A kor újító szellemére és nemzetközi áramlataira fogékony fiatalember részese az 1848-as forradalmat megelőző politikai mozgalmaknak, s ily módon a Habsburg titkosrendőrség kitüntető figyelmének is. Pulszky fékezni, mérsékelni igyekszik az egyre inkább sodró erejű eseményeket. Március 15-e után azonban Kossuth közvetlen környezetébe kerül (tagja lesz a Honvédelmi, Bizottmánynak, pénzügyi, majd külügyi államtitkár), ám a bukás érzetétől megrettenve Angliába megy. Árulás? Tette annak is nevezhető, ám az események úgy hozzák, hogy nem minősítik árulónak. Sajátos módon nem kerül szembe azokkal, akiket elhagyott. Széles kapcsolatrendszert épít ki vezető brit politikusokkal, a forradalom érdekében tárgyal Palmerston külügyminiszterrel is. Batthyány Kázmér külügyminiszter ezért — utólag — követnek teszi meg, azzal a meghagyással, hogy „az oroszok intervenciója ellen dolgozzék, amely Magyarországot mindinkább fenyegeti, minthogy Ausztria érzi képtelenségét minket saját erejével legyőzhetni”. Pulszky mindent megtesz a megbízatás teljesítése érdekében — de nem jár sikerrel. A bécsi kormány mindenesetre „elismeri munkáját”: vérdíjat tűz a fejére, in effigie ki is végzik, nevét hóhér szegezi fel a bitófára. A forradalom bukása után segíti a menekülőket, és nemzetközi tárgyalásokat folytat a harc újrakezdése érdekében, Garibaldiihoz is elmegy (aki tiszteletbeli ezredessé teszi). Amikor Kossuth Törökországból Angliába érkezik, Pulszky azonnal melléáll. A kormányzó megbocsát neki, s ő mindenhová követi Kossuthot, később elkíséri amerikai útjára is. Egy idő után azonban felméri: a nagy ügy elbukott, és levonja a következtetést. Hazatér Magyarországra, ám nem nyugszik a szécsényi-birtokon. Képviselő lesz, és éveken át mérsékelt politikusként hallatja erőteljes hangját. Nevét kitörölhetetlenül beírja a magyar művészettörténetbe is, mint a Nemzet: Múzeum és a Szépművészeti Múzeum gazdag anyagának szervezője. Miért a sok fordulat hősünk életében? Pulszky azt vallja — mint naplójában is írja —, hogy „a magyart történelme során soha nem elvont eszmék fanatizálták, ez nem egyeztethető össze a magyar gyakorlatias szellemével”. Mai szemmel nézve is fantasztikus, számos nyelvet kiválóan beszélő gondolkodó — aki eszméit egy sor újságban, így az Augsburger Allgemeine, majd a Spectator és a Times hasábjain is népszerűsíti s tesz szert nemzetközi hírnévre. Az amerikai politikai fejlődést tanulmányozva bizonyítja, hogy a központosítás együtt jár a technika fejlődésével, az iparosítással. a nemzeti érzés erősödésével. Ám a központi hatalom túltengése — írja — a pillanatnyi előnyök mellett, hosszú távra súlyos veszélyekkel fenyeget, mert a hivatalnoksereg jelentéseiből összerakott kép és az ország állapota között ellentét keletkezik. Pulszky Ferenc neje, Walter Teréz — egy jómódú bécsi zsidó família sarja — méltó és hű társa a férjének, követi őt a világ minden tájára, és maga is sikeres tollforgató. Angliai naplója bestseller. (Egy érdekes megfigyelés a naplóból — egy nyitott szemű fiatalasszony, rácsodálkozása az addig ismeretlen magyar társadalomra. „A magyaroknak az őszinte vendégszeretet szinte az alaptulajdonságuk. Ür és paraszt egyaránt, minden teketória nélkül nyújt és fogad el vendégbarátságot — oily mértékben, mely más országokban elképzelhetetlen. Vendégszeretetüknek egyetlen megnyilvánulása van csupán, amelyet nehezen tudtam megszokni : a végtelen hoszszúra nyúlt étkezések ...”) Halász Zoltán a Pulszkyak történetét Károllyal, Ferenc fiával folytatja és végzi be. Pulszky Károly, az Országos Képtár első igazgatója, nagy szervező és műkincsvásárló, aki naiv hitében zavaros ügyletekbe keveredik. Amikor helyzetét végre tisztázzák, megkeseredve Ausztráliába megy — hogy rövid idő után elszegényedve, önkezével vessen véget életének. Halász Zoltán Ausztráliában, Brisbane városa mellett, a toowongi temetőben lett figyelmes az ismerős névre. Itt és ekkor határozta el, hogy visszagombolyítja a különös életút szálait. Tegyük hozzá: szerencsénkre. Szerencsénkre, mert a rendkívül nagy forrásanyag feldolgozásával született, a krimik izgalmasságávail vetekedő könyv egy eddig ismeretlen oldalról világítja meg a magyar történelem dicső, de ellentmondásokban nem szűkölködő korszakát, A könyv a Móra Kiadó Kozmosz Könyvek sorozatában jelent meg. H. Gy. 20
