Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)

1987-05-30 / 11. szám

SZIKLAY ANDOR

Kék vér és zöld bankó

Ez a mi Washingtonunk, amely fél évszázad alatt Bonnhoz hasonló vidéki városból világvárossá fejlődött, ilyenkor tavasszal virágváros: csupa szín és illat. . . cseresznyefák és nárciszok, azaleák és tulipánok, jácintok és „dogwood”-ok (magyarul és magyar földön ez nincs, de megint Karinthyval: „a ligetben tősgyökeret és KUTYAFÁT árulnak”) ... A házunktól tíz-tizenöt perces séta visz az „Embassy Row”-n sorakozó nagykövetségi paloták és villák mentén ahhoz a rezidenciához. amelynek külseje nem árulja el a belső leromlást, a hosszú évek óta tartó lakatlanságot. „Benne hallgat a sötétség” ... de lehet, hogy éjféltájt nagyestélyiben pompázó, vagyonokra rúgó ékszerekkel kirakott hölgyek, vállszalagos frakkokban illegő diplomaták, és karácsonyfa módra feldíszített egyenruhákban feszítő katonai attasék árnyai libegnek erre-amarra a termekben. ..

Egy-két hete csaknem minden nap hirdetés jelenik meg a lapokban feltűnő helyen és vaskos keretben: „MAGNIFICENT VANDERBILT

MANSION” eladó... 44 szoba, 60 négyzetláb méretű bálterem, tíz autó számára belső parkolóhely, „garden party”-terep több száz személyre, „rendkívül alkalmas diplomáciai célokra vagy egyesületi székháznak, a Rock Creek Park előtt húzódó palotasorban”.

Elsétáltam oda. Házügynök szállt ki a helyszínre: végigkalauzolt. Megismételtem, amit jó előre már telefonon mondtam: nem vagyok vevő és senkiről sem tudok, akinek éppen most lenne sürgős szüksége egy ilyen kényelmesnek mondható otthonra, de érdekel a palota, mert „magyarokkal kapcsolatos a története ...”

„Yes . . . Count Zeceni”, bólintott; a szakavatott vigécek nyájas mosolyával emelt ki aktatáskájából és nyújtott át egy 16 oldalas, képekkel és tervrajzokkal díszített tájékoztatót. Tulajdonosnévsor rövid életrajzokkal, vonatkozó washingtoni telek- és házszabályok, telekkönyvi kivonatok, becslések, beépített anyag- és minőségfajták ... ijesztően komplett ismertetés.

„Count Zeceni”: gróf Széchényi László, washingtoni magyar követ volt, felesége az amerikai pénzarisztokrácia trónörökösnője: Gladys Vanderbilt. Ebben a palotában laktak 1922-től 1933-ig, Széchényi követi megbízatásának időtartama alatt — de bizonyos értelemben ez tényleg csak a „főgróf dohányzó-kastélya” volt; hiszen hosszabb-rövidebb időt töltött a házaspár a New York-i Fifth Avenue 137 szobás „Vanderbilt Mansion”-jében ... vagy az 51. és 58. utca közötti 7 „Chateau” bármelyikében .. . vagy a Newport, R. I.-i 70 szobás „Breakers”-ben ... százakra menő személyzettel, privát luxusvonattal és yachtokkal...

A prospektusból idézek:

„GRÓF SZÉCHÉNYI László Jenő Mária Henrik Simon (1879—1938) gr. Sz. Imrének Bismarck jó barátjának, annak idején berlini magyar követnek legfiatalabb fia volt, aki huszártisztként, elbájoló modorával és energikusságával lett ismert. Bár felesége kb. 15 millió dollárt hozott a házasságukba, László ettől függetlenül is gazdag volt két kastéllyal, 20 000 angol hold földbirtokkal.. Diplomataélete nem volt eseménytelen: például 1927-ben párbajra hívta őt Habsburg Lipót főherceg, aki akkor Hollywoodban tartózkodott. Egyik szemét azonban nem ekkor, hanem 1928-ban autószerencsétlenségben vesztette el.”

„A grófot .öt lányuk élte túl: Gladys, aki Viscount Maidstone angol arisztokrata felesége lett;

Sziklay (C. Klay) Andor 1912-ben született. 1935 óta él az Egyesült Államokban. Eisenhower elnök kinevezésével évtizedeken keresztül dolgozott a Külügyminisztériumban. Számos diplomáciatörténeti és nemzetközi jogi kötet szerzője. Lapunkban közölt írását az Amerikai Magyar Népszava és a Szabadság számára készítette.

Alice (meghalt 1974-ben), akit gróf Hadik Béla vett nőül; Cornelia (meghalt 1958-ban), Eugene B. Roberts washingtoni lakos felesége; Sylvia, gróf Szapáry Antal felesége; és Nadine, A. Tálbot Peterson New York-i lakos felesége.”

„GRÓF SZÉCHÉNYINÉ Vanderbilt Moore Gladys, Cornelius Vanderbilt I. dédunokája, 1908-ban ment nőül a későbbi követhez, akit Washingtonban ismert meg László itteni követségi attasé szolgálata idején. Az esküvőt a New York-i hatalmas Vanderbilt Mansion-ban tartották meg, amely azóta leégett..

„Washington után Londonban volt követ a gróf, 1935-ig; akkor Gladys-szel együtt Budapestre költözött s ott halt meg három évvel később, özvegye visszatért Amerikába. A »Breakers«ben telepedett le, amelyet 1934-ben örökölt 7 és fél millió dollárral és egy 15 milliós pénzalap jövedelmével együtt. Évente két-háromszor Washingtonba jött, 1965-ben bekövetkezett haláláig.” „A 2. világháború alatt özv. Széchényiné az Amerikai Vöröskereszt önkéntes munkatársa volt, és a háború után Magyarországra irányított segélyakciókban is részt vett.”

2.

Az 1. világháború után az óriási területveszteségek következtében, nem egy magyar arisztokratasarj igyekezett magát és famíliáját külföldi pénzarisztokráciába való beházasodással „szanálni”. Erről a vadászterületről csábos szarvasbőgés hangzott öt-, hét- vagy kilenctagú koronával védjegyzett „eligible”-ek felé, akik szép számmal s halálmegvető bátorsággal indultak újvilági hozományvadászatra. Egy ilyen vállalkozás sikeréről a fiatal Ady gonosz kis verset faragott, élén ezzel a kijelentéssel: „Auersperg Ferenc herceg, ki nagyon zavaros múlt és még nagyobb adósság hátrahagyása után Amerikába szökött, lifteslegény pályáját föladva eljegyezte Mr. Hazard többszörös milliomos lányát.” A rigmus utolsó sorai: „Auersperg herceg megmutatta nekünk, / Hogy künn a lift is az égig emel. / Ha elfogyott hát hitelünk, reményünk, I Legyen a jelszó: el New Yorkba, el!”

Ha azonban a föntebb idézett adatok megbízhatók, gróf Széchényi László nem tartozott ebbe a dollárhajhászó bandériumba. Egyes emlékiratokból, amelyek ugyan nem utalnak a fiatal főúr vagyoni állapotára, de amelyek írói jól ismerték őt s később Gladyst is, elég meggyőzően tűnik ki, hogy az amerikai örökösnő olyan okból vette férjül a daliás magyar mágnást, amely ranggal vagy vagyonnal nem rendelkező körökben is előfordul. Nevezetesen: beleszeretett. Számos budapesti megfigyelő is alátámasztotta ezt azokból a későbbi évekből, amikor a házaspár már ott élt. Köztük volt Nagy Endre, a magyar kabaré megteremtője, híres konferanszié, szellemes író, akinek memoárjaiból most idézek.

3.

„... K. grófnő budapesti palotájába kéretett s közölte hogy egy nagy műkedvelő előadást szeretne tartani, amelynek rendezését rám bíznák A kabaré érdekében örömmel fogadtam a megbízatást. Ebbe a szigorúan körülzárt arisztokrata világba a kabarénak bejutni fölért a legünnepélyesebben kinyilatkoztatott »udvarképes'ség«gel. Indítványoztam, hogy az előadást nevezzük el Mágnás Revü-nek ... A kéziratot a budai palota szalonjában plenáris gyűlésen felolvastam, és a magas rangú hallgatóság egyhangúlag elfogadta azzal a megjegyzéssel, hogy a »tömegnek« egész biztosan tetszeni fog... A szereplőket gondos, sokszor kínosan aggodalmas mérlegeléssel

„Szín: a főgróf dohányzó-kastélya.” (Karinthy: „így írtok ti.”)

válogatták ki abból a rétegből, amely a Károlyi, Széchényi, Andrássy, Batthyány családból és ezek melléktermékeiből alakult ki ... Az egész társaság fölkerekedett, hogy átmenjen gróf Széchényi László Andrássy úti palotájába, az úgynevezett Vanderbilt-palotába ... A palotának, amelyet a Vanderbilt család amerikai építésze tervezett, egész padlása véges-végig egyetlen sima falú, fényes parkettájú terem volt. A falak mentén garmadában állottak olcsó porcelán tányérok. A komornyik elmagyarázta, hogy a gróf szenvedélyes amatőr zsonglőr, itt szokott trenírozni naponta. Volt nap, hogy ötszáz tányért is összetört..

„Egy próba után a grófné meghívott teára. Vanderbilt Gladys fejedelmi karcsúságához pompásan tapadt a párizsi Worth-toalett. A férje kedvéért szorgalmasan tanult magyarul — és kedves, idegenes kiejtéssel, de kifogástalanul beszélte nyelvünket... A lakájok törölgették a teáscsészéket, és a palota úrnője könnyed, elfogulatlan hangon csevegett velem. A hatalmas Vanderbilt-família leánya, aki 50 millió dollára (?) becsült hozományt hozott magával, puritán hitves és példás családanya volt, egyszerű modorú, jótékony lelkű — és bizonyos büszke tüntetéssel mindvégig magyarul beszélgetett velem ... A legzimankósabb téli napokban is gyermekeit kézen fogva gyalog szokott végigsétálni a Stefánia úton. Ilyenkor mindig csak egyetlen nővel találkozott, aki szintén a két gyerekét sétáltatta. Ez föltűnt a grófnénak, tudakolódott — és így értesült, hogy az a nő az én feleségem . .. Kért, kísérjem egyszer hozzánk, szeretne megismerkedni azzal, aki ilyen jó anya tud lenni. Gondtalannak látszó kedéllyel beszélt irodalomról, művészetről, és megállapíthattam, hogy férje iránti szerelmében őszinte érdeklődéssel igyekezett a magyar élethez alkalmazkodni. De egyszer csak hirtelen kipirosodott az arca, kigyulladt a szeme, fölugrott és felkiáltott: »Kérem, az én őseim a Mayflower hajón érkeztek Amerikába, és már előbb is urak voltak! És ezek a pesti arisztokraták így mernek bánni velem!...« Egyes hölgyek kurta fejbiccentésére, egyes urak ,jónapot’-jára utalt..

„Az előadáson gróf Széchényi az első részben piros sapkás pesti hordár volt, a másodikban pedig, egy cirkuszi jelenetben, mint zsonglőr: tányérokkal dobálózott...”

Egész sorozat mulatságos anekdotát idéz Nagy Endre a továbbiakban a volt washingtoni nagykövetről, a most eladó palota volt háziuráról, de egy sem humorosabb, mint az amely a prospektusban halálos komolysággal így szerepel:

„Nem sokkal azután, hogy a gróf, mint követ, feleségével bevonult ebbe a palotába, felkínálták neki Szent István koronáját. Elhárította azt.”

Az okot olyan zavarosan fogalmazták itt meg, hogy eredetiben kell idéznem: „the number of contenders deterred the possibility of anyone occupying the throne of Hungary,” tehát: „hogy a pályázók száma (?) gátolja annak lehetőségét, hogy bárki is elfoglalja a magyar trónt”. (A nyilatkozat forrását „WDN-nel jelölik, ami nyilván az azóta megszűnt „Washington Daily News”. 1938. július 6-i dátummal.)

Még egy adat a prospektusból, mielőtt olvasóm elsietne, hogy alkudni kezdjen a palotára.

Budapesten, amikor már végleg odaköltözött feleségével, gróf Széchényi „egy mágnásokból álló pénzcsoportot szervezett spekulációs célokra, de a vállalkozás a Balkán zavaros állapotai miatt összeomlott. Ez által a gróf 7 millió dollárt vesztett. — N. Y. Times, 1938. július 6.”

Ne zárjuk ezt a visszaemlékezést kínos adatokkal. Ereszkedjék le a függöny a Vanderbiltek kontinenseken keresztül visszhangzó zűrzavaros életének magyar epizódjára azzal, hogy László gróf, amikor washingtoni működése véget ért, az itteni Georgetown egyetemen ösztöndíjat alapított, amellyel egy általa kijelölendő diák négy éven át végezhetett tanulmányokat.

23