Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)
1987-05-30 / 11. szám
Tizenöt esztendővel ezelőtt — mindenféle ünnepélyes külsőség nélkül — Magyarország ötvenegyedik tagállamként csatlakozott az AIESEC- hez, a Közgazdászhallgatók Nemzetközi Szervezetéhez. A szervezet 1948- ban alakult azzal a céllal, hogy a gyakorlati tapasztalatszerzés mellett a világ népeinek kölcsönös megismerését segítse. Ma taglétszáma negyvenezer, hatvannégy ország ötszáz egyetemén működnek helyi bizottságai, amelyek évente 5500 szakmai gyakorlatot szerveznek, továbbá szemináriumok rendezésével teremtenek lehetőséget egyetemisták és főiskolások számára, hogy nemzetközi tapasztalatokat szerezzenek a közgazdaságtan és a vezetéstudomány területén. A magyar tagozat a megalakulás utáni évben már bekapcsolódott a nemzetközi szakmai gyakorlatcsere-programba. Igaz, ez a részvétel egy „kissé” egyoldalú volt: öt külföldi egyetemi hallgatót fogadtak, de Magyarországról senki sem utazott ki. 1975-től vált az AIESEC-kapcsolat kétirányúvá: 17 magyar diák kapott lehetőséget külföldi tapasztalatszerzésre. Ettől kezdve a kiutazók száma évről évre nőtt, és az utóbbi években már a százat is meghaladta. Hazánkban hat egyetemen, illetve főiskolán működik az AIESEC-nek helyi bizottsága. Ezek közül az egyik a budapesti közgazdaságtudományi egyetemen. Az itteni bizottság elnöke a 22 esztendős Kalmár Péter, másodéves egyetemi hallgató. — Hogyan nyerte el ezt a funkciót? — Az AIESEC alapszabályzata szerint minden tisztséget egyetemisták töltenek be. Elsőéves koromban jelentkeztem tagfelvételre, és a kötelező négyhónapos próbaidőt én is letöltöttem, illetve végig- Jp dolgoztam. Ügy látszik, eredményesen, mert nem sokkal később megválasztottak elnöknek. — Mi történt a megválasztása óta? — Tulajdonképpen múlt év szeptemberében, a tanláttam munkához. Rengeteget dolgoztam. Bár olykor a tanulás rovására is ment a temérdek elfoglaltság, úgy érzem, legalább annyira hasznos volt ez az idő, mintha teljes gőzzel a tanulásra összpontosítottam volna. Hogy ezt mire alapozom? Az utóbbi időben többször is eljutottam külföldre. Ne értse félre, most nem arról van szó, hogy világot láttam, hiszen szemináriumokon, kongresszusokon vettem részt, ahol olyan sűrű a program, hogy jobbára semmit sem láttam azokból a városokból, ahol ezek az események zajlottak. A tapasztalatok, a szakmai kapcsolatok azonban bizonyos, hogy kamatozni fognak. Az AIESEC évkezdéskor rendszeresen szervez nemzetközi találkozókat, és kiadványokat is készítünk. Egyszóval az elnöki teendők során olyan tapasztalatokat szereztem, amelyeket nagyon jól tudok majd „kint az életben” hasznosítani. A saját munkánkat nem szeretném dicsérni, de azt el kell mondanom, hogy mi magyarok nyertük meg az Észak-Amerika—Európa összevont régió idei kongresszusának rendezési jogát, Törökországgal, Finnországgal és három NSZK-nagyvárossal szemben. Erre az eseményre idén ősszel, Budapesten kerül sor. — Egy-egy kongresszus, szeminárium — számos külföldi résztvevővel — bizonyára óriási kiadásokkal jár. Miből fedezik a költségeket? — Nagyvállalatok, fontosabb intézmények pártolótagjaink, és támogatást kapunk egyebek közt két minisztériumtól, a Magyar Kereskedelmi Kamarától, valamint a Sorosalapítványtól is. A támogatásból azonban nem teljes egészében futja a kiadásokra, ezért a hiányzó összeget magunknak kell „megtermelnünk”. Különböző kiadványokat jelentetünk meg, amelyekben a magyar nagyvállalatok is szívesen reklámozzák magukat. A magyar AIESEC-tagozat rangját sok mindennel lehetne még szemléltetni. Azzal is, hogy a magyarországi rendezvények egyre több érdeklődőt vonzanak, és azzal is, hogy nem egy magyar szeminárium nyerte el az AIESEC Nemzetközi Titkárságától az „Év legjobb rendezvénye” díját. Jelzi a magyarok megbecsülését az a tény is, hogy a nemzetközi titkárságnak volt és van is magyar tagja. Legutóbb pedig Zala Ákos 24 esztendős közgazdászhallgatót az Észak- Amerika—Európa összevont régió igazgatójává választották. Megbízatása idén nyáron kezdődik, és egy esztendőre szól. A választás történetét Zala Ákos így mondta el: — Erre a funkcióra bárki jelentkezhet, öt nyugati egyetemista mellett én is benyújtottam a pályázatom. Ezután szabályos választási kampány kezdődött. Először mindegyikünknek ismertetnie kellett elképzeléseit, terveit a kongresszus háromszáz résztvevője előtt. Másnap pedig kiültettek bennünket az emelvényre, és bárki bármit kérdezhetett tőlünk. Közben a választók megkapták életrajzi adatainkat és azt a kérdőívet, amelyet mi töltöttünk ki. Ezután újabb programbeszéd következett, majd megtörtént a szavazás. Talán mondanom sem kell, mennyire örültem, hogy engem választottak. — Ez azt jelenti, hogy egy éven át Brüszszelben fog élni és dolgozni. Gondolom, hasonlóan hosszú és tanulságos tanulmányút nem sok magyar diáknak adódik. — Valóban nem fordult még elő, hogy magyar diákot ekkora megtiszteltetés ért volna. De ez nem elsősorban személyeknek szól, hanem Magyarországnak, a magyar AIESEC-nek és egyetemünknek. Azt viszont nem állítom, hogy még senkinek sem volt része egyéves vagy ennél hosszabb külföldi szakmai gyakorlatban. Igaz, csereútjaink 6—7—8 hetesek, a hosszabbakat főleg az amerikaiak kínálják. Most csak egyetlen példát említenék: egyik volt hallgatónk jelenleg az Egyesült Államokban, az IBM cégnél dolgozik, s a meghívása másfél évre szól. yar diákok • • • n Kuiioiaon Az IAESTE (International Association for the Exchange of Students for Technical Experience) szintén 1948-ban alakult, de a magyar egyetemisták csak 1983 januárjában csatlakoztak ehhez a nemzetközi szervezethez. Ahogy neve is elárulja, az IAESTE egyértelműen csereszervezet, amelynek legfontosabb feladata, hogy a világ félszáz országában a műszaki felsőoktatási intézmények hallgatóinak külföldi szakmai gyakorlatot szervezzen. A múlt évben jegyezték fel a 200 ezredik hallgatócserét. A Magyar Nemzeti Bizottság titkára, Beckér László, a Budapesti Műszaki Egyetem tanársegédje, egyben a magyar tagozat egyetlen nem diák tagja. A többi funkciót ugyanis mind a nemzeti bizottságban, mind a tiz — hazánk különböző műszaki egyetemén, főiskoláján működő — helyi bizottságában diákok töltik be. — Nem titkolt célunk, hogy a gyakorlatok során diákjaink új, hasznos ismeretekkel gyarapodjanak — mondja Becker László. — Ezért a hallgatók általában hazánknál fejlettebb gazdasággal rendelkező országokba utaznak, ahol korszerű technológiával működő üzemeknél, vállalatoknál 1-3 hónapos gyakorlaton vehetnek részt. A csereszámok évről évre emelkednek, igaz, a magyar diákok érdeklődése is rohamosan nő az új le-Í hetőség iránt, és idegen nyelvet ismerő, szakmailag jól felkészült jelentkezőkben sincs hiány. 1983-ban, amikor beléptünk az IAESTE-be, tizenkét fiatal utazott tőlünk külföldi gyakorlatra. 1986-ra a cserelehetőségek száma tízszeresére nőtt, ebben az évben már 150 hallgató utazik ki, illetve ugyanennyi külföldi hallgatót fogadunk. — Hogyan fogadják a magyar vállalatok a külföldi gyakornokokat? — A termékeik jelentős hányadát külföldön értékesítő vállalatok egy része már felismerte, hogy hosszú távon is jó befektetés külföldi diákokat foglalkoztatni. A csereprogramban jórészt negyed-ötödéves hallgatók vesznek részt, akik már hasznosítható szaktudással rendelkeznek. — Korábban alig volt módjuk a magyar egyetemistáknak, főiskolásoknak élenjáró technikát alkalmazó külföldi üzemekbe eljutni. Most milyen lehetőségek kínálkoznak ezen a téren? — Eljutottak magyar diákok egy japán fényképezőgépgyárba, svédországi autógyárba és robotkészítő üzembe, egy hallgatónk most éppen Brazíliában van gyakorlaton. Az Egyesült Államokkal és Kanadával is megkezdődött a cserekapcsolat. Az utóbbit a Magyar Fórum múlt nyári műszaki találkozóján kialakult ismeretségnek köszönhetjük. Nagy Ádám professzor, a québeci egyetem rektorhelyettese három hallgatót hívott meg hosszabb tanulmányútra. — A külföldi szakmai gyakorlatokra bárki pályázhat. Hogyan választják ki a jelentkezők közül a legalkalmasabbakat? — Az első szempont a nyelvtudás, hiszen csak olyan diákot küldhetünk ki, aki tárgyalóképes a fogadó ország nyelvén. Aztán a tanulmányi eredmény, a tudományos diákköri munka alapján a helyi bizottságok, azaz a diáktárs.".k döntenek arról, hogy a jelöltek közül ki ui 'zék. A. É. FOTO: GABOR VIKTOR 10
