Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)
1987-06-13 / 12. szám
tetten. Ambrózy bebizonyította, hogy lehetséges. Ki volt ez a különös, megszállott hitű ember? önmagáról legtöbbet egy levélrészlet árul el: kertjeiben nincs halott évszak — igen ott évhoszszat zöldellnek ia szubtropikus világ örökzöld lomblevelei. Miért nincs nekünk ilyen? Mert — így hangzik a régi oktatás — azok Anglia óceáni klímájában tenyésznek ugyan, de a mi kontinentális éghajlatunkat nem bírják. Nem! Nem igaz! Százszor nem! Nem az éghajlat, mi magunk vagyunk az okai. Az elfogultság, mely bilincsbe ver!.. Amit állított, bizonyítani is tudta. Jeliben 1922-ben kezdett hozzá az intenzív kertészeti munkához. Egy Malonyát is túlszárnyaló arborétumot akart létrehozni. Azt tudta, hogy csupán örökzöldek honosításával ez lehetetlen, Malonya túl szép volt már ehhez, ezért találta ki, hogy a színek gazdagságával teszi különlegessé Jelit. Alapos terveket készített, gondosan előkészítette a talajt, azután kezdte telepíteni a káprázatos színekben pompázó Rhododendronokat, magyar elnevezéssel a havasszépék sokféle változatát. Az elnevezés: ,,havasszépe” nem tudományos név, ám igen plasztikusan utal ezeknek a növényeknek eredeti élőhelyére. Közel az örök hó birodalmához, magas hegységekben élnek vadon. Természetes környezetük a Kaukázus, a Himalája, Szecsuán, Hokkaido, a Sziklás-hegység ... Jeliben távoli földrészek növényei élnek ma már meghitt harmóniában őshonos hazai növényekkel. Megtartani mindazt, ami természetes és telepíteni mindent, ami lehetséges — ezek voltak Ambrózy elvei. Élénk, nyughatatlan szelleme még számos — sajnos máig is csak kevesek által ismert — nagyszabású tervvel foglalkozott. Hévízen szubtrópusi-trópusi kertet akart létrehozni, és az ő tanácsára ültettek mocsári fenyőket a tó körül. Lomblevelű örökzöldeket ültetett volna a Dunakanyarban Nagymarostól Vácig, hogy itt legyen a „dunai Riviéra”. Egyik legszebb álma volt, hogy malonyai tapasztalatait felhasználva, örökzöldekkel „száműzze a telet a Balaton északi partjáról”. Fantasztának, természetet alakító hóbortosnak tartották sokan. Pedig minden tette és fennmaradt írásai is azt bizonyítják, hogy mindenekelőtt az emberi tudásban és cselekvésben hitt. Jeli az év minden szakában lenyűgözően szép. Ám, van mégis egy időszak, május hónap és június eleje, amikor semmilyen más arborétumhoz nem hasonlítható. Ilyenkor bomlanak virágba tomboló színekkel a havasszépék. Aki Szombathely környékén jár ebben az időben, többet talál egy szép arborétumnál. Egy ember szellemének örökül hagyott mosolya ilyenkor a kert; hűen a sírfelirathoz : semper vireo! — szüntelenül virulok. LÁSZLÓ ILONA FOTÓ: KATONA ISTVÁN Jelihálás. így nevezték azt a kietlen, sivár pusztát a század elején, amely földrajzilag a Vasi- Hegyháton fekszik, területének egy része fennsík, kisebb része a Kaponyás nevű patak forrásvidéke és völgye. Az 1910-es évek végén vásárolta meg a területet Ambrózy-Migazzi István, aki akkor már kertészeti munkásságával európai hírnevet és tekintélyt szerzett magának. Malonyai birtokán — mar Szlovákia területén található — negyedszázados munkával olyan lomblevelű örökzöld arborétumot telepített és tartott meg, ami a mi kontinentális éghajlatunk alatt elméletben leheságot sugárzó emberarc néz a látogatóra. Alatta egy síremlék — mindig tele friss virágokkal. 9
