Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)
1987-05-03 / 9. szám
TÖBB MÚZSA MESTEBE A kanadai nemzeti opera megteremtője Az 1907-es esztendőben tudtommal legalább öt zeneszerző született Magyarországon: Polgár Tibor, Rózsa Miklós, Veress Sándor, Pártos Ödön és jelen visszaemlékezés közlője, aki a sors ajándékának tartja Polgár Tiborhoz fűződő fél évszázados barátságát. Polgár Tibor, az „all round” muzsikus, zeneszerző, karmester és zongoraművész, zongorakísérő, átíró hangszerelő Weiner, Lajtha és Kodály tanítványa volt. Jó fél évszázaddal ezelőtt, mint „tinédzser” legényke került az éppen megszületett Magyar Rádióhoz. Hamarosan nélkülözhetetlen mindenessé, afféle egyszemélyes „zenei kombináttá”, „energiacentrummá” vált. Kiderült, hogy Zerkovitztól Bartókig, Gershwintől Sztravinszkijig minden zene a kisujjában van. Mint zeneszerző, egyformán tudott beszélni a komoly és könnyű múzsa nyelvén. Palettája szinte minden műfajt felölelt: az irodalmi sanzontól a szimfonikus szvitekig; a filmzenétől és a daljátéktól a drámai kantátáig; a rádiószünetjeltől és a Karinthyval adekvát zenei tréfáktól az operáig. Rengeteget írt, kimeríthetetlen invencióival és fantasztikus munkatempóban. Mint az általa alapított Rádiózenekar nevelő karmestere, hangversenyszintre emelte együttesét. Nyilvános koncerteket is dirigált. Mint karmester, azt is missziójának tekintette, hogy a magyar zeneszerző kortársak műveit bemutassa. Ezt az önként vállalt feladatot önzetlen lelkesedéssel, szinte „Liszt Ferenc-i” nagylelkűséggel teljesítette. Segítőkészsége, humora mint embert is hallatlanul népszerűvé tette Polgár Tibort. Nagykovácsi Ilona színésznő, filmszínésznő, énekesnő és előadóművésznő annak idején Nagy Endre kabaréjában tűnt fel irodalmi műsoraival, megzenésített költeményekkel, Műsorát népszerű „örökzöld” dalokkal egészítette ki; jellegzetes, búgó mély hangjával hamarosan közönségünk kedvencévé vált. Ilona és Tibor egymásra találtak. Munkájuk összefonódott, sikereik nagy része közös sikerré vált. Ma, idegenben — Kanadában élnek —a nyelvi problémák miatt sokkal nehezebb a sorsa az énekesnőnek, mint a zeneszerzőnek. Ilona emlékiratait írja, Tibor nagy sikerű operát írt Schiller „Kesztyű”-jéből, melyért hivatalosan a kanadai Nemzeti Opera megteremtőjévé nyilvánították. Az opera sikeres előadás-szériákat ért meg Kanadában, de átkerült az USA-ba is. Ezután Tibor nagy összegű „szenior” ösztöndíjat kapott. Szakonyi Károly novellájából írt „Különös éjszaka” című második kanadai operája most várja bemutatását. Sokat játszott fúvószenekari darabjai sorra nyerik az orszár gos első díjakat. Tibor egyik új kompozíciójának címe: Notes on Hungary (azaz: Jegyzetek Magyarországról). Ilona legsikeresebb dalaiból a közeljövőben jelenik meg válogatás Budapesten. RÁNKI GYÖRGY Cikkünk írója kétszeres Erkel-dijas, Kossuth-dljas zeneszerző, számos nagy sikerű vokális és zenekari mű szerzője. Ö komponálta a Pomádé király új ruhája című operát, s Az egy szerelem három éjszakája című zenedrámát. A MAGYAR SZERENÁDTÓL A RAGDADI TOLVAJIG Magyarországról a népzene dallamvilágát vitte magával Nyugat-Európába, majd Amerikába Rózsa Miklós zeneszerző, aki április 18-án volt 80 éves. Száznál több filmzenéje közül hármat Oscar-díjjal jutalmaztak. Bár Budapesten született, gyerekkorában sok időt töltött apja észak-magyarországi birtokán, az ott hallott palóc muA nyugati magyar irodalom 1945 után A magyar irodaiam története — csaknem hetven esztendeje immár — magyar „irodalmak” története. Ahogyan Illyés Gyula fogalmazta: „ötágú síp” a magyar literatúra, mert a hazain kívül Romániában, Csehszlovákiában, Jugoszláviában és a nyugati emigrációban is létezik magyar irodalom. Sőt, ha jól utánaszámolunk, nem is öt, hanem hatágú ez a síp, hiszen a Szovjetunióban, Kárpátalján is van magyar irodalmi élet. A hazai Akadémiai Kiadónál jelenít meg „A határon túli magyar irodalom” című, úttörő jelentőségű munka (1982), amelyben a Béládi Miklós—Pomogáts Béla—Rónay László szerzőhármas először tekintette át a nyugati magyar irodalom történetét. Az akkor még vázlatos öszrszefoglalás most önálló kötetben, kibővítve látott napvilágot — ugyanennek a három szerzsika zenei fejlődésének meghatározójává vált. „Soha nem gyűjtöttem úgy népdalt, mint Kodály vagy Bartók — emlékezik vissza —, nem volt Edison-fonográfom, csak egy kis jegyzetfüzettel jártam, s leírtam, amit hallottam. E magyar táj népzenéje saját zenei nyelvem integráns részévé vált, melódiáim spontán nőttek ki belőle.” — Mint például az Észak-magyarországi parasztdalok és táncok című műve, vagy a Hungária balett, a Magyar szerenád, melyet 1932- ben Budapesten is bemutattak Dohnányi Ernő vezényletével, Richard Strauss jelenlétében. Rózsa zenei világa az európai klasszikus zenével, elsősorban az osztrák—német örökséggel teljesedett ki. 1926 és 1929 között Lipcsében Hermann Grabnernál tanult, majd 1931-től Párizsban élt, ahol Arthur Honegger baráti támogatását élvezte. A vele való találkozás közvetett eredménye, hogy Rózsa érdeklődése a film felé fordult, ugyanis Honegger is írt filmzenét. Első átütő sikerét a Bagdadi tolvaj című filmhez írt zenéjével aratta Rózsa, melyet a szintén magyar származású Sir Alexander Korda londoni stúdiója rendelt tőle. A háború kitörésekor a zeneszerző a tengerentúlra követte Kordáékat, 1940-ben Hollywoodban telepedett le, a filmváros azóta is otthona. 1943-ban a zőnek munkájaként — „A nyugati magyar irodalom 1945 után” címmel, a Gondolat Kiadónál. A Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének munkatársai először a nyugati magyar literatúra intézményeit tekintik át; kiemelve a hollandiai Mikes Kelemen Kör, a londoni Szepsi Csombor Kör, a párizsi Magyar Műhely és az amerikai ITTOTT Baráti Társaság értékes tevékenységét. A szerzőtriász ezután a folyóiratok munkásságát elemzi; legszínvonalasabbnák a müncheni Űj Látóhatár, a párizsi Irodalmi Üjság és a római Katolikus Szemle irodalmi tevékenységét ítélik. A könyv három nagyobb „nemzedéket” különböztet meg egymástól. Az elsőbe a „Nyugat”-hagyomány folytatóit és a népi mozgalom örököseit sorolja; külön fejezőiben méltatja Márai Sándor, O Szabó László, Kovács Imre és Szabó Zoltán munkásságát. A „középnemzedék” íróinak értékelésekor Határ Győző, Tűz Tamás és Domahidy András kap megkülönböztetett figyelmet. Az avantgarde jegyében induló „harmadik nemzedék” íróinak többsége 1956 végén szóródott szét a nagyvilágban. A „magyar Bartók Béla levele, melyben az ifjú Polgár Tibort ajánlja bécsi kiadója figyelmébe y e lu-reiche f Pe<. w ft* k*£**0~ /rrC^O' . hL Uk- {^rteLce. “V BÉlAD! MIKLÓS POMOGÁTS Bfíl-A RÓNAY I.ASZLÓ A nyugati magyar irodalom 1945 után 6
