Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)

1987-05-03 / 9. szám

A Kaposvártól délre, «nniogy és Bnrá^ nya határán elterülő tájat úgy hívják:, /sehr. „Mint ód estejü tömlők íve, o^j/írorekhátu hullámos puhák e dombok” ” írta a tájról a költő Takats Gyula. Valaha az egész terület Somogyin)/, tartozott, s oda a táj szíve, Szigetvár is. Ma a szigetvári járás Itaranya része. így fordulhat elő az a jáiresaság, hogy négy Somoggyal kezdődő helység — Somogyapali, Somogy harsagy, Sohvogyhatvan.-^som'iTgyviszlö —* ma Baranyában található.

Zsebe agyagos dombhátait hajdan óriási erdők bontották. Rengeteg-tölgyesei kiváló makkoltato helyet kínáltak a dis/nókondáknak. A kondat a kanász kísérte, kezében fényesre koptatott fütyköst vagy faragott nyelű ostort tartott. Az ostor nyelét többnyire maga faragta bizsókkal; volt rá ideje. „Negyven éve lomb lakója. — Széltől haját csimbők ója, — s míg késivel díszt, farag. — négyszáz disznó fut.harag. —- , S vezérük, a kondit kanjá, sörük vadját, heljohh'hajt ja ..." ürökjtftftc jaeg alak-] iát Takats < illa. j( fc t\f Vffl

A zselici erdők a paraszti épilkézéfc **á» mára alkalmas lát adtak. A nagy őszi esőzések idején a dombokról lefutó víz gyakran elöntötte a völgybe, az irtásföldekre települi lalőukat.

Ahol bőven van fa, ahol nedvei a talaj, az adottságok megszabják, hogy a népi építkezés egyik sajátos formája, a talpas

V) régi épületekből^

skanzent hoztak lém Kei népi épitkezes ni

Bokuljon ki. A Kaposvár és Szigetva^ i táj, Zselie apró falvaiban, GalosfaA, ’Simonfán, Bőszen lan (mindegyik falu ne-' vcbci^tannu. van a „fa",!), Zsolicszentpa-*Ion, ZjfTiekisfaludon századokon át a paraszti ¥ építkezésnek ez a formája volt az uralkodó.

Hogyan készült, s ha fői épült, milyen volt a talpas ház?

Az. építtető számara nem-született előze- ‘ les terv. A ház nagyságát, alakjai nem tervrajz, szabta meg, hanem az erdőben található fa mérete, magassága. Nem hivatásos iparosok végezték az építkezést, hanem néhány, a szerszámot ügyesen forgató parasztember segítségével és a rokonság összefogásával, kalákában folyt a mun ka.

Zselieben fából készült a ház talapzata, gorend.izatu, u tornácot tartó oszlopok, az udvarra nyíló konyhai kisajló, a ház. oromzata.« A zselici faluban fából építettek a palakon átvezető hidat, fából faragtak a temetői sírjeleket, a fejfákat, az udvart kei ílf/lcckerítést. .

Zolié népi építészetének, a zselici inkáknak-a magman FésPvo néhány eve gondos terv sáhlmeü. Szennán, ebben az ősi zselici faluban, az 1785-ben épült, műemlékértéku, festett faraennyezetű református templom szomszédságában, egy íutbuüpalya nagyságú térén Oél-Sotríogy népi építészeti emlékeiből és a falúban'

megmar&m szép emlékét. Megvcttéli és át hozták a rinyaknváesi talpas miz4( telje: fel^j|||Jessel.. m_v an a szakukkal prés liázff*gy szennai Jtoronupajta is időké

rillt .. . Mindez a műemlék templom és Peti Lidi néni, a híres szennai siratóasszony ma már üres liá/u között látható.

Ma a zselici falu is nagy átalakuláson megy keresztül. A halmazfaluból, ahol a hazak meghatározott rend nélkül kerültek egymás mellé, utcas. s/alaglelkcs falu lesz. A/ utcák elrendezését, az új telkek lintarul mérnöki’hot jelöli ki, a ház formáját, nagyságát-« készen Uh poll tervekből választja ki az építtető.

Hajdan a ház anyagai, helyét, formáját, nagyságát a földrajzi adottság, a természeti környezet, a célszerűség h.itáro/ta meg. így született meg a talpas ház. így alakul tak ki a régi zselici falvak.

Ma, amikor más szokások alakítják falváiuk arcát, jó lenne ezektől a régi falusi házaktól, a zselici falvaktól ellesni és eltanulni mindazt, ami bennük érték vpft.-.p/ igazodást a táj és a természet alakító rnjéhez, az építészeti «tzerke/Vtnek alárendelt díszítést, a környé/et és az épület egységét, p Célszerűséggel harmóniában élő szépséget

TÜSKÉS TIBOR