Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)
1987-05-03 / 9. szám
ahogy azt már Jancsónál megszoktuk, elmesélhetetlen. Osztálytalálkozóra gyülekeznek össze hajdani egyetemisták, egykori tanáruk vidéki tanyáján. Az egyik külföldre távozott, s odakint világhírű pszichiáterprofesszor lett belőle. Közte és itthon maradt volt diáktársa között ismeretlen okból harc tör ki; közben rejtélyes tüzek lobbannak, meztelen lányok rohangálnak át életükön (és az ezt jelképező pusztán), fejük felett titokzatos helikopter kering, körülöttük meghalnak, majd feltámadnak az emberek. (S miközben a vetítővásznon peregtek az események, a nézőtéren ülők egyre kétségbeesettebben próbálták megfejteni a jelképrendszereket. Egy idő után feladták. Néha még nevetés is felhang-Hasonló okok késztették Gulyás testvé- _ reket — Gulyás Gyulát és Jánost — az első világháború jelentősebb eseményeinek feldolgozására, a még élő részvevők, szemtanúk visszaemlékezése alapján. Az Én is jártam. Isonzónál egy háromrészes dokumentumfilm középső fejezete. (A Magyarok az első világháborúban című trilógia első része az orosz front eseményeit, a harmadik pedig az összeomlást és a hadifogolytáborok életét mutatja be.) A most bemutatott részben az olasz front máig is emlegetett csatatereit — Doberdót, 1. Még a titkos randevú is „ütemterv" szerint zajlik a férj és a szeretője - Kottái Róbert és Töreky Zsuzsa - között (Csók, anyu) 2. Egy budapesti utcai botrányról képet közölnek a nyugati lapok. A kép jobb oldalán az ártatlan áldozat, a fiatal sebészorvos, alakitója Dés Mihály. (Banánhéjkeringő) 3. Látogatás az egykori recski munkatáborban. (Laura) 4. Bukovinai székely ősök fényképe egy családi albumból. (Keresztúton) BARTÓK ISTVÁN, KENDE TAMÁS, BURAI ZSUZSA ES SZABÓ RÓBERT FELVÉTELEI zott, igazolva a mondást; a fenségest csak egy lépés választja el a nevetségestől.) Egyébként a Magyar Televízió szatirikus műsorában, a Parabolában az a „kritikusi” vélemény hangzott el a filmmel kapcsolatban: minden világos, csak kettő nem — kinek készült ez a film, és minek? Bár a közönség nem fogadta kedvezően a Szörnyek évadját, a zsűri — „kimagasló rendezői megoldásaiért” — rendezői díjat adott Jancsó Miklósnak. Dokumentumfilmek elsöprő sikere A játékfilmszemle harmadik napján a bennfentesek már arról beszéltek a folyosói vitákon, hogy ez a fesztivál a dokumentumfilmek fölényes sikerét hozza. Tény, hogy ennyi jó dokumentumfilmet egyszerre rég láttunk. Közülük elsőként Sára Sándor Keresztúton című alkotásáról kell szólnunk, amely elnyerte a fesztivál másik fődíját. A most bemutatott dokumentumfilm egy trilógia első része. A bukovinai székelyek 1940-ben kezdődött kálváriáját dolgozza fel: azt az időszakot, amikor Bukovina öt községének (Hadikfalva, Andrásfalva, Istensegíts, József falva és Fogadjisten) tizennyolcezer lakosát „hazatelepítették”. A megrázó erejű vallomásokból embertpróbáló sorsok rajzolódnak ki. („Addig kell ezeket a dokumentumfilmeket elkészíteni, míg élnek a tanúk” — mondta Sára Sándor.) Monte Grapát stb. — az egykori harcok részvevőivel keresték fel a rendezők. Két elsőfilmes rendező nevéhez is nagy közönségsikert arató dokumentumfilm fűződik. Dér András és Hartai László az 1985-ös hazai szépségkirálynő-választásról készített filmet, s a Széplányok „útközben” lett döbbenetes erejű mű. Eredetileg csak a választás eseményeit akarták videoszalagra rögzíteni, azzal a titkos vággyal, hogy talán választ kapnak arra a kérdésre is, hogyan illeszkedik társadalmi viszonyainkba ez az életünktől korábban merőben „idegennek” ítélt kezdeményezés. Már kész volt a film, amikor a szépségkirálynő, Molnár Csilla Andrea öngyilkos lett. Üjrakezdték a forgatást, a halálesetnek az okait kutatva. Még egy dokumentumfilmről kell szólnunk. Ezt Kosa Ferenc készítette, címe: Az utolsó szó jogán. Dr. Béres Józsefről, a híres, rákellenesnek mondott Béres-cseppek feltalálójáról szól. Kosa András tíz évvel«^elő££J:ezdte forgatni ezt a filmet, amely a bürokrácia, az irigység, a szakmai féltékenység rajza. Szakmai viták Egy fesztivál azonban nemcsak filmvetítésekből áll. Amíg a közönség és a zsűri tagjai a nagyteremben nézték a „filmzuhatagot”, a tanácskozótermekben fontos tárgyalások zajlottak. Ezek közül most csak egyet emeljünk ki, azt az érdekes találkozót, amely a hazai filmgyártók és -forgalmazók között zajlott le. Ismert, hogy a magyar filmipar struktúrája évek óta a folytonos átalakulás állapotában van. Néhány éve például a filmkészítők „trösztje” önálló stúdiókra oszlott. Ez a szervezeti változás azonban nem változtatott azon a helyzeten, hogy a filmeket változatlanul állami pénzből forgatják, legfeljebb egy nagy kalap helyett több kisebb kalapból került elő ugyanaz az összeg. Illetve évről évre kevesebb — a nehezedő gazdasági helyzet miatt. A stúdiók számára tehát létérdekké vált, hogy ne csak művészileg, anyagilag is sikeres filmeket készítsenek. A kívülálló számára néha furcsának tűntek a viták. Többen szóvá tették, hogy jó lenne, ha a szakma: a fesztiválzsűri és a közönség ítélete jobban közelítene. Példaként a tavalyi filmfesztiválon a zsűri által a „futottak még” kategóriába sorolt Szerelem első vérig című filmet hozták fel, amit egy év alatt több mint egymillióan néztek meg, tehát magasan a legtöbben. Előkerült a művészfilm—közönségfilm merev, kategorikus elválasztási sémája is. (Amire tódul a közönség, az gyanús alkotás, az „leszállt” a művészi színvonallal. A művészfilmnél pedig teljesen mindegy, hogy bemegy-e a moziba a néző vagy sem.) Egy Szolnok megyei „mozis” például kijelentette, csökkenteni kell a művészi színvonalat, hogy megteljenek a mozik. De a rendezőket képviselő Bacsó Péter segítségére sietett egy debreceni filmforgalmazó: bejelentette, hogy náluk a Banánhéj keringő 95 százalékos telítettséggel megy a mozikban, tehát nincs művészfilm vagy közönségfilm, s nincs rossz közönség vagy jó közönség. Csak jó filmek és rossz filmek vannak. POKORNY ISTVÁN 15
