Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)
1987-04-18 / 8. szám
A SICONTACTTÓL A CITIBANKIG Mostanában sokat beszélünk a vegyesvállalatokról. „Divatos” ez a téma, mert sorra alakulnak Magyarországon a külföldi— magyar érdekeltségű, közösen működtetett, cégek. Gazdasági életünknek erről az új hajtásáról beszélgettünk dr. Borbély Lászlóval, a Pénzügyminisztérium nemzetközi pénzügyek főosztálya vezetőjével. — Tekintsük át röviden e vállalati forma múltját! Mióta lehet nálunk ilyen „társulásokat” létrehozni? — Jogszabályaink 1973 óta adnak lehetőséget — hazai és külföldi partner által közösen kialakított — külföldi tőkével is működő vegyesvállalatok létrehozására. Jelenleg több mint hetven ilyen céget tartunk nyilván, ezek döntő többsége az elmúlt öt évben kezdett dolgozni. A külföldi felek több mint egy tucat országot képviselnek, főleg hagyományos kereskedelmi partnereinket, így a Német Szövetségi Köztársaságot, Ausztriát! a skandináv országokat, valamint Svájcot, Japánt. — Gazdasági életünk mely területein a leggyakoribb ez a vállalati forma? — Korábban a közvetlen termelésben nem működhettek, 1980-tól a termelő szférában is létrehozhatók. Az „úttörők”, az 1980 előtt alakultak zöme a tudományosműszaki együttműködést segítették. Példának említeném a német szövetségi köztársaságbeli Siemens-szel közösen létrehozott Sicontact céget, amely egyébként az első hazai vegyesvállalat volt, 1973-ban alapították. A Siemens ezen keresztül végezte a Magyarországra került termékeinek javítását-karbantartását, továbbá tanácsiadást végzett azon vállalatok részére, amelyek kapcsolatban álltak a Siemens-szel. — Ezekben az években még kötelező volt a vegyesvállalatok számára a magyar tulajdoni többség . . . Dr. Borbély László A SZERZŐ FELVÉTELE — A hetvenes években ez alapelv volt, alapítási feltétel. Ma már azonban jó néhány olyan vállalat működik, ahol a külföldi partnernek van többsége. Például két kozmetikai cég, a Schwarzkopf és a magyar Caola által létrehozott vegyesvállalatban az NSZK-beli partner részesedése 51 százalék, öt éve működik nálunk külföldi tőketöbbséggel a Közép-európai Nemzetközi Bank. Tavaly január elsejével jött létre a Citibank Budapest, amelyben nyolcvan százalékos az amerikai partner részesedése.. — Említene néhányat az újabb alapítású vegyesvállalatok közül? A ma működő vegyesvállalatokat három kategóriába sorolnám. Az első csoportba tartoznak a fogyasztási cikkeket gyártók. Itt találhatunk bajor—magyar kooperációban épített sörfőzdéket, amelyek Kaltenberg márkájú italt gyártanak; s találhatunk az amerikai ITT óriáskonszern nyugat-európai leányvállalata, a SEL (Standard Electric Lorenz), illetve a magyar Skála-Coop kereskedelmi hálózat által közösen létrehozott, elektronikai cikkeket — televíziót, videomagnót — készítő termelőüzemet. A második csoportba tartoznak a bankok; ezek jól illeszkednek az 1987. január elsejétől alapvetően megváltozott magyar bankrendszerbe. A harmadik csoportba sorolom az alapanyagokat, termelőeszközöket gyártó cégeket, mint amilyen a műanyagot előállító Polifam Kft. — Miért lát fantáziát a magyar gazdasági vezetés a vegyesvállalatokban? — Hozzájuthatunk így olyan fejlett technológiákhoz, amelyeket a hagyományos — export-import, illetve kooperációs — partnerkapcsolatok aligha kínálnának. A közös értékesítés révén pedig újabb piacokon jelenhetünk meg. Ebben a külföldi partner is rizikót vállal. A korszerű vezetési ismeretek is „behatolnak” ezen a kapun, s remélhetően nem állnak meg a vegyesvállalatoknál, hanem a magyar anyavállalatokra is jótékonyan hatnák. A vegyesvállalati hatások összességükben hozzájárulnak az egész népgazdaság kívánatos szerkezeti átalakulásához, versenyképességének növekedéséhez, ami gazdaságpolitikánk egyik legfontosabb célja. — Elégedettek-e az eddig elért eredményekkel? — Bár tizenöt év óta van lehetőség ilyen vállalatok létrehozására, igazán csak az utolsó két-három évben élénkült meg az érdeklődés. Legutóbb pedig 1986. január elsején történt a jogszabályokban jelentős, újra csak könnyítő módosítás. Ennek hatása érződik már. A változások közül elsősorban az adózás módját és mértékét emelném ki, amely sok esetben kedvezőbb a nemzetközi gyakorlat-^ nál. A termelőtevékenységet folytató vállalatok nyereségadója harminc százalék, az alapítást követő öt esztendőben azonban csak húsz százalékot fizetnek. A magyar gazdaság számára fontos területeken létesülő vegyesvállalatok az első öt évben egyáltalán nem fizetnek adót, s az ezt követő esztendőkben is jelentős kedvezményt élveznek. — Melyek ezek a kiemelt területek? — Elsősorban az elektronika, azután a csomagolástechnika. De ide sorolhatjuk az idegenforgalmat, például a szállodaépítést is. — Mit tesznek azért, hogy a külföldi cégek számára kívánatossá tegyék a magyarországi befektetéseket? — Ha a vegyesvállalatban részt vevő külföldi cég a profitját nem kívánja kivinni, hanem itt fekteti be, még a kedvezményes adótételből is jelentős visszatérítést kap. Ezzel is az itteni befektetéseket próbáljuk vonzóvá tenni, hiszen csak akkor jön ide a tőke, ha jobban jár, mint máshol. Hozzáteszem, hogy a külföldi partnerek a nyereségüket minden további nélkül, konvertibilis valutában kivihetik az országból, erre a magyar állam és a Magyar Nemzeti Bank törvényben vállalt garanciát. Korábban jogosan kifogásolták külföldi partnereink a bürokráciát. Ezt megszívlelve az 1986. januári szabályozásban jelentősen leegyszerűsítettük az engedélyezési eljárást. Ma a közös vállalatokat alapító cégeknek elég szándékukról bejelentést tenni, s amennyiben a hatóságok harminc napon belül nem emelnek kifogást, automatikusan benyújtható az alapító szerződés, s ezt szintén harminc nap alatt bírálják el. Jelentősen csökken a mindennapos működést nehezítő, akadályozó előírások köre is. Csökkentek a statisztikai adatszolgáltatási kötelezettségek, mód van egyszerűsített mérlegkészítésre. Folyamatosan próbáljuk ezeket a sokszor feleslegesnek tűnő kötöttségeket oldani. A vegyesvállalatok mindennapi működésében jelentkező problémák megoldásában jelentős szerepet játszik a Magyar Kereskedelmi Kamara által létrehozott Joint Venture Klub, ahol a vegyesvállalatok vezetői közvetlenül beszélhetik meg gondjaikat az illetékes hivatalok képviselőivel. P. I. Budapesten a Kinizsi utcában nyílt bajor söröző és minisörfözde 6
