Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)

1987-04-18 / 8. szám

AZ ELSŐ MAGYAR NYELVŰ IRODALMI LEXIKON SZERZŐJE Bőd Péter emlékezete B OD- PÉTER. ...171*— 17:69 A 275 esztendeje született Bőd Péterrel, a magyar művelődéstörténet ki­emelkedő alakjával, a székelyföldi Alsócsemátonban ta­lálkoztam először. Az évszázados fáktól övezett tájmúzeum gondo­san ápolt kertjében székelykapuk állnak őrt az erdélyi művelődés­­történet jeles alakjainak szobrai körül. Közöttük is az első helyen Előd Péter portréja, s a múzeum­ban életének dokumentumai. A házigazdák, a környék hagyo­mányainak ápolói Haszmann Jó­zsef és Pál hívták fel figyelmemet a szomszédos Felsőcsemátonra, s annak református templomára. Az idővel dacoló, felújításért sóhaj­tozó templomban szerény emlék­tábla tanúskodik arról, hogy itt, e községben született II. Rákóczi Ferenc egyik kuruc vitézének gyermekeként. „Én, Bőd Péter, Erdélynek abban a részében, amely Moldvára tekint, a szán­tóföldben, rétekben, erdőkben, vi­zekben és más természeti javak­ban bővelkedő Felsőcsemáton községben, Kézdiszékben a széke­lyek közt születtem az 1712. évi február hó 22. napján.” E sorokat „önéletírásában” olvashatjuk, amelyet 1768. áprilisáig vezetett. Dés városában praktizáló orvos­fia, Bőd Elek bocsátotta az Erdé­lyi Múzeum című lap rendelkezé­sére. Itt látott először napvilágot 1817-ben Döbrentei Gábor kivo­natos közlésében. A korán árvaságra jutó fiú Székelyudvarhelyre ke­rült — többi szegény tár­sához hasonlóan — szol­gadiáknak. Már itt kitűnt képes­ségeivel. A nagyenyedi kollégium­ban öt évig tanult, majd Felsőbá­nyán tanítóskodott, hogy megte­remtse további tanulásának anya­gi alapjait. Az itt töltött három év alatt „könyvekből valamelyes tudományos kincset gyűjtött”. Visszament Enyedre, az oly sok tehetséget gazdag útravalóval ki­bocsátó híres kollégiumba és an­nak felső tagozatán bölcseletet és hittudományt tanult. Érdeklődé­sének megfelelően megbízták a kollégiumi könyvtár gondozásá­val. Mint kiváló, de szegény sorsú tanulót, Bethlen Kata grófnő kezdte támogatni. Az ország min­den számottevő könyvtárának szorgalmas olvasója, a levéltárak­nak, s mindenfajta írásnak, még a sírfeliratoknak is búvárlója és legjobb ismerője lett. 1740-ben elnyerte a „hollandiai fényes rendek” egyik ösztöndíját, amelyet erdélyi református diá­koknak alapítottak. Bethlen Kata, a jeles emlékiratíró, 50 arannyal segítette útjára. A leydeni egyete­men keleti nyelveket, bibliai tu­dományokat, egyháztörténetet, bölcseletet, vegytant hallgatott, sőt a csillagászati és bonctani órákra is eljárt. Három év múlva hét és fél mázsa könyvvel tért ha­za. Bethlen Kata grófnő udvari papjává választotta, így került a székelyföldi Olthévízre. Innen a Gyulafehérvár közelében lévő Magyarigenre vezetett az út, ahol élete végéig mint lelkipásztor mű­ködött. Többször ajánlottak neki CSEH GUSZTÁV METSZETE magasabb pozíciót, így például marosvásárhelyi teológiai kated­rát, ő azonban megmaradt a fa­lusi parókián, és páratlan szorga­lommal tárta fel történelmi és iro­dalmi emlékeinket; legelőször Bethlen Kata gazdag könyvtárá­ból, majd Ráday Pál leányáéból — aki Széki Teleki László felesé­geként Erdélyben élt. Kapcsolatba került a Pécelen lakó Ráday Ge­deonnal is, a század híres könyv­gyűjtőjével. Mint a könyvek szakértője, vásárolni is segített ne­ki. Ezt a szívességét Ráday is vá­sárlással viszonozta. Bőd Péter külföldi barátainak is rendszere­sen küldött pénzt könyvek vásár­lására. Bőd Péter a könyv szere­­tetében nem állt meg a gyűjtésnél és az adatok kutatásánál, ő maga is egymás után írta könyveit: A Szentír ás értelmére vezérlő ma­gyar lexikonéban a bibliai fogal­makat magyarázta, Kolozsvárt nyomtatták ki 1746-ban. A Szent Bibiliának históriája Szebenben készült 1748-ban, a bibliai köny­vek történetét írta meg benne. Leghíresebb könyve a Magyar Atheneas (1766), az első magyar nyelvű irodalmi lexikon. Célját szerényen így jelzi: „szándékozom ez írásom által hazájoknak hasz­nokra és ékesítésére az Isten di­csőségének terjesztésére élt jó em­bereknek emlékezetet nyújtani.” Figyelme kiterjed az ország más nemzetiségű íróira is. Az előszó­ban az azóta legendássá vált soro­kat olvashatjuk: „Az indulat, melynek minden emberben meg kell lenni, engemet is arra ösztö­nöz, hogy amit felebarátimnak hasznokra és a magyar nemzet­nek tisztességére és ékesítésére ítélek lenni, abban ne legyek csak hallgatással, hanem ami tő­lem kitelhető, azt véghez vigyem. Mert valamiképpen a hazának ár­tani nem szabad, ózonképpen an­nak nem használni, mikor lehet­ne, nagy vétek.” A Magyar Athe­neas igen fontos irodalomtörté­neti alkotás, mert számos könyvet csak belőle ismerünk, azóta sok­minden elveszett, ami Bőd Péter kezében még megfordult. 1768- ban — Habsburg-ellenes éle miatt — királyi leírat rendelte el a mű betiltását és iá szerző ellen vizsgálat indítását. Jeles vállalkozása volt a Magyar sírfeliratok című kétkötetes műve, amelyben emléket állított nagy­­jainknak. Százötvenhárom király; királyné, fejedelem, hős, tudós és kiválóság sírfeliratát adta közre. Kősziklán épült ház ostroma cím­mel Kocsi Gergő Bálint latin nyelvű művét, a református hitü­kért gályarabságot szenvedettek történetét fordította magyarra. Ez a munka sokáig kallódott, mintegy száz év múltán, 1886-ban Szilágyi Sándor, Petőfi barátja adta ki. 1888—90-ben a hollandiai diákok költségén Leydenben is megjelent. 1760-ból való anekdotagyűjtemé­nye, a Szent Hilárius, benne 684 kérdés-felelet Istenről, tudomány­ról, gazdagságról, szegénységről, bűnről, világról, halálról. Jó hu­morral neveli olvasóit, gúnyolód­va csipkedi „szívet vidámító, el­mét élesítő, kegyességre serken­tő rövid kérdésekbe és feleletekbe foglalt dolgok”-kai. Ráday Gedeonnak írt levelében ő vetette fel először magyar Tu­dós Társaság megalapításának tervét: „Minthogy a magyar nyelv erősen kezdett megromlani a mi időnkben, jó volna annak ékesítésére, s megerősítésére jót csinálni a más nemzetek példájok szerint valami Literata Societast felállítani.” Pedagógiai tudását annyira elismerték, hogy Széki Teleki László a magyarigeni falusi parókiára hozzá küldte a fiát teo­lógiai és történettudományi kép­zésre. A XVIII. század irodalompárto­ló, könyvgyűjtő, írogató nemes­­asszonyainak közelsége arra kész­tette, hogy elsőként vegye számba a hazai tudós asszonyokat is. Bőd Péter munkáinak nagy része máig ismeretlen. Nyomtatásban megjelent műveiből 1982-ben jelent meg válogatás. A Szent Hiláriust a Szépirodalmi Könyvkiadó készül kiadni. Bőd Péter 57 éves korában halt meg Magyarigenben. Barokk sír­emlékét és családi sírkövét az it­teni templomkertben találjuk. Az „Erdély története” című, nemrég megjelent, háromkötetes kézikönyvben Trócsányi Zsolt a korszak legjelentősebb erdélyi tu­dósának nevezi Bőd Pétert: „Ez a nagy magányos a század utolsó harmada és a XIX. század eleje nagy magányosainak előképe. Ott áll a Habsburg lojalitással páro­sult református ortodoxia és a föl­­világosodás mezsgyéjén. Azzal, amiben szelleme a legmerészebben szárnyal, már a fölvilágosodás kez­dődik.” Z. K. 19

Next

/
Thumbnails
Contents