Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)
1987-04-18 / 8. szám
A vegyesvállalatok klubja kéthavonta tartja üléseit a Budapesti Kongresszusi Központ egyik termében. Az érkező vállalatvezetők a kezdésig kisebb-nagyobb csoportokban vitatkoznak valamilyen szakkérdésen, a helyi és a világgazdaság jelenségein, vagy éppen a legújabb vicceket teszik közkinccsé. Toldyösz Ivánnal, a klub ügyvezető elnökével beszélgetünk: — Hogyan jött létre ez a klub? — A Magyar Kereskedelmi Kamara alapította a Magyarországon működő vegyesvállalatok fórumaként. A klubformával sikerült megkerülni azt az adminisztratív akadályt, hogy a jelenlegi alapszabály szerint csak százszázalékosan magyar érdekeltségű vállalat lehet tagja a Kamarának. A klub tagjai nem kamaratagok, mégis segíthetjük munkájukat. — A klub tehát nem a kikapcsolódást szolgálja. .. — Ha nem haragszik a szójátékért, éppen hogy a „bekapcsolódást”. Azaz, a vegyesvállalatok minél harmonikusabb illeszkedését a gazdaság egészéhez. Találkozóinkon részt vesznek a számunkra fontos hazai hivatalok, pénzintézetek képviselői, összejöveteleink nem azt a célt szolgálják, hogy a vállalatvezetők a sikerekről számoljanak be, kifejezetten problémafelvető fórumokat tartunk. Ide mindenki a gondjait hozza. Azért vagyunk. Tehát, ha mindenki panaszkodik, az nem azt jelenti, hogy rossz a helyzet. Baj lenne, ha az itt felvetett gondokat nem tudnánk orvosolni. Az elhangzott kérdések jelentős részét azonban a következő ülésünkig elintézzük, néhány nagyobb — hosszabb időt követelő — feladat kivételével. Első találkozóinkon még alapvető hiányosságokról panaszkodtak a vegyesvállalatok képviselői. Jogosan sérelmezték például a vegyesvállalatoknál dolgozó külföldiek az adóztatásukat. Ha 6 hónapnál tovább dolgoztak Magyarországon, a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően az itteni és az otthoni jövedelmük után is nálunk adóztak. De amíg egy német szövetségi köztársaságbeli állampolgár, mondjuk, 5 ezer márkás jövedelme után otthon 30—40 százalékos adót fizetett volna, addig itt nálunk, fizetését forintra átszámítva, mái a 70 százalékos, adótartományba tartozott. E téren is eredményt hoztak a tárgyalásaink. A jövőben. ha igazolást hoznak a kinti adóhatóságtól, hogy odahaza mennyi adót fizetnének, ennek alapján adóznak nálunk is. Az alapvető kérdések mára jól szabályozottnak, megoldottnak űnnek. A legutóbbi találkozónkon már inkább egyedi esetek, s másodlagosnak tekinthető, persze az érdekelteknek ugyancsak fontos problémák — gépkocsivásárlás, telefonkérelmek — kerültek a terítékre. Ilyen egyedi probléma volt a Tungsram—Schréder cég esete. A Magyar Nemzeti Bank egy alkalommal a vegyesvállalatnak járó összeget az anyavállalatnak, a Budapesti Tungsramnak utalta át. A Tungsram—Schréder reklamált, JOINT VENTURE KLUB Eredmén/es panasznapok mire visszautalták a pénzt. Eddig rendben is lett volna minden, de a Nemzeti Bank, amely a saját belső, adminisztratív hibája miatt utalt rossz helyre, a jóváíró művelet után is levonta az ún. „műveleti költséget”. Tehát a saját hibájáért végül is a céget büntette meg. A klubülésünkön részvevő pénzügyminisztériumi illetékes utánajárt az ügynek, s a vegyesvállalat megkapta a jogtalanul levont pézt is. — Jelenleg mi váltja ki a legnagyobb vitákat? — Egyértelműen a gépkocsihelyzet. A külföldi fél számára egyszerű a megoldás. Megveszi kint a gépkocsit, behozza, és választ: vagy kifizeti rögtön a vámot, vagy vámelőjegyzést kér, ennek alapján két, majd újabb hoszszabbítással összesen három évig maradhat az országban a kocsi, ezt követően ki kell vinni. A magyar fél helyzete sokkal bonyolultabb ... A személygépkocsik értékesítését végző, monopolhelyzetet élvező cég, a Merkúr úgy kezeli a kérelmüket, mint akármelyik magyar állampolgárét. Kaptak egy stencilt: „Kérelmüket előjegyeztük, előreláthatólag 5 év múlva teljesíthető”. Elismételjem, hogyan minősítették ezt a bánásmódot a vállalatvezetők? Biztos, hogy a mai tanácskozásunkon is központi kérdés lesz ez a téma. A kezdés időpontjára zsúfolásig megtelt a klub terme. Először dr. Balogh Tibor, a Pénzintézeti Központ ellátó igazgatóságának vezetője ismertette a vegyesvállalatokkal kapcsolatos tevékenységüket. Beszélt az üzlet- és irodahelyiségek szerzésének nehézségeiről; a vegyesvállalatok magyar — adminisztratív és vezető — alkalmazottai munkavállalásának engedélyezéséről; továbbá az általuk végzett legkülönbözőbb szolgáltatásokról, a vámügyek intézéséről, a telefonkérelmek körüli gondokról, peres ügyek lebonyolításáról. A legnagyobb érdeklődést, ahogy Toldy-Ösz Iván megjósolta, Balogh Tibornak a jelenlegi gépkocsihelyzethez fűzött megjegyzése váltotta ki. — Tarthatatlan az a helyzet — mondotta —, hogy. mikor minden eszközzel azt szorgalmazzuk, jöjjön a külföldi tőke, s mindent megteszünk a zavartalan működés érdekében, akkor sokadrangú kérdések tisztázatlansága akadályozza magyar partnereik munkáját. Beszámolója után a megjelent magyar vállalatvezetők mondták el sorban gondjaikat. A legnagyobb „sikert” Gellert Ákos, a Makó közelében működő NSZK— magyar vegyesvállalat képviselője aratta, aki tízperces előadásban ismertette, hogy egyetlen kifizetett és átvett gépkocsi használatba vételéhez hány akadályt kellett leküzdeniük. Kényes kérdést vetett fel Kádár Attila, a Sicontact Kft képviselője is: — El kell dönteni: a vegyesvállalat magyar-e vagy külföldi, illetve mikor kell magyarnak, mikor külföldinek tekinteni? A vállalat NSZK állampolgárságú ügyvezető igazgatója, ha adózni kell, akkor magyar, és itt adózik minden jövedelme után, mégpedig igen magasan. Ugyanakkor viszont, ha 1. A tanácskozás részvevői a Budapesti Kongresszusi Központ különtermében 2. Ceiiért Ákos 3. Somogyi Gyula 4. Kádár Attila 5. Toldy-Ősz Iván A SZERZŐ FELVÉTELEI haza akar utazni Münchenbe a MALÉV-vel, akkor külföldi, s a repülőjegyéit csak devizában fizetheti. Ez az eset is nagy derültséget váltott ki. De mielőtt az asztal mögött ülő illetékesek valamelyike válaszolhatott volna, felállt egy másik vegyesvállalati vezető (igazolva, hogy milyen fontos az egymás közötti tapasztalatcsere), s közölte, hogy ez velük is többször megtörtént, míg meg nem tudták, hogy a MALÉV igenis rendelkezik egy, a vegyesvállalatokat felsoroló listával, melynek alapján kötelesek elfogadni az ezeknél dolgozó külföldiektől a forintot is. Balogh Tibor válaszában azt kérte, hogy minden olyan esetben, amikor méltánytalanságot tapasztalnak, forduljanak hozzájuk, s ők intézkednek. Somogyi Gyula, a HBH—Skála Bajor—Magyar Sörfőzde cégtől megjegyezte: képtelenek belvárosi irodahelyiséget szerezni. Az ellátási igazgatóság által biztosított rózsadombi lakás valóban gyönyörű, ő személy szerint soha máshol nem kívánna lakni, de az üzleti ügyek intézésére a helyiség teljesen alkalmatlan, a belvárostól való nagy távolsága miatt. Többen is helyeseltek, jelezve, hasonló cipőben járnak. — A belvárosi iroda- és üzlethelyiségek ma sajnos hiánycikknek számítanak — ismerte el Balogh Tibor. — A belváros gyakorlatilag „megtelt”. Egy-egy felszabaduló helyiségért négyzetméterenként 50—60 ezer forintot is kérnek. Sokan szívesen kifizetnék, de még így sem tudnak szerezni. Ezen az áldatlan helyzeten csak a saját magunk által épített irodaházak enyhíthetnek. Ilyen a Váci utcai Trade Center, s egy újabbat is tervezünk a Bajcsy-Zsilinszky út és a József Attila utca kereszteződésénél található saroktelekre. Magával a termeléssel kapcsolatban mindössze egyetlen hozzászólás hangzott el. Ez az egy azonban igen lényeges pontra mutatott rá: a Magyarországon készülő termékekhez a külföldi fél gyakran szállít alkatrészeket, ezek behozatali engedélye többször „elfeküdt” már valamelyik hivatalban, s ez veszélyeztette a folyamatos gyártást. A jelenlévő pénzügyminisztériumi illetékes, Répássy Csaba osztályvezető a hibát elismerve közölte, a jövőben jobban ügyelnek arra, hogy ilyen ne forduljon elő ... Á klubdélután hivatalos programja véget ért, de a részvevők még sokáig beszélgettek, névjegyek és telefonszámok cseréltek gazdát. Ügy tűnik, ez a délután sem telt el haszontalanul. (pokorny) 7
