Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)

1987-05-03 / 9. szám

Korda-testvérek által rendezett A dzsungel könyvéhez írt filmzenét. Az Oscar-díjat először 1946-ban kapta meg a Hitchcock által rendezett Spellbound című film zenéjéért, majd 1948-ban a Double Life, harmadik alkalommal pedig 1959-ben a Ben Húr című film zenéjéért.

43 évi távoliét után, 1974- ben járt ismét Magyarországon. A budapesti Zeneműkiadó Életem történeteiből címmel 1980-ban jelentette meg önéletírását. A könyvben Rózsa „élete történeteit”, azaz találkozásait meséli el a legkülönfélébb hírességekkel Mario Lanzától Toscaniniig, Judy Garlandtól Marylin Monroe-ig, Aldous Huxley-tól Leonard Bernsteinig, valamint beszámol drámai sorsfordulókról, melyekbe a világtörténelem alaposan beleszólt.

„Az emberek számára írok zenét — vallja —, számomra ez egy kommunikációs forma, inkább érzelmeim kifejezése, mint intellektuális rejtvényjáték. Mindig emberi érzéseket akartam kifejezni, emberi értékeket megtartani, s ehhez nem kellett túlmennem a tonális rendszeren. A tonalitás számomra melódiát jelent, a melódia dalt, a dal pedig elsősorban népdalt. Ez a zene lényege, az emberi érzés spontán megnyilvánulási formája.”

MELIS PÁLMA

Odisszeuszok” (Kabdebó Tamás kifejezése) népes táborából Bakucz József és Horváth Elemér kapja a legrészletesebb elemzést.

Béládi Miklós, Pomogáts Béla és Rónay László elfogultságoktól mentes, adatgazdag öszszefoglalását válogatott bibliográfia teszi teljessé.

Ma már hazai kiadóknál is rendszeresen látnak napvilágot nyugaton élő magyar írók művei. így jelentkezett az elmúlt években idehaza is Cs. Szabó László és Határ Győző (Nagy- Britannia), Dedinszky Erika (Hollandia), Thinsz Géza (Svédország) vagy Domahidy András (Ausztrália).

A lényegre tapint rá Pomogáts Béla, amikor ezt mondja A nyugati magyar irodalom története 1945 után című könyvről az Élet és Irodalom című hetilap hasábjain kibontakozott vitában: „össze kell ismertetni egymással a nyugati (jó) magyar írót és a hazai (érdeklődő) olvasót.”

Mert hiszen — hogy végezetül a világirodalom történetének egyik avatott ismerőjét, Babits Mihályt idézzem — „magyar irodalom csak egy van, egyetlen föld, melynek termőtalaja a magyar nyelv.”

BALÁZS ÁDÁM

FELKUTATNI A GYÖKEREKET

Művészházaspár Kaliforniából

A Batthyány-téri Szent Anna templom előtt beszéltük meg a találkozót. Kíváncsian vártam, vajon megismerem-e a leírás alapján a Los Angeles-i házaspárt. De nem volt nehéz a dolgom, mert a tér forgatagában feltűnt, hogy a Dunára néző kőpárkányon, belefeledkezve a látnivalókba, ráérősen üldögél egy pár. Egyébként is elég feltűnő jelenség volt a sportosan öltözött, magas, barna hajú, nagy bajuszú férfi és a szikrázóan szőke, csinos asszony.

Bánkúti Péter hatéves von, amikor elkerült Magyarországról, 30 év után most először jött haza.

— Mielőtt magyarországi benyomásaikról beszélgetnénk, kérem, meséljenek egy kicsit magukról.

Egy amerikai újságot mutatnak. Az újságcikk arról számol be, hogy Los Angeles „menő” művészei, Denise Bankuti festőművész és Peter Bankuti fotóriporter Magyarországra készülnek, hogy megkeressék gyökereiket, kulturális értékeket és baráti kapcsolatokat teremtsenek. Denise Bankuti Tina Turnerről festett képét ezrek és ezrek láthatják, mert lemezborító lett belőle, Peter Bankutit pedig mint a Dallas-sorozat főszereplői (és más divatos amerikai színészek) fényképészét ismeri az amerikai közönség. A cikk írója Ígéretet tesz, hogy az európai körutazásról és a magyarországi tapasztalatokról beszámol olvasóinak.

De hogyan is kezdődött? Denise örömmel idézi fel gyerekkori emlékeit :

— ötnapos voltam, amikor egy magyar származású házaspár örökbe fogadott, ök már Amerikában születtek, a nagyszülők vándoroltak ki. A nagyszüleimtől nagyon sokat hallottam Magyarországról, megtanultam a magyar ételeket, még rétest is tudok készíteni. Zenére, magyar kultúrára neveltek. A nagyszüleim vezették a Los Angeles-i magyar klubot, édesapám zenész volt ott. A hétvégeken több száz magyarral találkoztam, magyar ruhám is volt, abban táncoltam. A szívemben magyarnak érzem magam. Nagyon sajnálom, hogy a nagyszüleim már nem érhették meg, hogy magyar fiúhoz mentem férjhez — nagyon boldogok lettek volna.

Péter így folytatja:

— A szüleimmel a mai napig magyarul beszélünk, ök többször voltak már itthon, de én vártam az alkalmat, hogy hosszabb időre jöhessek és ez csak most sikerült. Amerikában őrült a tempó, s ez a fotósokra különösen vonatkozik. A munkám három területre tagozódik : színészportrékat készítek, valamint reklám- és divatfotókat. Mást, mint amit az átlag fényképészek csinálnak, mert nálam az európai stílus ötvöződik az amerikaival.

— Én szinte „ecsettel születtem” — mondja nevetve Denise. — Ötéves koromban kezdtem testem. Kisiskolásként különböző díjakat nyertem, aztán ösztöndíjat kaptam az egyik képzőművészeti iskolára. A szigorú, európai rajztanároknak nagyon sokat köszönhetek: elsajátítottam tőlük a rajzolás fontosságát, s azt, hogy ne csak a külső formát nézzem, amikor festek, hanem ismerjem meg az embert, a gondolatait.

— Tizenhat éve házasok. Mi a legjellemzőbb a kapcsolatukra?

— Kölcsönösen tiszteljük egymás munkáját, a művek születését, és segítjük egymást. Mindkettőnk számára a munka a legfontosabb. Az életstílusunk nagyon különböző, mégis jól kijövünk egymással. Az otthonunk teljesen védett, az csak a miénk és a barátainké — oda nem törhet be a világ.

— És hogyan látják Magyarországot? Milyen élményekkel, benyomásokkal távoznak?

Denise összecsapja a kezét, s mint egy gyermek, lelkendezve meséli falusi élményeit.

— Soha nem láttam ilyen kicsi házakat, s a gólyák, a gémeskutak, s a Tisza .. . Sok rajzot készítettem a csodálatos tájakról, amelyeket megfestek majd. A gyerekek itt ártatlanabbak, mint a mai Amerikában. A falusi emberek is kedvesek a számomra.

Bánkú ti Péter így búcsúzott:

— Amikor elindultam Los Angelesből, többen mondták, hogy Budapest fantasztikus város — Tina Turner is rajongott érte. Maradandó élmény volt találkozni a múltunkkal, a falvakkal és nagy hatással volt ránk az a vendégszeretet, amihez hasonlót másutt nem tapasztalni.

(Zika)

Bankuti Péter divatfotója

Tina Turner és Denise Bankuti

7